A II. világháború Európában (rövidített cikk)

A II. világháború halálos áldozatainak becsült száma világméretekben elérte az 55 millió főt; ez volt a legnagyobb és legpusztítóbb háború a történelem folyamán. Németország robbantotta ki 1939. szeptember 1-én Lengyelország megszállásával. Válaszul Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent a németeknek, a német haderő pedig 1940 tavaszán betört Nyugat-Európába. A Szovjetunió, Németország bátorítása mellett, 1940 júniusában elfoglalja a balti államokat. Ugyanezen hó 10. napján a tengelyhatalmakhoz (azaz Németország szövetségeseihez) tartozó Olaszország is belépett a háborúba. A nácik 1940 július 10-étől az október 31-ei vereségükig légi háborút vívtak Anglia fölött, mely angliai csata néven ismertté vált.

Miután a németek 1941. április 6-án Jugoszlávia és Görögország megszállásával bebiztosították a balkáni régiót, június 22-én - a német-szovjet egyezményt nyíltan megsértve - szövetségeseikkel együtt megtámadták a Szovjetuniót. Június és július folyamán a németek a balti államokat is elfoglalták. Joszif Sztálin szovjet vezető ezután a náci Németország és a tengelyhatalmak ellen fellépő szövetségesek egyik vezéralakjává vált a háborúban. 1941 nyarán és őszén a német csapatok mélyen benyomultak a szovjet területekre, december 6-án pedig a szovjet erők lendültek jelentős ellentámadásba. Másnap, 1941. december 7-én, Japán (a tengelyhatalmak egyike) lebombázta a Hawaii-szigeteken fekvő Pearl Harbort, mire az Amerikai Egyesült Államok is belépett a háborúba Nagy-Britannia és a Szovjetunió oldalán.

1942 májusában a Brit Királyi Légierő légicsapást mért a németországi Köln városára ezer bombázóval; ekkor tört be a háború először Németország területére. A következő három év alatt a szövetséges légierők szisztematikusan bombázták a Birodalom ipari létesítményeit és nagyvárosait, 1945-re porig rombolták a német városok jó részét.

1942 nyarán a németek és tengelyhatalmi szövetségeseik megújították támadásukat a keleti fronton a Szovjetunió ellen, a Volga menti Sztálingrád, valamint Baku és a kaukázusi olajmezők elfoglalását tűzve ki célul. Nyár végére a német offenzíva mindkét fronton elakadt. Novemberben a szovjet csapatok ellentámadásba kezdtek Sztálingrádnál, és 1943. február 2-án a 6. német hadsereg megadta magát. A németek újabb offenzívát indítottak 1943 júliusában Kurszk mellett, melyet a történelem legnagyobb tankösszecsapásaként tartanak számon. A szovjet erők azonban ezt a próbálkozást is elhárították, és katonai fölényre tettek szert, amelyet a háború későbbi szakaszaiban is végig sikerült megőrizniük.

A szövetséges erők ugyancsak 1943 júliusában partra szálltak Szicíliában, s szeptemberben behatoltak az olasz szárazföldre is. Miután az olasz Fasiszta Párt nagytanácsa elmozdította miniszterelnöki pozíciójából Benito Mussolinit (Hitler szövetségesét), az olasz katonai vezetés átvette a hatalmat, és szeptember 8-án fegyverletételi tárgyalásokba kezdett az angol és amerikai erőkkel. Az országban állomásozó német csapatok eközben ellenőrzésük alá vonták a félsziget északi felét, és folytatták az ellenállást. Mussolinit az olasz katonai hatóságok letartóztattak, azonban német SS-kommandósok segítségével még szeptemberben kiszabadult, és (német ellenőrzés alatt) létrehozta újfasiszta bábállamát Észak-Olaszországban. Itt a német csapatok egészen az 1945. május 2-ai fegyverletételig tartották magukat.

1944. június 6-án (a normandiai partraszállás napján) egy masszív katonai hadművelet részeként több mint 150 000 szövetséges katona szállt partra Franciaországban, s augusztus végére felszabadították az országot. Az első amerikai egységek 1944. szeptember 11-én léptek német területre, egy hónappal az után, hogy a szovjet haderő áttörte a keleti frontot. December közepén a németek sikertelen ellentámadást indítottak Belgium és Észak-Franciaország területén, mely ardenneki offenzíva néven vált ismertté. A szövetséges erők folyamatosan támadták a náci ipartelepeket, amilyen például az auschwitzi tábor mellett is működött (bár magukat a gázkamrákat soha nem vették célba).

A szovjetek 1945. január 12-én lendültek támadásba, felszabadítva Lengyelország nyugati részét, és megadásra kényszerítve a tengelyhatalmak oldalán álló Magyarországot. Február közepén a szövetségesek - mintegy 35 000 polgári áldozatot szedve – lebombázták Drezda német várost. Az amerikai csapatok március 7-én átkeltek a Rajna folyón. A szovjetek végső, április 16-ai offenzívája során sikerült bekeríteni a német fővárost, Berlint. Miközben a csapatok egyre közelebb nyomultak a birodalmi kancelláriához, Hitler 1945. április 30-án megölte magát. Május 7-én a németek feltétel nélkül megadták magukat a nyugati szövetségeseknek Reimsnél, május 9-én pedig a szovjeteknek Berlinben. Augusztusban a csendes-óceáni térségben is véget értek a harcok, miután az Egyesült Államok atombombát dobott le két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira, 120 000 civil életét oltva ki. Hivatalosan Japán szeptember 2-án tette le a fegyvert.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.