Arrival of political prisoners at the Oranienburg concentration camp. [LCID: 19345]

Az áldozatok mozaikja: a részletek

A zsidóké csak az egyike volt annak a négy csoportnak, amelyet a náci Németországban és a német uralom alatt álló Európában faji alapon üldöztek, a náci rezsim más csoportok tagjait is kivégeztette.

A náci Németország diszkriminációjának és üldözésének legkorábbi áldozatai a rendszer politikai ellenfelei voltak: főként a kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták és szakszervezeti vezetők. A nácik azokat az írókat és művészeket is üldözték, akiknek munkáit bomlasztó hatásúnak ítélték, illetve akik zsidó származásúak voltak. 1933-1934-ben a német központi kormány és különböző helyi kormányok, valamint a náci SA (Sturmabteilung; rohamosztag) és SS (Schutzstaffel; védőosztag) helyi zászlóaljai Németország egész területén koncentrációs táborokat hoztak létre a politikai foglyok számára. Az SS 1933 márciusában, Dachauban hozta létre első koncentrációs táborát, majd 1934-ben a koncentrációs táborok teljes rendszerét felügyelete alá vonta és központosította.

FAJI ALAPON ÜLDÖZÖTT CSOPORTOK

A náci ideológia szerint a zsidók voltak Németország első számú ellenségei, de a romákat (cigányokat) is üldözték faji alapon. Az 1935-ös nürnbergi törvényeket, amelyek a zsidókat vér szerint határozták meg, később a romákra is kiterjesztették. A német társadalom hagyományos előítéleteire alapozva a nácik úgy állították be a romákat, mint akik fajtájukból eredően „munkakerülők”, képtelenek a társadalmi beilleszkedésre és örökletes módon bűnözésre hajlamosak. A Nagynémet Birodalomból a lódzi gettóba deportált romákat az elsők között ölték meg 1942 elején a németek által elfoglalt Lengyelország területén fekvő chelmnoi haláltáborban rendszeresített gázkamrává alakított mozgó teherautókban. Az SS és a rendőri hatóságok több mint 20 000 romát deportáltak az auschwitz-birkenaui táborba, ahol szinte mindegyiküket megölték a gázkamrákban.

A Szovjetunió német megszállás alatt álló részein a német katonaság és az SS rendőrtisztjei több tízezer helyi romát lőttek agyon, gyakran olyan koholt vádak alapján, hogy a romák a szovjet hatóságoknak kémkedtek. A náci Németország két tengelyhatalmi partnere szintén részt vett a romák tömeges mészárlásában. Az úgynevezett Független Horvát Állam hatóságai megközelítőleg 25 000 romát végeztek ki, sokukat a jasenovaci koncentrációstábor-komplexumban. Ion Antonescu román tábornok kormánya 13 000–36 000 romát ölt meg a háború előtti Románia területén és Transznisztriában.

A nácik a lengyeleket és a Szovjetunió szláv valamint az úgynevezett ázsiai népességét is fajilag alsóbbrendűnek tekintették, velük szemben is az volt a cél, hogy jogaiktól megfosszák és kényszermunkára vigyék őket. A nácik terve Lengyelország és a Szovjetunió politikai, értelmiségi és kulturális elitjének fizikai megsemmisítése volt. A német hatóságok az Ausserordentliche Befriedungsaktion (AB, rendkívüli pacifikálás) művelet keretein belül a lengyel elit több tízezer tagjával végeztek (többek között értelmiségiekkel és katolikus papokkal). A német katonai parancsnokoknak 1941. június 6-án kiadott úgynevezett komisszárparancs elrendelte a Vörös Hadseregben szolgáló politikai tisztek elfogását és golyó általi kivégzését. A német SS- és rendőri egységek utasítást kaptak a szovjet állam, valamint a Szovjet Kommunista Párt magas rangú és középszintű tisztviselőinek kivégzésére.

1941 őszétől 1942 kora tavaszáig a német katonai hatóságok a német biztonsági rendőrséggel együttműködve rasszista alapon, tömegesen végezték ki a szovjet hadifoglyokat: kiválogatták és agyonlőtték a zsidókat, az „ázsiai vonásokkal” rendelkezőket, valamint a magas rangú politikai és katonai vezetőket. Mintegy hárommillió további foglyot hevenyészett táborokban tartottak megfelelő szálláslehetőség, élelem és gyógyszerek nélkül, kifejezetten azzal a céllal, hogy a rabok meghaljanak. A foglyok tudatos elhanyagolása kétmillió szovjet katona halálát okozta 1941-42 telén. Annak ellenére, hogy a németek megkegyelmeztek a maradék szovjet katonának, csak hogy a munkájukból hasznot húzzanak, legtöbbször keményebb körülmények között (gyakran koncentrációs táborokban) tartották őket fogva, mint a háborús foglyok bármelyik más csoportját.

