Josef Mengele

Bevezetés

Josef Mengele a holokauszt egyik leghírhedtebb alakja. Auschwitzban teljesített szolgálata és az ott végzett orvosi kísérletei tették őt a koncentrációs táborban elkövetett bűnök egyik legszélesebb körben ismert elkövetőjévé. A háború utáni menekülése és bujkálása pontosan jelzi, hogy a nemzetközi törekvés, hogy a náci bűnök elkövetőit igazságszolgáltatás elé állítsák, nem volt maradéktalanul sikeres.

Hírhedtsége miatt Mengeléről számos népszerű könyv, film és tévésorozat készült. Ezek gyakran elferdítik Mengele bűneinek valós tényeit, és kiragadják őt a történelmi kontextusból. Némely film őrült tudósként ábrázolja, aki szadista kísérleteket végzett minden tudományos alap nélkül.

A Mengelével kapcsolatos igazság azonban még ennél is nyugtalanítóbb. Magasan képzett orvos és kutató, valamint kitüntetett háborús veterán volt. Szakmájában sok elismerést szerzett, és Németország egyik vezető kutatóintézetében dolgozott. Az Auschwitzban végzett orvosi kutatásainak nagy részével más német tudósok munkáját támogatta. Egyike volt annak a több tucat kutató orvosbiológusnak, akik a náci koncentrációs táborok foglyain végezték kísérleteiket. És egyike volt azoknak az orvosoknak is, akik kiválasztották az auschwitzi gázkamrákban meggyilkolandó áldozatokat.

Mengele a náci rezsim idején széles körben elfogadott német tudományos normák szerint járt el. Bűnei arra a rendkívüli veszélyre mutatnak rá, amelyet a tudomány jelent, amikor egy olyan ideológia szolgálatában áll, amely megtagadja az emberek egyes csoportjainak jogait, méltóságát, sőt magát az emberi mivoltot is.

Mengele Auschwitz előtt

Josef Mengele 1911. március 16-án született a bajorországi Günzburg városában, Németországban. Karl Mengele, tehetős mezőgazdasági gépgyártó vállalkozó legidősebb fia volt.

Mengele több egyetemen is tanult orvostudományt és fizikai antropológiát (történeti embertant). 1935-ben doktorált a Müncheni Egyetemen fizikai antropológiából. 1936-ban letette az állami orvosi vizsgát.

1937-ben a frankfurti Öröklésbiológiai és Fajtisztasági Intézetben kezdett el dolgozni. Itt az igazgató, Dr. Otmar von Verschuer asszisztense volt. Verschuer meghatározó genetikusként az ikrekkel kapcsolatos kutatásairól volt ismert. 1938-ban Mengele Verschuer irányításával újabb doktori fokozatot szerzett.

A náci ideológia alkalmazása

Mengele nem támogatta aktívan a náci pártot, mielőtt az hatalomra került volna. 1931-ben azonban belépett a Stahlhelmbe, egy másik jobboldali párt, a Német Nemzeti Néppárt félkatonai alakulatába. Mengele akkor lett a Nazi SA tagja, amikor a Stahlhelm beleolvadt az SA-ba 1933-ban – de 1934-ig nem volt aktív.

Az egyetemi tanulmányai során Mengele megismerkedett a fajelmélettel, a biológiai rasszizmus téves eszméken alapuló elméletével. Úgy vélte, hogy a németek biológiailag különböznek az összes többi faj tagjaitól, és felsőrendűbbek náluk. A fajelmélet a náci ideológia egyik alaptétele volt. Hitler a fajelméletet használta fel arra, hogy igazolja bizonyos testi vagy szellemi betegségekben szenvedő vagy testi fogyatékosságokkal élő személyek kényszersterilizálását. A nürnbergi faji törvények, amelyek betiltották a házasságkötést a németek és a zsidók, feketék vagy romák közt, szintén a fajelméleten alapultak.

Mengele 1938-ban csatlakozott a Náci Párthoz és az SS-hez. Tudósként igyekezett támogatni a nácik célját, a német „faj” feltételezett felsőbbrendűségének fenntartását és erősítését. Mengele munkaadója és mentora, Verschuer szintén a biológiai rasszizmus híve volt. A kutatás mellett Verschuer és munkatársai – köztük Mengele – szakértői véleményeket biztosítottak a náci hatóságoknak, amik megállapították, hogy a nürnbergi törvények értelmében bizonyos adott személyek németnek minősülnek-e. Mengele és munkatársai felmérték azokat a németeket is, akiket fizikai vagy mentális állapotuk miatt a német törvények értelmében kényszersterilizálni akartak, vagy eltiltani a házasságkötéstől.

