Halálmenetek (rövidített cikk)

1944 nyarán masszív kelet-belorussziai támadás tette lehetővé a szovjet csapatok számára, hogy most először egy nagyobb náci koncentrációs tábort is elfoglaljanak, a Lublin melletti Majdaneket. A gyors előrenyomulás miatt az SS-nek nem volt ideje a tábor kiürítésre, így a felszabadításról forgatott filmfelvételek és a túlélőkkel készített interjúk alapján a szovjet és a nyugati média egyaránt a nyilvánosság elé tárhatta az attrocitásokat. Nem sokkal ez után Heinrich Himmler SS-vezér elrendelte, hogy minden koncentrációs tábor minden lakóját telepítsék át a nyugatabbra fekvő területekre: az SS-hatóságok egyrészt nem akarták, hogy a túlélők elmondhassák történeteiket a szövetséges felszabadítóknak, másrészt szükségük volt a munkaerőre a fegyvergyártáshoz.

1944 nyári és kora őszi hónapjaiban az evakuálások jó részét vasúton hajtották végre. Azonban ahogy közeledett a tél és a szövetségesek hadereje, az SS hatóságok egyre gyakrabban indították útnak gyalogosan is a foglyokat. 1945 januárjára a Harmadik Birodalom a katonai vereség szélére került. Miközben az evakuálás sikere mindinkább az erőltetett meneten vagy nyitott tetejű vasúti kocsikon múlott, egyre többen haltak meg út közben a kimerültség és a viszontagságok miatt. A foglyok ebből érhető módon arra következettek, hogy a németek meg akarják ölni őket a menetelésekkel, s ezért nevezhették el - valószínűleg maguk a fogvatartottak - a kényszerű kiürítéseket „halálmenetek”-nek.

Az evakuálások során az SS-őrök brutális bánásmódban részesítették a foglyokat. Nyílt parancsra százával lőtték le azokat, akik összeestek, nem tudták tartani a lépést a sorban, vagy már képtelenek voltak kiszállni a vonatokból, hajókból. Az embert próbáló körülmények, az éhség és a kimerültség miatt ezrek vesztették életüket. Az erőltetett menetek különösen jellemzőek voltak 1944 utolsó és 1945 első hónapjaira, amikor az SS Németország belseje felé terelte a foglyokat. A főbb evakuációs műveletek közé tartozott az auschwitzi, a stutthofi és gross-roseni tábor lakóinak áthelyezése Buchenwaldba, Flossenbuergbe, Dachauba és Sachsenhausenba 1944-45 telén; majd Buchenwaldból és Flossenbuergből szintén Dachauba, illetve Mauthausenba 1945 tavaszán; továbbá Sachsenhausenből és Neuengamméból észak felé, a Balti-tengerhez a háború utolsó heteiben.

Ahogy a szövetséges erők Németország belseje felé nyomultak, sok százezer foglyot szabadítottak fel, több ezret éppen aközben, mikor a nyílt terepen meneteltek a kényszerevakuálások miatt. Németország a nyugati fronton 1945. május 7-én, keleten pedig május 9-én tette le a fegyvert feltétel nélkül. A hatóságok szinte a háború utolsó napjáig masíroztatták a foglyokat a Birodalom különböző pontjai felé.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.