Úgy tekintettek az intézményi gondozás alatt álló fogyatékkal élő emberekre, mint akik genetikailag fogyatékosak, ezért veszélyt jelentenek az úgynevezett német felsőbbrendű faj génállományára, és ezt a nézetet készségesen támogatta sok orvos valamint az egészségügyi és szociális szakma csoportjai. A náci vezetőség eltökélte, hogy a háborút kihasználva fizikailag megsemmisíti az intézményi gondozásban lévő, de munkaképtelennek tartott fogyatékkal élő embereket.

Az 1930-as években elfogadtak egy törvényt, amely előírta a német intézményekben gondozott „haszontalan ingyenélők” azonosítását. Ez után Hitler privát kancelláriájának tisztviselői a német Egészségügyi Minisztériummal és a német bűnügyi rendőrséggel együttműködve kidolgoztak három kivégzési műveletre vonatkozó terveket és végrehajtási módszereket. Mindhárom kivégzési műveletre az „eutanázia” általános gyűjtőfogalmát használták és a háború alatt mindhárom műveletet végre is hajtották:

1) a német és osztrák intézmények körülbelül 5000, a gondozásuk alatt álló fogyatékkal élő kisgyermeket végeztek ki

2) a „T-4 művelet” (amely a Führer berlini kancellári irodájának címe, a Tiergartenstraße 4 után kapta a nevét) keretében hat haláltáborban összesen 70 000 intézményi gondozott felnőttet öltek meg, továbbá több ezer foglyot végeztek ki koncentrációs táborokban, akiket a további munkára alkalmatlannak ítéltek

3) Nagy-Németország teljes területén körülbelül további 110 000, intézményi gondozásra szoruló felnőttet öltek meg különböző intézményekben. A T-4 áldozatainak túlnyomó többségét gázkamrákban végezték ki, a többi áldozat éhen halt, vagy szándékosan nem kezelt betegség, mérgezés vagy halálos injekció által veszítette életét.

MÁS ÜLDÖZÖTT CSOPORTOK

A faji hovatartozásuk miatt célponttá vált áldozatok mellett a nácik a rezsim vélt és valós belföldi politikai ellenfeleit is üldözték, akiket szintén koncentrációs táborokba vittek és megöltek. Ide tartoztak a katolikus és az evangélikus egyház papjai, valamint mindazok, akik vélt vagy valós ellenállási mozgalmakban vettek részt Európa német megszállás alatt álló területein. Főként a Szovjetunió elfoglalt részein úgynevezett partizánellenes hadműveleteket hajtottak végre, amelyek valójában a szovjet vidéki területek elnéptelenítésére tett kísérletek voltak. A németek több százezer, talán több millió szovjet falusi civilt mészároltak le. Az áldozatok túlnyomó részének nagyon kevés vagy semmi köze nem volt a partizán ellenálláshoz.

A Jehova tanúi felekezet is a náci rezsim célpontjává vált, mivel a tagjai megtagadták a katonai szolgálatot és a rezsimre tett esküt. A Jehova tanúi közül nagyjából 3000-en kerültek koncentrációs táborokba, ahol közel az egyharmaduk életét vesztette. További 250-et lelőttek, miután a katonai törvényszék bűnösnek ítélte őket. A náci rezsim emellett a homoszexuális férfiakat is üldözte, akiknek a szexuális viselkedése a nácik szerint akadályozta a német nép fennmaradását, valamint a korrupt és erkölcstelen hatást fejtett ki a német társadalomra. Több tízezer homoszexuális személyt ítéltek el állítólagos homoszexuális cselekedetek vagy viselkedés miatt. Azokat, akiket nem tudtak elítélni, illetve akiket a Gestapo (német állami titkosrendőrség) a büntetésük letelte után letartóztatott, koncentrációs táborokba vitték. A táborokban százak, de inkább ezrek halhattak meg.

Ezenfelül a német bűnügyi rendőrség tisztjei az úgynevezett aszociális személyek és a vélt vagy valós visszaeső bűnözők tízezreit tartóztatták le és hurcolták koncentrációs táborokba, annak ellenére, hogy nem követtek el újabb bűncselekményt vagy szabálysértést. A táborokban több ezer aszociálisnak és bűnözőnek titulált foglyot öltek meg.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.