Szolgálat a keleti fronton

1940 júniusában Mengelét besorozták a német hadseregbe (Wehrmacht). Egy hónappal később önként jelentkezett egészségügyi szolgálatra a Waffen-SS-hez (az SS katonai ágába). Először a németek által megszállt Lengyelországban az SS Faji és Települési Főhivatalánál (RuSHA) dolgozott. Mengele itt azokat a kritériumokat és módszereket értékelte, amelyeket az SS használt annak megállapítására, hogy a magukat német származásúnak valló személyek fajilag és fizikailag alkalmasak-e arra, hogy németnek minősüljenek.

1940 vége felé Mengele a „Wiking” SS-hadosztály mérnöki zászlóaljához került tisztiorvosként. 1941 júniusától mintegy 18 hónapig brutális harcoknak volt szemtanúja a keleti fronton. A Szovjetunió elleni német támadás első heteiben Mengele hadosztálya zsidó civilek ezreit mészárolta le. Mengele a keleti fronton teljesített szolgálatáért megkapta a Vaskereszt 2. és 1. fokozatát, továbbá SS-kapitánnyá (SS-Hauptsturmführer) léptették elő.

Mengele 1943 januárjában tért vissza Németországba. Miközben a Waffen-SS következő megbízatására várt, ismét mentorának, Verschuernek kezdett dolgozni. Verschuert nem sokkal korábban kinevezték a berlini Kaiser Wilhelm Antropológiai, Humángenetikai és Eugenikai Intézet (KWI-A) igazgatójának.

Auschwitzi megbízás

Fénykép

Az auschwitzi táborba deportált emberek bőröndjei. (Fénykép)

Az auschwitzi táborba deportált emberek bőröndjei. A fénykép azután készült, hogy a szovjet csapatok felszabadították a tábort. Auschwitz, Lengyelország, 1945. január után.

Forrás:

• National Archives and Records Administration, College Park, MD

• Gyűjteményi infomációk megtekintése

1943. május 30-án az SS Mengele-t Auschwitzba vezényelte. Bizonyítékok utalnak rá, hogy ezt maga Mengele kérte. Auschwitz-Birkenau egyik tábori orvosaként dolgozott. Auschwitz-Birkenau volt a legnagyobb auschwitzi láger, mely az Európa teljes területéről deportált zsidók haláltáboraként is szolgált. Mengele a többi feladata mellett a birkenaui Zigeunerlagerért (szó szerint: „Cigánytábor”) is felelt. 1943-tól kezdődően csaknem huszonegyezer roma férfi, nő és gyermek (akiket a pejoratív Zigeuner – „cigány” – jelzővel láttak el) került Auschwitzba, a Zigeunerlagerbe. Amikor a családokat fogva tartó tábort 1944. augusztus 2-án likvidálták, Mengele részt vett annak a 2893 roma fogolynak a kiválasztásában, akiket a birkenaui gázkamrákban öltek meg. Röviddel ezután Mengele az auschwitzi táborkomplexum Auschwitz-Birkenau vagy Auschwitz II. részének főorvosa lett. 1944 novemberében az SS birkenaui kórházába vezényelték.

„A halál angyala” – a meggyilkolandó foglyok szelekciója

Az auschwitzi egészségügyi személyzet a tábori feladatok részeként úgynevezett szelekciókat végzett. A szelekciók célja a munkaképtelen személyek azonosítása volt. Az SS az ilyen személyeket haszontalannak nyilvánította, és elpusztította őket. Amikor a zsidókat szállító transzportok Birkenauba érkeztek, a tábor egészségügyi személyzete kiválogatta a munkaképes felnőttek egy részét, hogy kényszermunkát végezzenek a koncentrációs táborban. A munkaszolgálatra ki nem választottakat – köztük a gyermekeket és az idősebb felnőtteket – a gázkamrákban ölték meg.

