Megjelenített tartalom
Bejelölések
Témák keresése és az adott témákhoz kapcsolódó enciklopédia-anyag böngészése
Minden személyi azonosító lap
Személyi adatlapok böngészése, hogy jobban megismerje a holokauszt alatt átélt személyes sorsokat
Fontos dátumok
A II. világháború Európában
Fénykép
Minden fotó
Ajánlott olvasnivalók
:
Agnes francia nyelvet tanult Svájcban 1939-ben. 1940-ben visszatért Budapestre. Magyarország 1944-es német megszállását követően Agnes menedékjogot kapott a svéd nagykövetségen. Raoul Wallenberg svéd diplomatával közösen többek közt védlevelek (Schutzpässe) kiosztásával a budapesti zsidók megmentésén dolgozott. Amikor a szovjetek elérték Budapestet, Agnes úgy döntött, hogy Romániába utazik. A háború után Svédországba és Ausztráliába ment, majd az Egyesült Államokban telepedett le.
A németek 1940 májusában szállták meg Hollandiát. Körülbelül egy évvel később Hetty és a többi zsidó gyerek már nem járhatott iskolába. 1942-ben a németek elvették az édesapja vállalkozását. Hetty apja próbálta bizonyítani, hogy a család szefárd, ezért őket nem lehet begyűjteni az 1943-as razziák során. Hetty apja úgy döntött, hogy a családnak el kell hagynia Amszterdamot, és Hettyt egy családnál rejtették el Dél-Hollandiában. Hetty és a szülei túlélték a háborút.
Blanka a lengyelországi Lódz városában élő, összetartó család egyetlen gyermeke volt. Édesapja 1937-ben halt meg. Lengyelország német megszállása után Blanka és édesanyja Lódzban maradt Blanka nagymamájával, aki nem tudott utazni. 1940-ben több rokonukkal együtt őket is a lódzi gettóba kényszerítették, ahol Blanka egy pékségben dolgozott. Később ő és édesanyja a lódzi gettó kórházában dolgozott, egészen 1944-ig, amikor a ravensbrücki táborba deportálták őket Németországban. Ravensbrückből a sachsenhauseni altáborba kerültek. Blankát arra kényszerítették, hogy egy repülőgépgyárban dolgozzon (Arado-Werke). Édesanyját egy másik táborba küldték. 1945 tavaszán a szovjet erők felszabadították Blankát. Elhagyott házakban megszállva Blankának sikerült visszajutnia Lódzba. Megtudta, hogy minden rokona meghalt, és az édesanyja sem élte túl. Ezután Blanka nyugatra, Berlinbe ment, végül egy menekülttáborba érkezett. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Charlene mindkét szülője a helyi zsidó közösség vezetője volt, a család aktív közösségi életet élt. Charlene édesapja a Lembergi (Lvovi) Állami Egyetem filozófiaprofesszora volt. A II. világháború Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német inváziójával kezdődött. Charlene városa az 1939-es német–szovjet paktum értelmében a szovjetek által megszállt Kelet-Lengyelországban volt. A szovjet megszállás alatt a család az otthonában maradt, és Charlene apja folytatta a tanítást. 1941 júniusában a németek megtámadták a Szovjetuniót, és a város elfoglalása után letartóztatták Charlene apját. Soha többé nem találkoztak. Charlene-t, édesanyját és nővérét a németek a horochowi gettóba kényszerítették. 1942-ben Charlene és az édesanyja elmenekültek a gettóból, miután olyan pletykákat hallottak, hogy a németek le fogják rombolni. A nővére megpróbált egyedül elbújni, de soha többé nem hallottak róla. Charlene és az édesanyja a bokrok között rejtőzködtek a folyó partján, és időnként a víz alá merülve el tudták kerülni, hogy felfedezzék őket. Több napig bujkáltak így. Egyik nap Charlene arra ébredt, hogy az édesanyja eltűnt. Charlene egyedül maradt életben a Horochow közelében lévő erdőben, és a szovjet csapatok szabadították fel. Később az Egyesült Államokba emigrált.
Tina orvostanhallgató volt, amikor a németek megszállták Hollandiát 1940 májusában. Diákegyesületével csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, és zsidókat bújtatott a házában a háború kezdetétől. Tina rejtekhelyeket talált zsidó gyermekeknek, útleveleket hamisított és az ellenállási mozgalom futáraként szolgált.
1933-ban Barbara családja a hollandiai Amszterdamba költözött. Összebarátkoztak Anne Frankkal és családjával. 1940-ben a németek megszállták Hollandiát. Barbara barátjának, Manfrednek voltak földalatti kapcsolatai, és sikerült hamis iratokat szerezniük. Édesanyját, húgát és édesapját a westerborki táborba, majd Auschwitzbe deportálták. Barbara életben maradt, mert voltak hamis iratai és az ellenállásnak dolgozott. Zsidóknak segített, hogy eljussanak a rejtekhelyükre és az álnéven bérelt lakásában is zsidókat bújtatott.
Preben egy protestáns családban született Snekkerstenben, egy kis halászfaluban. A németek 1940-ben szállták meg Dániát. Preben futár lett az ellenállási mozgalomban. Amikor a Gestapo (német állami titkosrendőrség) 1943 októberében megkezdte Dániában a zsidók begyűjtését, Preben menekülteket bújtatott tengerparthoz közeli házakban, és csónakokhoz vezette őket, amelyekkel átkeltek Svédországba. 1943 novemberében Prebennek is Svédországba kellett menekülnie. 1945 májusában tért vissza Dániába.
A németek 1944-ben elfoglalták David városát, amelyet korábban már Magyarországhoz csatoltak. Davidot Auschwitzba deportálták, ahonnan az édesapjával Plaszowba került. Davidot a gross-roseni táborba és Reichenbachba (Langenbielau) küldték. Egyike volt a marhavagon százötven utasa közül annak a háromnak, aki túlélte a szállítást Dachauba. Halálmenetben érkezett Innsbruckból az amerikai és német csapatok frontvonalára, amikor felszabadult.
We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.