<p>Zsidó menekültek a Brihah (a zsidók tömeges elvándorlása Kelet-Európából) keretében egy zsúfolt tehervagonban az amerikai zónában található menekülttáborba utaznak. Németország, 1945. vagy 1946.</p>

A holokauszt után

1945-ben, amikor az angol, amerikai és szovjet csapatok elérték a náci koncentrációs táborokat, megtalálták a felhalmozott holttesteket, emberi csontokat és hamvakat, a tömeggyilkosságok bizonyítékait. A katonák több ezer éhező és súlyos beteg zsidó és nem zsidó túlélőt is találtak. A túlélők számára az élet újrakezdése elrettentő feladatnak tűnt.

A felszabadítás után sok túlélő félt visszatérni korábbi otthonába az Európa egyes részein továbbra sem szűnő antiszemitizmus (a zsidók elleni gyűlölet) és az átélt traumák miatt. A hazatérők közül sokan halálfélelemben éltek. A háború utáni Lengyelországban például több pogromra (erőszakos zsidóellenes zavargásra) is sor került. A legjelentősebb ezek közül Kielce városában történt 1946-ban. A pogrom során a lengyelek legalább 42 zsidó lakost öltek meg, sokukat pedig összeverték.

Az emigrációra kevés lehetőség volt, mégis több tízezernyi otthontalan holokauszt-túlélő indult nyugat felé, a nyugati szövetségesek által felszabadított európai országokba. Őket több száz menekültközpontban és -táborban helyezték el, például a németországi Bergen-Belsenben. Ezeket a táborokat az ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatósága (United Nations Relief and Rehabilitation Administration, UNRRA) és az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország megszálló hadseregei felügyelték.

Az otthontalan zsidók megsegítésén számos zsidó szervezet dolgozott. Az American Jewish Joint Distribution Committee élelemmel és ruházattal látta el a holokauszt túlélőit, míg az Organization for Rehabilitation through Training (ORT) szakmai képzéseket szervezett. Maguk a menekültek is létrehozták saját szervezeteiket, és sokan dolgoztak egy független zsidó állam létrehozásán Palesztina területén.

A túlélők legnagyobb szervezete, a Sh’erit ha-Pletah („életben maradott”) jobb emigrációs lehetőségekért küzdött. Az érvényben lévő kvóta mértékét meghaladó törvényes bevándorlás az Egyesült Államokba azonban továbbra is nehézségekbe ütközött, a brit hatóságok pedig a palesztinai bevándorlást korlátozták. Sok európai határ is lezárult az otthon nélkül maradottak előtt.

A brit hadsereg palesztinai zsidó egységeként működő Zsidó Brigád 1944 vége felé jött létre. A szervezet a Közép-Európában harcoló, lakhelyét elhagyni kényszerülő volt partizánokkal együttműködve létrehozta a Brihah (héberül „menekülés”) nevű szervezetet, amely segítette az európai zsidó menekültek Palesztinába történő kitelepülését. A már Palesztinában élő zsidók részt vettek a hajókon érkező „illegális” bevándorlók utazásának (más néven Aliyah Bet) megszervezésében. A brit hatóságok azonban a legtöbb ilyen hajót feltartóztatták és visszafordították. 1947-ben a Palesztinába tartó Exodus 1947 nevű hajót a fedélzetén utazó 4500 holokauszt-túlélővel arra kényszerítették, hogy térjen vissza Németországba. A britek általában a földközi-tengeri Ciprus szigetén létesített fogolytáborokban helyezték el azokat, akiktől a Palesztínába való belépést megtagadták.

Izrael Állam 1948. májusi megalakulása után azonban a menekült zsidók áramlani kezdtek az új, független országba. 1953-ra feltehetően mintegy 170 000 zsidó menekült vándorolt Izraelbe.

1945 decemberében Harry Truman elnök kibocsátott egy rendeletet, amely a náci rezsim miatt otthontalanná vált áldozatok érdekében enyhített az amerikai bevándorlási kvótarendszer korlátozásain. A rendeletnek köszönhetően több mint 41 000 menekült érkezett az Egyesült Államokba, akik közül mintegy 28 000 volt zsidó.

1948-ban az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta a menekülttörvényt, amelynek értelmében nagyjából 400 000 amerikai bevándorlási vízumot osztottak ki 1949. január 1. és 1952. december 31. között a menekülteknek. A törvénynek köszönhetően az Egyesült Államokba érkező 400 000 személyből nagyjából 68 000 volt zsidó.

Más európai zsidó menekültek Kanadába, Ausztráliába, Új-Zélandra, Nyugat-Európába, Mexikóba, Dél-Amerikába és Dél-Afrikába emigráltak.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.