Auschwitzban és más koncentrációs táborokban a tábori orvosok a lágerek kórházbarakkjaiban is rendszeresen szelektáltak. Ezeket a szelekciókat azért végezték, hogy kiválasszák azokat a foglyokat, akik megsérültek, vagy túlságosan betegek vagy gyengék voltak ahhoz, hogy dolgozni tudjanak. Az SS különböző módszereket alkalmazott ezeknek a foglyoknak a meggyilkolására, beleértve a halálos injekciókat és az elgázosítást. Mengele rutinszerűen végzett ilyen szelekciókat Birkenauban, ami miatt egyes foglyok „a halál angyalaként” emlegették. Gisella Perl fogoly, birkenaui zsidó nőgyógyász később felidézte, hogy Mengele megjelenése a női kórházblokkban rettegéssel töltötte el a foglyokat:

Mindennél jobban féltünk ezektől a látogatásoktól, mert […] soha nem tudtuk, hogy tovább élhetünk-e. […] Bármit megtehetett velünk, amit csak akart.

Az idézet forrása Gisella Perl visszaemlékezése: I was a Doctor in Auschwitz1Footnote 11

A II. világháború után Mengele hírhedtté vált az Auschwitzban végzett munkája miatt, melyről a parancsnoksága alatt dolgozó orvos-foglyok és az orvosi kísérleteit túlélő rabok számoltak be.

Mengele egyike volt annak a mintegy ötven orvosnak, akik Auschwitzban szolgáltak. Nem volt az auschwitzi táborkomplexum legmagasabb beosztású orvosa, és nem irányította az ott dolgozó többi orvost. Ennek ellenére ő vált messze a legismertebbé az Auschwitzban szolgáló orvosok közül. Ennek egyik oka az volt, hogy Mengele gyakran jelen volt a rámpán, ahol a szelekció zajlott. Amikor Mengele nem maga végezte a szelekciót, akkor is gyakran ott volt a rámpán, és ikreket keresett a foglyok között a kísérleteihez, továbbá orvosokat keresett a birkenaui kórházrészlegbe. Ennek következtében sok túlélő, akit Auschwitzba érkezésekor szelekciónak vetettek alá, azt feltételezte, hogy Mengele volt az orvos, aki a kiválasztást végezte. Mengele azonban nem végezte ezt a feladatot gyakrabban, mint kollégái.

Orvosi kísérletek Auschwitzban

Az SS felhatalmazta a német orvoskutatókat, hogy etikátlan és gyakran halálos kimenetelű kísérleteket végezzenek a koncentrációs táborokban. Auschwitz foglyokat biztosított a különböző más táborokban végzett emberkísérletekhez. Emellett számos emberkísérlet helyszínéül is szolgált. Ennek oka az ide szállított foglyok mennyisége volt. Az SS 1,3 millió férfit, nőt és gyermeket küldött Auschwitzba sokféle nemzeti és etnikai háttérből. A meghatározott kritériumoknak megfelelő embereket kereső kutatók Auschwitzban könnyebben találtak alanyokat, mint más táborokban.

Mengele egyike volt annak a több mint tucatnyi SS-orvosnak, aki kísérleteket végzett az auschwitzi rabokon. Az orvosok között voltak a következők:

• Eduard Wirths, auschwitzi főorvos;
  
• Carl Clauberg, a meddőség kezelésének ismert szakértője;
  
• Horst Schumann, aki a náci eutanáziaprogram során fogyatékos betegek ezreit küldte gázkamrákba;
  
• Helmut Vetter SS-orvos, aki a dachaui, auschwitzi és guseni koncentrációs táborokban foglyokon végzett gyógyszerkísérleteket az IG Farben leányvállalata, a Bayer megbízásából;
  
• Johann Paul Kremer, anatómiaprofesszor.

Ezek az orvosok úgy tekintettek az Auschwitzba való kinevezésükre, mint egy izgalmas lehetőségre a kutatásaik előmozdítása érdekében.

Az elvégzett kísérletek típusai

A koncentrációs táborokban végzett kísérletek sok áldozatot véglegesen megnyomorítottak vagy a halálukat okozták. Egyes kísérletek során az áldozatok halála volt a kitűzött cél. Az Auschwitzban kísérleteket végző orvosok nem kérték a foglyok beleegyezését, és nem tájékoztatták őket az eljárásról vagy annak lehetséges hatásairól. Az Auschwitzban végzett kísérletek között megtalálhatók voltak a következők:

• a tömeges sterilizálás módszereinek tesztelése;
  
• a foglyok megsebzése vagy megfertőzése a hatások tanulmányozása és a kezelések tesztelése céljából;
  
• szükségtelen műtétek és eljárások elvégzése a betegeken kutatási célból vagy egészségügyi szakemberek képzése céljából;
  
• foglyok meggyilkolása és felboncolása antropológiai és orvosi kutatások céljából.
  

