A Harmadik Birodalom: áttekintés
A nácik hatalomra kerülése véget vetett a Németország által az I. világháború után létrehozott parlamentáris demokráciának, az úgynevezett Weimari Köztársaságnak. Adolf Hitler 1933. január 30-i kancellári kinevezése után a Harmadik Birodalom néven is ismert náci állam hamarosan olyan rendszerré vált, amely nem garantálta az alapvető jogokat a német állampolgároknak. 1933. február 28-án, a Reichstagban (a német parlament) kitört gyanús tűz után a kormány kiadott egy rendeletet, amely felfüggesztette az alkotmányos polgári jogokat, és rendkívüli állapotot rendelt el, amelynek ideje alatt a hivatalos rendeleteket parlamenti jóváhagyás nélkül is végre lehetett hajtani.
Hitler kancellárságának első hónapjaiban a nácik kidolgoztak egy „koordinációs” politikát, amely az egyének és az intézmények a náci célokkal való összehangolását takarta. A kultúra, a gazdaság, az oktatás és a jog területe egyaránt náci ellenőrzés alá került, A náci rezsim emellett megpróbálta a német egyházakat is „koordinálni”, és bár nem jártak teljes sikerrel, a katolikus és protestáns egyházi személyek nagy részének támogatását megnyerték.
A rezsim céljait és ideáljait átfogó propagandagépezet hirdette. Paul von Hindenburg német miniszterelnök 1934 augusztusában bekövetkezett halála után Hitler az elnöki pozíciót is magához ragadta. A katonaság személyes hűséget esküdött neki. Hitler diktatúrájának alapját az általa betöltött pozíciók biztosították – ő volt egy személyben a birodalmi elnök (államfő), a kancellár (kormányfő) és a Führer (a náci párt vezetője). A „Führer-elv” szerint Hitler a jogállamon kívül álló személy volt, aki önmaga határozott a politikai kérdésekben.
A német törvényhozásban és a külpolitikában egyaránt Hitleré volt az utolsó szó. A náci külpolitikát az a faji alapú elképzelés vezérelte, hogy a németek biológiai örökségük okán arra hivatottak, hogy katonai erővel terjeszkedjenek kelet felé, és hogy Kelet-Európában valamint a Szovjetunióban egy megnövekedett létszámú, fajilag felsőbbrendű német népesség vegye át véglegesen az uralmat. Ebben a nők is nélkülözhetetlen szerepet játszottak. A Harmadik Birodalom agresszív népesedési politikája arra biztatta a „fajilag tiszta” nőket, hogy annyi „árja” gyermeket szüljenek, amennyit csak lehet.
A terv magában foglalta a „fajilag alsóbbrendű” népek, például a zsidók és a cigányok eltávolítását a régióból. A nácik külpolitikájának célja kezdetektől fogva az volt, hogy megsemmisítő háborút indítsanak a Szovjetunió ellen, és a náci rezsim a békeidők éveit arra használta fel, hogy a német népet felkészítse a háborúra. Ennek az ideológiai háborúnak a keretében tervelték ki és valósították meg a holokausztot, azaz az első számú faji ellenségnek tekintett zsidóság tömeges meggyilkolását.
A rendszert nyíltan kritizálókat a Gestapo (titkos állami rendőrség) és a náci párt biztonsági szolgálata (SD) üldözte, ugyanakkor Hitler kormánya a németek többségének körében népszerű volt. Mindemellett a németek között is voltak, akik ellenezték a náci államot, ami a kisebb ellenállástól kezdve a Hitler elleni 1944. július 20-i merényletig számos formában megnyilvánult.
A szövetséges erők 1945. május 8-án győzték le és kényszerítették kapitulációra a náci Németországot.
