A nácik gyakran szépítő kifejezésekkel leplezték bűntetteik valódi természetét. A zsidó nép teljes megsemmisítését célzó tervet „végső megoldásnak” nevezték. Nem ismert, hogy a náci Németország vezetői pontosan mikor döntöttek a „végső megoldás” végrehajtása mellett. Egy évtizeden át tartó, egyre erősödő diszkriminációs rendelkezések betetőzése lett a zsidók elleni népirtás, tömeges elpusztításuk.

Adolf Hitler uralma alatt a zsidók üldöztetését és elkülönítését fokozatosan valósították meg. Miután a náci párt 1933-ban hatalomra került Németországban, az államilag támogatott rasszizmus zsidóellenes törvényekhez, gazdasági bojkottokhoz és a kristályéjszakai pogrom erőszakos akcióihoz vezetett. Ezeknek a célja a zsidók társadalmon belüli szisztematikus elszigetelése, illetve az országból való kiűzése volt.

Gettók a megszállt Lengyelországban, 1939–1941

A ZSIDÓELLENES TÖREKVÉSEK ERŐSÖDÉSE

Lengyelország 1939. szeptemberi német lerohanása (azaz a II. világháború kezdete) után egyre súlyosabb intézkedéssorozat sújtotta a zsidókat, ami elvezetett ahhoz, hogy az európai zsidóságot megfosztották szabadságától és többségüket meggyilkolták. A nácik először a Generalgouvernement (Főkormányzóság, német polgári kormányzat által felügyelt terület Közép- és Kelet-Lengyelországban) és a Warthegau (Németország által annektált nyugat-lengyelországi rész) területén hoztak létre gettókat (a zsidók elkülönítésére és ellenőrzésére kijelölt körbezárt terület). A lengyel és nyugat-európai zsidókat ezekbe a túlzsúfolt gettókba deportálták, ahol nem volt elég élelem és hiányoztak a megfelelő higiéniai feltételek.

A TÖMEGGYILKOSSÁGOK KEZDETE

A Szovjetunió 1941 júniusában bekövetkezett német megtámadása után az SS és a mozgó kivégző osztagokként működő rendőri alakulatok tömeges, egész zsidó közösségekre kiterjedő mészárlásokba kezdtek. 1941 őszétől az SS és a rendőrség már teherautókon működő mozgó gázkamrákat is alkalmazott. Az átalakított járműbe visszavezetett kipufogócső mérgező szénmonoxidot pumpált a lezárt raktérbe, amitől az oda bezárt foglyok megfulladtak. A járműveket a folyamatban lévő golyó általi tömeges kivégzésekkel párhuzamosan alkalmazták.

1941. július 17-én, négy héttel a Szovjetunió megtámadása után, Hitler Heinrich Himmlerre, az SS vezetőjére bízta a megszállt Szovjetuniót érintő biztonsági ügyek intézését. Hitler széles jogkörrel ruházta fel Himmlert azért, hogy fizikailag felszámolhasson a német hatalmat veszélyeztető minden fenyegetést. Két héttel később, 1941. július 31-én Hermann Göring náci vezető felhatalmazta Reinhard Heydrich SS-tábornokot, hogy tegyen előkészületeket a „zsidó kérdés teljes megoldásának” végrehajtására.

A HALÁLTÁBOROK

Train station near the Treblinka killing center

1941 őszén az SS vezetője, Heinrich Himmler megbízta Odilo Globocnik német tábornokot (a lublini kerület rendőri és SS-vezetőjét) egy olyan terv megvalósításával, amelynek a célja a Generalgouvernement területén tartózkodó zsidók szisztematikus meggyilkolása volt. A terv Heydrich után a Reinhard-hadművelet fedőnevet kapta. (Heydrichet később, 1942 májusában cseh partizánok ölték meg.) A hadművelet részeként a náci vezetők három haláltábort létesítettek Lengyelországban – Belzecet, Sobibort és Treblinkát –, amelyeknek a zsidók tömeges kivégzése volt az egyetlen funkciója.

A majdaneki tábor időről időre szintén a Generalgouvernement területén élő zsidók megsemmisítő központjaként funkcionált. Az SS több tízezer zsidót ölt meg a gázkamráiban, főként olyan kényszermunkásokat, akik már túl gyengék voltak a munkához. A Lództól mintegy 50 kilométerre északnyugatra fekvő chelmnoi központ átalakított teherautóiban legalább 152 000 embert, főként zsidókat és több ezer romát is megöltek az SS- és rendőri alakulatok. 1942 tavaszán Himmler Auschwitz II-t (Auschwitz-Birkenaut) is haláltábornak jelölte ki. Az SS itt körülbelül egymillió, különböző európai országokból származó zsidót semmisített meg.

A német SS és a rendőrség közel 2 700 000 zsidót végzett ki a haláltáborokban elgázosítás vagy golyó által. A „végső megoldás” voltaképpen a teljes európai zsidóság elgázosítását, lelövését vagy más módon történő meggyilkolását jelentette. A holokauszt során a II. világháború előtti Európa zsidó lakosságának kétharmadát, hatmillió zsidó férfit, nőt és gyermeket öltek meg.