Mengele kísérletei Auschwitzban

Az Auschwitzban végzett megszokott feladatai mellett Mengele kutatásokat és kísérleteket végzett a foglyokon. Lehetséges, hogy mentora, Verschuer intézte el, hogy Mengele Auschwitzba kerüljön, mert ezzel hozzájárulhatott a Kaiser Wilhelm Antropológiai, Humángenetikai és Eugenikai Intézet (KWI-A) kutatásaihoz. Auschwitzban töltött ideje alatt Mengele Németországban élő kollégáinak vért, testrészeket, szerveket, csontvázakat és magzatokat küldött. Ezek mindegyike az auschwitzi foglyoktól származott. Mengele kollégái kutatási projektjeit segítette azzal, hogy vizsgálatokat és kísérleteket végzett számukra a foglyok felhasználásával.

A KWI-A-val végzett munkája mellett Mengele saját kísérleteket is végzett az auschwitzi foglyokon. Azt remélte, hogy publikálhatja az eredményeit, és ezáltal egyetemi professzori katedrához juthat.

Auschwitzi szolgálata során Mengele egy több barakkból álló kutatási komplexumot rendezett be. Személyzetét azok közül a foglyok közül választotta ki, akik egészségügyi szakemberek voltak. Mengele korszerű műszereket és berendezéseket tudott beszerezni a kutatásaihoz, sőt, még egy patológiai laboratóriumot is felállított.

Kutatási célok

Mengele saját, illetve a KWI-A számára végzett kutatásai általában arra összpontosítottak, hogy a gének hogyan alakítanak ki bizonyos fizikai és mentális tulajdonságokat. Ha etikus módon végzik, ez egy legitim és fontos területe a genetikai kutatásnak. Mengele, Verschuer és kollégáik munkáját azonban eltorzította a náci ideológia alapját képező áltudományos fajelméletbe vetett hitük. Eszerint az emberi fajok genetikailag különböznek egymástól. Az elmélet megállapította a fajok hierarchiáját, és hangsúlyozta, hogy az „alsóbbrendű” fajok genetikailag nagyobb valószínűséggel mutatnak negatív tulajdonságokat, mint a „felsőbbrendű” fajok. A negatív örökletes tulajdonságok között szerintük nem csak fizikai és mentális betegségek és fogyatékosságok szerepeltek. Úgy vélték, hogy ide tartoztak a társadalmilag elfogadhatatlan vagy erkölcstelen viselkedésformák, mint például a csavargás, a prostitúció és a bűnözés. A fajelmélet másik téves feltételezése szerint a fajok közötti vegyes házasságok negatív tulajdonságokat adnak át a „felsőbbrendű” fajoknak, és aláássák azokat.

Mengele olyan specifikus fizikai és biokémiai markereket akart azonosítani, amelyekkel pontosan le lehetett írni bizonyos fajok tagjait. Mengele és kollégái úgy vélték, hogy az ilyen markerek megtalálása létfontosságú a német nép vélt faji felsőbbrendűségének megőrzése szempontjából. Számukra a kutatás fontossága igazolta a romboló hatású és halálos emberkísérleteket, melyeket az auschwitzi foglyokon is végrehajtottak, hiszen fajilag alacsonyabb rendűnek tartották őket.

Kik voltak Mengele áldozatai?

Mengele főként két etnikai csoportból választotta áldozatait: a romák és a zsidók közül. Ezek a csoportok különösen érdekelték a náci Németországban működő orvosbiológus kutatókat. A náci ideológia a romákat és a zsidókat egyaránt „alsóbbrendűnek” és a német „fajra” veszélyesnek tekintette. Emiatt a náci tudósok nem tekintették érvényesnek az orvosi etikát e csoportok tagjaira vonatkozóan.

Amíg Mengele Auschwitz-Birkenauban szolgált, több mint húszezer romát tartottak ott fogva, és több százezer zsidót szállítottak oda transzportokkal. A világon sehol máshol nem férhettek hozzá a tudósok az adott csoportok ilyen sok tagjához egyetlen helyen. És sehol máshol nem volt ekkora hatalmuk atta, hogy tetszésük szerint kísérletezzenek embereken. Mengele egy ízben megjegyezte egy kollégájának, hogy „bűn lenne nem kihasználni” Auschwitz-Birkenauban az emberkísérletek lehetőségeit.

