<p>Német katonák tüzérségi támadást irányítanak ellenállók egy kis csoportjára a varsói gettólázadás során. Varsó, Lengyelország, 1943. április 19–május 16.</p>

A varsói gettólázadás

Vörös volt az ég Varsó felett. Teljesen vörös.
—Benjamin Meed (oral history interjú)

1943. április 19-én lázadás tört ki a varsói gettóban, miután a német katonák és rendőrök benyomultak azzal a céllal, hogy deportálják a gettó még életben lévő lakóit. 1943. május 16-ára a németek leverték a felkelést és lerombolták a gettót. A gettó életben maradt lakóit koncentrációs táborokba és haláltáborokba deportálták.

Háttér

1942 július 22. és szeptember 12. között a német hatóságok körülbelül 300 000 zsidót deportáltak vagy öltek meg a varsói gettóban. Az SS és rendőri egységek 265 000 zsidót a treblinkai haláltáborba, 11 580-at pedig kényszermunkatáborokba deportáltak. A németek és kollaboránsaik több mint 10 000 zsidót öltek meg a varsói gettóban a deportálás során. A német hatóságok csak 35 000 zsidónak engedélyezték, hogy a gettóban maradjon, és további több mint 20 000 zsidó rejtőzködve maradt a gettóban. A varsói gettóban maradó legalább 55 000–60 000 zsidó számára a deportálás elkerülhetetlennek tűnt.

A deportálásra válaszként 1942. július 28-án számos zsidó titkos szervezet közösen létrehozta a Zsidó Harci Szervezet (Zydowska Organizacja Bojowa; ZOB) néven ismert fegyveres önvédelmi egységet. A becslések szerint a ZOB alapításakor körülbelül 200 tagból állt. A Revizionista Párt (a Betar néven ismert jobboldali cionisták) egy másik ellenálló csoportot szervezett, a Zsidó Katonai Uniót (Zydowski Zwiazek Wojskowy; ZZW). Habár a ZOB és a ZZW közötti viszony eleinte feszült volt, végül az együttműködés mellett döntöttek, hogy ellenálljanak a gettó elpusztítására irányuló német kísérleteknek. A lázadás idején a ZOB körülbelül 500, a ZZW pedig körülbelül 250 harcossal rendelkezett.

Bár 1942 nyarán nem sikerült elérniük a lengyel katonai földalatti ellenállási mozgalmat (Armia Krajowa vagy Honi Hadsereg), októberben a ZOB sikeresen kapcsolatba lépett a Honi Hadsereggel, és a kapcsolattartóiktól beszereztek néhány fegyvert, nagyrészt pisztolyokat és robbanószereket.

Heinrich Himmler Reichsführer-SS (SS-vezető) 1942 októberében elrendelte a varsói gettó felszámolását és a munkaképes lakosok Lengyelország megszállt területe (Generalgouvernement) lublini kerületének kényszermunkatáboraiba szállítását. A kiadott parancsnak megfelelően a német SS és rendőri egységek megpróbálták újra elindítani a zsidók tömeges deportálását Varsóból 1943. január 18-án. Egy csoport zsidó harcos pisztollyal felfegyverkezve beszivárgott az Umschlagplatzra (szállítási pontra) küldött zsidók oszlopába, és egy előre megbeszélt jelre kitörtek a sorból, és megtámadták a német kísérőiket. A legtöbb zsidó harcos meghalt a csatában, de a támadás sikeresen összezavarta a németeket, lehetőséget adva az Umschlagplatzon oszlopokba rendezett zsidóknak a menekülésre. Miután elfogták a gettó 5000-6500 deportálásra kijelölt lakosát, a németek január 21-én felfüggesztették a további deportálásokat.

A gettó lakói felbátorodtak az ellenállás látszólagos sikerétől, mivel azt hitték, emiatt állították le a deportálásokat. Földalatti bunkereket és óvóhelyeket kezdtek építeni a lázadásra felkészülve, ha a németek megpróbálnának egy utolsó deportálási hullámot indítani a romokban álló gettó fennmaradó zsidó lakosságának elszállítása érdekében.

