Animációs térkép

A dachaui koncentrációs tábor

A dachaui koncentrációs tábort 1933-ban alapították, és 1945-ig folyamatosan működött. Ez volt a náci rezsim első ilyen tábora, és a becslések szerint 1933 és 1945 között legalább 188 000 rabot tartottak itt fogva.

szöveg

A dachaui koncentrációs tábort 1933-ban alapították, és 1945-ig folyamatosan működött. Ez volt a náci rezsim egyik legelső ilyen tábora, és a becslések szerint 1933 és 1945 között legalább 188 000 rabot tartottak itt fogva.

Az SS, a náci párt elit védelmi alakulata, 1933 márciusában alapította a dachaui koncentrációs tábort egy elhagyott lőszergyár területén Dachau városának közelében, amely Dél-Németországban található, mintegy 16 km-re északnyugatra Münchentől.

Az SS eleinte leginkább német kommunistákat, szociáldemokratákat, szakszervezeti vezetőket és a náci rezsim egyéb politikai ellenségeit küldte Dachauba. Idővel azonban más csoportok is megjelentek, például Jehova tanúi, romák (cigányok) és homoszexuálisok. 1938 novemberében, közvetlenül a Kristályéjszaka után több mint 10 000 zsidó férfit küldtek Dachauba.

1937 elején az SS megkezdte egy nagy épületkomplexum felépítését az eredeti tábor helyén. A munkát a rettenetes körülmények között dolgoztatott raboknak kellett elvégezniük, a régi lőszergyár lebontásával kezdve.

Dachau egyben az SS-őrök kiképzőhelye is volt, és a tábor szervezeti modellje és működési rendje az összes náci koncentrációs tábor mintájául szolgáltak. A tábor két részre volt osztva: magára a tábor területére és a krematórium körüli részre. A tábor területén 32 barakk és több kiszolgáló épület állt. A börtön és a központi konyha közötti udvar volt a foglyok azonnali kivégzésének a színhelye. A tábort magasfeszültségű szögesdrótból húzott kerítés, árok és egy hét őrtoronnyal ellátott fal vette körül.

Több ezer, a további munkához túl gyengének ítélt dachaui foglyot a Linz közelében fekvő hartheimi „eutanázia-központba” küldtek, ahol kivégezték őket.

Az SS Dachauban rabok százain hajtott végre orvosi kísérleteket, akik vagy belehaltak az eljárásokba, vagy maradandó károsodást szenvedtek.

A dachaui foglyokat kényszermunkásként is dolgoztatták útépítéseken, kavicsbányákban és mocsarak lecsapolásánál. 1944 nyarán és őszén a hadi termelés növelése érdekében Dachau irányítása alatt több mint 30 nagy méretű altábort létesítettek dél-németországi fegyvergyárak közelében. A kényszermunkába sok ezren belehaltak.

Ahogy a szövetséges haderők egyre közelebb értek Németországhoz, a kiürített táborokból egyre több embert szállítottak Dachauba.

A zsúfoltság és a rossz higiéniai körülmények miatt a tífuszjárvány komoly problémát jelentett.

1945 áprilisában, amikor az amerikai erők már a közelben jártak, Dachauban és az altáboraiban 65 000 regisztrált fogoly volt, akiknek körülbelül kétharmada politikai fogoly, egyharmada pedig zsidó volt. A németek több mint 7000 táborlakót, zömében zsidókat, erőltetett menetben Dachauból a délre fekvő Tegernsee felé küldtek. A halálmenet során az SS-őrök mindenkit lelőttek, aki nem tudott továbbmenni. Sokakkal az éhezés, a kimerültség vagy a hideg végzett.

Amikor 1945. április 29-én az amerikai erők felszabadították a tábort, a közelében több mint 30, oszlásnak indult holttestekkel teli vasúti kocsit találtak. A táborban is mindenhol temetetlen halottak feküdtek, és az életben maradt foglyok közül sokan súlyos betegek voltak.

1933 és 1945 között Dachauban több mint 188 000 embert tartottak fogva. A táborban elhunyt áldozatok pontos számát valószínűleg soha nem lehet pontosan meghatározni.


  • US Holocaust Memorial Museum

Share This