Lengyelország megszállása, 1939. ősz

Hitler Lengyelországgal kötött megnemtámadási szerződése

Hatalomra kerülését követően Adolf Hitler egyik legjelentősebb külpolitikai kezdeményezése az volt, hogy 1934 januárjában megnemtámadási szerződést kötött Lengyelországgal. Ez a lépés nem volt népszerű sok német számára, akik támogatták ugyan Hitlert, de nehezteltek Lengyelországra, mivel az a versailles-i békeszerződés keretében megkapta a korábban Németországhoz tartozó Nyugat-Poroszországot, Poznant és Felső-Sziléziát. Hitler számára azonban fontos volt a megnemtámadási szerződés azért, hogy kiiktassa egy Németországgal szemben formálódó francia-lengyel katonai szövetség lehetőségét, amíg Németország újra felfegyverkezik.

Megbékélés Európában

Az 1930-as évek közepétől Franciaország és különösen Nagy-Britannia a megbékélés külpolitikai vonalát követte, mely politika szorosan kötődik Neville Chamberlain brit miniszterelnökhöz. Ennek a politikának az volt a célja, hogy fenntartsák a békét Európában azáltal, hogy korlátoltan eleget tesznek Németország kéréseinek. Nagy-Britanniában a közvélemény hajlott arra, hogy a versailles-i szerződés egyes területi és katonai rendelkezéseit felülvizsgálják. Emellett sem Nagy -Britannia, sem Franciaország nem érezte magát katonailag felkészültnek ahhoz, hogy 1938-ban háborúba lépjen a náci Németországgal szemben.

Nagy-Britannia és Franciaország lényegében eltűrte Németország újbóli felfegyverkezését (1935-1937), Rajna-vidék remilitarizációját (1936), valamint Ausztria annektálását (1938. március). 1938 szeptemberében miután a müncheni konferencián a németek részére írásban lemondott a Szudétavidék néven ismert cseh határterületekről, a brit és francia vezetők nyomást gyakoroltak Csehszlovákiára, Franciaország szövetségesére, hogy teljesítse a németek kérését, és engedje ezeknek a területeknek Németországhoz való csatolását. Annak ellenére, hogy a franciák és az angolok garantálták a megcsonkított Csehszlovákia integritását, a németek 1939 márciusában feldarabolták a csehszlovák államot felrúgva ezzel a müncheni egyezményt. A britek és az angolok erre úgy reagáltak, hogy garancianyilatkozatban vállalták a lengyel állam sérthetetlenségét. Következő lépésben Hitler egy megnemtámadási szerződésről tárgyalt a Szovjetunióval. Az 1939 augusztusban megkötött német-szovjet megállapodás, melynek titkos záradéka tartalmazta Lengyelország két hatalom közötti felosztását, szabad utat nyitott Németország számára, hogy megtámadja Lengyelországot anélkül, hogy egy szovjet közbeavatkozástól kelljen tartania.

Lengyelország lerohanása és feldarabolása

1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot. A náci propaganda azokkal a hamis vádakkal igazolta ezt hadműveletet, hogy a lengyelek brit és francia szövetségeseikkel Németország körbekerítésére és feldarabolására készültek, valamint a lengyelek üldözik a német nemzetiséget. Az SS a német hadsereggel összejátszva megrendezett egy lengyeleknek tulajdonított áltámadást egy német rádióállomás ellen. Hitler ezután ezt az akciót felhasználva indított „megtorló” kampányt Lengyelország ellen.

Lengyelország megkésve mozgósította haderejét és a politikai megfontolások kényszere miatt a hadsereget kedvezőtlen módon vetették be. A lengyelek létszámban is jelentősen alulmaradtak. A kitartó harcok és a németeknek okozott súlyos veszteségek ellenére a lengyel hadsereget hetek alatt legyőzték. Északon Kelet-Poroszországból és Németországból, délen Sziléziából és Szlovákiából a német egységek 2.000 tankkal és több mint 1.000 repülővel törték át a lengyel határmenti védvonalakat és haladtak előre Varsó felé, ahol nagy erőket bevetve körbekerítve támadták a várost. Súlyos ágyúzások és bombatámadások után Varsó 1939. szeptember 27-én megadta magát. Tartva magukat a lengyel határokra vonatkozó garanciájukhoz 1939. szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország hadüzenetet küldött Németországnak. Szovjetunió 1939. szeptember 17-én megszállta Kelet-Lengyelországot. Október 6-án az utolsó ellenállást is felszámolták. A németek és a szovjetek által elfoglalt és felosztott lengyel területek közötti demarkációs vonal a Bur folyó mentén húzódott.

Megszállás

1939 októberében Németország közvetlenül annektálta a Németország keleti határa mentén fekvő korábbi lengyel területeket: Nyugat-Poroszországot, Poznant, Felső Sziléziát és az egykori Danzig szabad várost. A németek által elfoglalt maradék lengyel területek (többek között Varsó, Krakkó, Radom és Lublin városa) az úgy nevezett Generalgouvernement (Főkormányzóság) alá kerültek, melynek civil főkormányzója, Hans Frank, a náci párt ügyvédje lett.

A náci Németország elfoglalta a Lengyelország másik felét is, amikor 1941 júniusában megszállta a Szovjetuniót. Lengyelország német megszállás alatt maradt 1945 januárjáig.