1943. április 19.-1943. május 16.

A német erők a varsói gettó felszámolását célzó műveletet 1943. április 19-én, pészah estéjén szándékozták elindítani. Amikor az SS és rendőri egységek beléptek a gettóba aznap reggel, az utcák üresek voltak. A gettó szinte összes lakosa rejtekhelyekre vagy bunkerekbe vonult. A deportálások újraindítása volt a jel a fegyveres lázadásra a gettóban.

Mordecai Anielewicz, a ZOB parancsnoka irányította a zsidó harcosokat a varsói gettólázadás alatt. Pisztolyokkal, gránátokkal (ezek közül sok házi készítésű volt) és néhány automata fegyverrel és puskával felszerelve a ZOB harcosai a harcok első napján meglepték a németeket és kollaboránsaikat, és a gettó falain kívülre szorították őket. A gettó első ostroma után a német SS-parancsnok, Jürgen Stroop 12 embere halálos vagy súlyos sérüléséről tett jelentést.

A lázadás harmadik napján Stroop SS- és rendőrcsapatai épületről épületre haladva elkezdték porig rombolni a gettót, hogy az életben maradt zsidókat a rejtekhelyük elhagyására kényszerítsék. A zsidó ellenállás harcosai elszórt rajtaütéseket hajtottak végre a bunkereikből, de a németek szisztematikusan tették a földdel egyenlővé a gettót. A német erők a Mila utca 18. alatt található ZOB parancsnoki bunker május 8-i elfoglalásakor megölték Anielewiczet és társait.

Bár a német erők a lázadás után néhány nappal leverték a szervezett katonai ellenállást, az önállóan és kis csoportokban harcoló zsidók még közel egy hónapig rejtőzködtek vagy folytatták az ellenállást.

A német győzelem jelképeként 1943 május 16-án Stroop elrendelte a Tlomacki utcában található nagy zsinagóga lerombolását. A gettó romokban állt. Stroop 56 065 zsidó foglyul ejtéséről és 631 bunker elpusztításáról számolt be. Becslése szerint az egységei akár 7000 zsidót is megölhettek a lázadás során. A német hatóságok körülbelül további 7000 varsói zsidót deportáltak a treblinkai haláltáborba, ahol érkezésükkor szinte mindannyiukat megölték a gázkamrákban.

A németek szinte a teljes megmaradt zsidó lakosságot, 42 000 embert a lublini/majdaneki haláltáborba, illetve a poniatowai, trawniki, budzyni és krasniki kényszermunkatáborba deportálták. A német SS és rendőri egységek a budzyni és krasniki táborba küldött néhány ezer kényszermunkás kivételével később szinte az összes Lublinba/Majdanekbe, Poniatowába és Trawnikibe deportált varsói zsidót megölték 1943 novemberében az „Aratóünnep hadművelet” (Unternehmen Erntefest) keretében.

A németek három nap alatt tervezték felszámolni a varsói gettót, azonban a gettó harcosai több mint egy hónapig kitartottak. A gettó romjai között rejtőzködő zsidók még a lázadás 1943. május 16-i leverése után is folytatták a németek és kollaboránsaik őrjáratainak támadását. A varsói gettólázadás volt a legnagyobb, és a szimbolikusan legjelentősebb zsidó lázadás, valamint az első városi lázadás a német megszállás alatt álló Európában. A varsói ellenállás hatására több lázadást is kitört a gettókban (például Bialystokban és Minszkben) és haláltáborokban (Treblinkában és Sobiborban).

Emlékezés

Napjainkban az Emlékezés napján megrendezett, a holokauszt áldozatainak és túlélőinek szentelt megemlékezések a varsói gettólázadás dátumához kapcsolódnak.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.