A nácik hatalomra kerülése véget vetett a Németország által az I. világháború után létrehozott parlamentáris demokráciának, az úgynevezett Weimari Köztársaságnak. Adolf Hitler 1933. január 30-i kancellári kinevezése után a Harmadik Birodalom néven is ismert náci állam hamarosan olyan rendszerré vált, amelyben a németek nem élvezhették az alapvető jogokat. A kultúra, a gazdaság, az oktatás és a jog területe egyaránt náci ellenőrzés alá került, és a rezsim céljait és ideáljait átfogó propagandagépezet terjesztette.

A német törvényhozásban és a külpolitikában egyaránt Hitleré volt az utolsó szó. Az utóbbi területet az a faji alapú elképzelés vezérelte, hogy a németek biológiai alapon arra hivatottak, hogy katonai erővel terjeszkedjenek kelet felé. Ennek az ideológiai háborúnak a keretében tervelték ki és valósították meg a holokausztot, azaz a zsidóság tömeges meggyilkolását, akiket elsődleges „faji” ellenségüknek tartottak. Bár a rendszer elleni nyílt kritikákat elhallgattatták, tény, hogy Hitler kormánya a legtöbb német szemében népszerű volt. A szövetséges erők 1945. május 8-án győzték le és kényszerítették kapitulációra a náci Németországot.