German tanks on the eastern front © IWM (HU 111382)

A II. világháború Európában

További információ erről a képről

A holokauszt a II. világháború tágabb kontextusában történt. Hitler kormánya egy hatalmas, bőséges élettérrel (Lebensraum) rendelkező új kelet-európai birodalmat képzelt el Németország számára, amely még ki sem heverte az I. világháborús vereséget. A vezetők számításai szerint az európai német uralom valóra váltásához háborút kellett vívniuk.

1939
A Szovjetunió semlegességének biztosítása után (1939. augusztus, szovjet-német megnemtámadási egyezmény) a németek 1939. szeptember 1-jén megtámadták Lengyelországot, kirobbantva ezzel a II. világháborút. Nagy-Britannia és Franciaország válaszul szeptember 3-án hadat üzent Németországnak. A náci Németország és a Szovjetunió egy hónap alatt legyőzte és felosztotta Lengyelországot.

1940
A Lengyelország leverését követő viszonylagos csend 1940. április 9-én tört meg, amikor a német erők lerohanták Norvégiát és Dániát. 1940. május 10-én Németország Nyugat-Európa támadását is megkezdte, kezdve a háborúban semleges Hollandiával, Belgiummal és Luxemburggal, illetve Franciaországgal. 1940. június 22-én Franciaország fegyverszünetet kötött Németországgal, amelynek értelmében a németek megszállták az ország északi felét, délen pedig egy kollaboráns rezsim jött létre, amelynek a székhelye Vichy városában volt.

A Szovjetunió Németország bátorítására 1940 júniusában elfoglalja a balti államokat, és 1940 augusztusában hivatalosan is annektálta őket. A tengelyhatalmi (Németországgal szövetségben álló) Olaszország 1940. június 10-én lépett be a háborúba. A nácik 1940. július 10-től október 31-i vereségükig légi háborút vívtak Anglia fölött, mely angliai csata néven vált ismertté.

1941
Miután a németek 1941. április 6-án Jugoszlávia és Görögország megszállásával bebiztosították a balkáni régiót, június 22-én – a német-szovjet egyezményt nyíltan megsértve – szövetségeseikkel együtt megtámadták a Szovjetuniót. Június és július folyamán a németek a balti államokat is elfoglalták. Joszif Sztálin szovjet vezető ezután a náci Németország és a tengelyhatalmak ellen fellépő szövetségesek egyik vezéralakjává vált a háborúban. 1941 nyarán és őszén a német csapatok mélyen benyomultak a szovjet területekre, az erősödő szovjet ellenállás miatt azonban a németek nem tudták elfoglalni a kulcsfontosságú Leningrádot és Moszkvát. December 6-án a szovjet erők jelentős ellentámadásba lendültek, és végérvényesen elűzték a német csapatokat Moszkva külterületéről. Másnap, 1941. december 7-én Japán (a tengelyhatalmak egyike) lebombázta a Hawaii-szigeteken fekvő Pearl Harbort. Az Egyesült Államok azonnal hadat üzent a japánoknak. December 11-én, a katonai konfliktus kiterjedt, és Németország és Olaszország hadat üzent az Egyesült Államoknak.

1942-1943
1942 májusában a Brit Királyi Légierő légicsapást mért a németországi Köln városára ezer bombázóval. Ekkor tört be a háború először Németország területére. A következő három év alatt a szövetséges légierők szisztematikusan bombázták Németország ipari létesítményeit, és nagyvárosait, 1945-re porig rombolták a német városok jó részét. 1942 végén és 1943 elején a szövetséges erők számos jelentős katonai győzelmet arattak Észak-Afrikában. Miután a francia fegyveres erők nem tudták megakadályozni, hogy a szövetségesek elfoglalják Algériát és Marokkót, a németek 1942. november 11-én megszállták a kollaboráns Vichy-rezsimet. A tengelyhatalmak Afrikában tartózkodó katonai egységei (összesen körülbelül 150 000 fő) 1943 májusában megadták magukat.

