<p>Children aboard the President Harding look at the Statue of Liberty as they pull into New York harbor. They were brought to the United States by <a href="/narrative/11830">Gilbert and Eleanor Kraus</a>. New York, United States, June 1939.</p>

Az Egyesült Államok és a holokauszt

Bár az  amerikaiaknak megbízható információik voltak arról,  hogy a náci rezsim üldözi a zsidókat, legtöbben elépzelhetetlennek tartották, hogy lehetséges egy szervezett tömeggylkosság végrehajtása. Még ha a legtöbb amerikai együttérzéssel tekintett az európai zsidók helyzetére, az ország számára soha nem volt kiemelt fontossgú a menekültek megsegítése a vagy  nácizmus áldozatainak megmentése.

A II. világháború során a zsidók és más nácik által üldözött csoportok megmentése nem volt kiemelt fontosságú az Egyesült Államok kormánya számára. Emellett az sem volt mindig egyértelmű a szövetséges államok politikai döntéshozói számára, hogy milyen módon folytathatnának széles körű mentőakciókat Európában.

BEVÁNDORLÁS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA A HOLOKAUSZT IDEJÉN

Az Egyesült Államok külügyminisztériumának gyakorlata nagyon megnehezítette a menekültek számára, hogy beutazási vízumot szerezzenek. Annak ellenére, hogy már zajlott a zsidók üldözése Németországban, a Külügyminisztérium hozzáállását a gazdasági világválság nehézségei is befolyásolták, amelyek fokozták a helyi antiszemitizmust, az elszigetelődési politika támogatását és az idegengyűlöletet. A beutazási vízumok számát tovább csökkentette, hogy a minisztérium rugalmatlanul alkalmazta az amerikai kongresszus 1924-es szigorú bevándorlási törvényét. 1940-től kezdve az Egyesült Államok tovább korlátozta a bevándorlást, és amerikai konzulokat küldött külföldre, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva halogassák a vízumok jóváhagyását.

Ennek ellenére 1939-ben és 1940-ben az Egyesült Államokba bevándorlók több mint fele zsidó volt, akik közül a legtöbben Európából érkeztek. 1941-ben az Egyesült Államokba érkezett összes bevándorló közül 45% volt zsidó. Miután az Egyesült Államok 1941 decemberében belépett a háborúba, a bevándorlók folyama gyakorlatilag elapadt, ez pedig pontosan egybeesett azzal az időszakkal, amikor a nácik elkezdték az európai zsidóság szisztematikus elpusztítását. A számos akadály ellenére azonban több mint 200 000 zsidó lelt menedékre Amerikában 1933 és 1945 között, a legtöbben közülük 1941 vége előtt.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÜLÜGYMINISZTÉRIUMÁNAK VÁLASZA A „VÉGSŐ MEGOLDÁS” HÍRÉRE

1942 augusztusában Gerhart Riegner, a Zsidó Világkongresszus (WJC) genfi képviselője jelentést küldött a Külügyminisztériumnak. A jelentésből kiderült, hogy a németek megkezdték az Európában élő zsidóság fizikai megsemmisítését. A minisztérium tisztviselői azonban nem adták át a jelentést az eredeti címzettnek, az amerikai zsidóság vezetőjeként ismert Stephen Wise-nak, aki a Zsidó Világkongresszus elnöke volt.

Annak ellenére, hogy a Külügyminisztérium halogatta a tömeggyilkosság hírének nyilvánosságra hozatalát, Wise még ugyanabban a hónapban brit forrásokból megkapta a jelentést. A Külügyminisztérium engedélyét kérte, hogy nyilvánosságra hozhassa a tartalmát. Sumner Welles államtitkár azonban arra kérte Wise-t, hogy ne tegye közzé az információkat, amíg a Külügyminisztérium meg nem erősíti azokat. Wise ezt elfogadta, és a Külügyminisztérium három hónappal később jelezte, hogy a forrásai megerősítették a híreket. Wise 1942. november 24-én sajtótájékoztatót tartott, amelyen bejelentette, hogy a náci Németország az európai zsidók megsemmisítésén dolgozik. Néhány héttel később, december 17-én az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és tíz másik szövetséges kormány kiadott egy nyilatkozatot, amelyben elítélte a nácik népirtását. A nyilatkozatban figyelmeztették Németországot, hogy felelősségre fogják vonni ezekért a bűnökért.

A „VÉGSŐ MEGOLDÁS” VISSZHANGJA AZ AMERIKAI SAJTÓBAN

A holokauszt ideje alatt az amerikai sajtó nem mindig hozta nyilvánosságra teljes egészében vagy kiemelt helyen a nácik rémtetteit. A New York Times vezető amerikai napilap például gyakran háttérbe szorította tudósításai között a zsidók lemészárlásáról szóló híreket. Az Egyesült Államok sajtója már 1933-ban tudósított a Németországban zajló, zsidók elleni erőszakról. Részletesen foglalkozott az 1935-ös nürnbergi törvényekkel és az 1938-as és 1939-es antiszemita jogszabályokkal. Az 1938. november 9-i és 10-i államilag támogatott országos erőszakhullám, vagyis a kristályéjszaka hírét számos amerikai napilap a címlapon közölte le, csakúgy mint Hitler hírhedt jóslatát, amelyet a Reichstag (német parlament) előtt fejtett ki 1939. január 30-án, miszerint egy újabb világháború a zsidó „faj” megsemmisülését jelentené.

Ahogy 1939 és 1941 között egyre elterjedtebb lett a zsidók elleni erőszak, számos amerikai hírlap írt a golyó általi német kivégzésekről, amelyeket először Lengyelországban, majd a Szovjetunió lerohanása után hajtottak végre. Az áldozatok etnikai hovatartozása azonban nem mindig derült ki egyértelműen. Egyes jelentések a „kiirtás” szóval írták le a németek által elkövetett tömeggyilkosságokat. 1942. július 2-án a New York Times lengyel titkos szervezetektől származó források alapján számolt be a chelmnói megsemmisítő központ működéséről. A cikk azonban a hírlap hatodik oldalán jelent meg. Habár a New York Times a címlapon közölte a szövetségesek 1942-es nyilatkozatának hírét, amelyben elítélték az európai zsidók tömeges mészárlását, a Wise által közzétett pontos információkkal a tizedik oldalon foglalkoztak részletesen, lényegesen csökkentve ezzel a jelentőségüket.

További ajánlott irodalom

Breitman, Richard és Alan Kraut. American Refugee Policy and European Jewry, 1933-1945. Bloomington: Indiana University Press, 1987.

Breitman, Richard, Official Secrets: What the Nazis Planned, What the British and Americans Knew. New York: Hill and Wang, 1998.

Feingold, Henry L., Bearing Witness: How America and Its Jews Responded to the Holocaust. Syracuse, NY: Syracuse University Press, 1995.

Gurock, Jeffrey S. (szerk.) America, American Jews, and the Holocaust. New York: Routledge, 1998.

Hamerow, Theodor. While We Watched: Europe, America, and the Holocaust. New York: Norton, 2008.

Lipstadt, Deborah E., Beyond Belief: The American Press and the Coming of the Holocaust, 1933-1945. New York: Free Press, 1986.

Neufeld, Michael J. és Michael Berenbaum (szerk.) The Bombing of Auschwitz: Should the Allies Have Attempted It? New York: St. Martin's Press, 2000.

Wyman, David S. Paper Walls: America and the Refugee Crisis, 1938-1941. New York: Pantheon Books, 1985.

Wyman, David S. The Abandonment of the Jews: America and the Holocaust, 1941-1945. New York: The New Press, 1998.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.