1942 nyarán a németek és tengelyhatalmi szövetségeseik megújították támadásukat a keleti fronton a Szovjetunió ellen, a Volga menti Sztálingrád, valamint Baku és a kaukázusi olajmezők elfoglalását tűzve ki célul. 1942. nyár végén mindkét fronton megtorpant a német offenzíva. Novemberben a szovjet csapatok ellentámadásba kezdtek Sztálingrádnál, és 1943. február 2-án a 6. német hadsereg megadta magát. A németek újabb offenzívát indítottak 1943 júliusában Kurszk mellett, amelyet a történelem legnagyobb tankcsatájaként tartanak számon. A szovjet erők azonban ezt a próbálkozást is elhárították, és katonai fölényre tettek szert, amelyet a háború későbbi szakaszaiban is végig sikerült megőrizniük.

A szövetséges erők ugyancsak 1943 júliusában partra szálltak Szicíliában, és szeptemberben behatoltak az olasz szárazföldre is. Miután az olasz fasiszta párt nagytanácsa elmozdította vezető pozíciójából Benito Mussolinit (Hitler szövetségesét), az olasz katonai vezetés átvette a hatalmat, és szeptember 8-án fegyverletételi tárgyalásokba kezdett az angol és amerikai erőkkel. Az országban állomásozó német csapatok eközben ellenőrzésük alá vonták a félsziget északi felét, és folytatták az ellenállást. Mussolinit az olasz katonai hatóságok letartóztatták, azonban német SS-kommandósok segítségével még szeptemberben kiszabadult, és (német ellenőrzés alatt) létrehozta újfasiszta bábállamát Észak-Olaszországban. Itt a német csapatok egészen az 1945. május 2-i fegyverletételig tartották magukat.

1944
1944. június 6-án (a normandiai partraszállás napján) egy hatalmas katonai hadművelet részeként több mint 150 000 szövetséges katona szállt partra Franciaországban, és augusztus végére felszabadították az országot. Az első amerikai egységek 1944. szeptember 11-én léptek német területre, egy hónappal azután, hogy a szovjet haderő áttörte a keleti frontot. December közepén a németek sikertelen ellentámadást indítottak Belgium és Észak-Franciaország területén, amely ardenneki offenzíva néven vált ismertté. A szövetséges erők folyamatosan támadták a náci ipartelepeket, amilyen például az auschwitzi tábor mellett is működött (bár magukat a gázkamrákat soha nem vették célba).

1945
A szovjetek 1945. január 12-én lendültek támadásba, felszabadították Lengyelország nyugati részét, és megadásra kényszerítették a tengelyhatalmak oldalán álló Magyarországot. Február közepén a szövetségesek – mintegy 35 000 polgári áldozatot szedve – lebombázták Drezda városát. Az amerikai csapatok 1945. március 7-én átkeltek a Rajna folyón. A szovjetek végső, április 16-i offenzívája során bekerítették a német fővárost, Berlint. Miközben a csapatok egyre közelebb nyomultak a birodalmi kancelláriához, Hitler 1945. április 30-án öngyilkosságot követett el. Május 7-én a németek feltétel nélkül megadták magukat a nyugati szövetségeseknek Reimsnél, május 9-én pedig a szovjeteknek Berlinben. Augusztusban a csendes-óceáni térségben is véget értek a harcok, miután az Egyesült Államok atombombát dobott le két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira, 120 000 civil életét oltva ki. Japán szeptember 2-án tette le a fegyvert hivatalosan.

A II. világháború halálos áldozatainak becsült száma világszerte elérte az 55 millió főt. Ez volt a legnagyobb és legpusztítóbb háború a történelem folyamán.

További ajánlott irodalom

Berthon, Simon és Joanna Potts. Warlords: An Extraordinary Re-Creation of World War II Through the Eyes and Minds of Hitler, Churchill, Roosevelt, and Stalin. Cambridge, MA: Da Capo Press, 2006.

Bess, Michael. Choices Under Fire: Moral Dimensions of World War II. New York: A.A. Knopf, 2006.

Chickering, Roger, Stig Förster és Bernd Greiner. A World at Total War: Global Conflict and the Politics of Destruction, 1937-1945. Washington, DC: German Historical Institute, 2005.

Plowright, John. The Causes, Course, and Outcomes of World War Two. England: Palgrave Macmillan, 2007.

Weinberg, Gerhard L. Hitler's Foreign Policy: The Road to World War II, 1933-1939. New York: Enigma, 2005.