Romák

Amellett, hogy orvosi kísérleteihez romákat választott alanyként, Mengele antropológiai vizsgálatoknak is alávetette a Zigeunerlagerbe zárt roma férfiakat, nőket és gyermekeket. Amikor noma (szájüszkösödés) járvány tört ki a táborban a roma gyermekek között, elrendelte, hogy a fogoly orvosok tanulmányozzák azt. A noma egy olyan bakteriális fertőzés, amely főként a szélsőségesen alultáplált gyermekek között terjed. Mengele azonban úgy vélte, hogy az auschwitzi roma gyerekek inkább örökletes jellemzőik, mintsem a táborban uralkodó körülmények miatt kapták el a nomát. A rabként tartott orvosok felfedezték, hogy miként lehet gyógyítani a nomát, amely addig halálos kimenetelűnek számított. Ennek ellenére az összes meggyógyított gyermeket végül megölték a gázkamrákban.

Ikrek

Az 1930-as években az ikrek a humángenetikai kutatások fókuszában álltak. A II. világháború előtt Verschuer és más orvosbiológusok ikerpárok segítségével tanulmányozták a betegségek örökletes alapjait. Ezek a kutatók még kikérték az ikrek vagy szüleik beleegyezését, de nehéz volt sok ikerpárt bevonni ezekbe a vizsgálatokba. Auschwitzban Mengele több száz ikerpárt gyűjtött össze a transzportokkal érkező zsidók és a táborban elzárt romák közül. Soha egyetlen kutató sem volt még képes ilyen sok ikerpárt tanulmányozni, illetve ilyen sok ikerpáron kísérletezni.

Mengele elrendelte, hogy a munkatársai mérjék meg a táborba szállított ikrek összes testi adatát és jegyezzék fel azokat. Nagy mennyiségű vért vett tőlük, és gyakran fájdalmas beavatkozásokat is végzett rajtuk.

[...] Injekciókat is beadtak a testünk minden részén. Az injekciók eredményeként a testvérem megbetegedett. A nyaka egy súlyos fertőzés következtében feldagadt. Kórházba vitték, és érzéstelenítés nélkül, primitív körülmények között megműtötték...

Lorenc Andreas Menasche visszaemlékezése (auschwitzi fogolyszáma A 12090).2Footnote 22

Mengele esetenként ikerpárokat gyilkolt meg, hogy a holttestükön boncolást végezzen. A boncolás után Mengele egyes szerveiket elküldte az KWI-A számára.

Személyek veleszületett rendellenességgel

A lágerbe érkező zsidók szelekciója során Auschwitz-Birkenauban a rámpán Mengele aktívan kereste a testi rendellenességekkel született embereket. Ilyenek voltak például a törpe termetűek, a gigantizmussal vagy dongalábbal élők. Mengele előbb tanulmányozta ezeket az embereket, majd meggyilkoltatta őket. Holttestüket Németországba küldte, hogy a kutatók vizsgálatokat végezhessenek rajtuk.

Mengele többek közt kiválogatta a heterokrómiás romákat és zsidókat. Ez egy olyan állapot, amelynek következtében az ember szemei színben különböznek egymástól. Mengele egyik munkatársát a KWI-A-nál különösen érdekelte ez az elváltozás. Mengele megölette a heterokrómiás személyeket Auschwitzban, majd a szemüket elküldte a kollégájának.

Gyerekek

Mengele orvosi kísérleteinek legtöbb áldozata gyermek volt. Azok a gyerekek, akiket Mengele kiválasztott a kísérletekhez, különálló barakkban voltak elhelyezve, és valamivel jobb ellátást és bánásmódot kaptak, mint a többi fogoly. Mengele barátságosan bánt a gyerekekkel. Moshe Ofer, Mengele kísérleteinek egyik túlélője 1985-ben így emlékezett vissza:

[Mengele] jó nagybácsiként látogatott meg minket, és csokoládét hozott nekünk. Mielőtt hozzánk ért volna a szikével vagy a fecskendővel, azt mondta: „Ne félj, semmi rossz nem fog történni...” Kémiai vegyületeket fecskendezett belénk, megoperálta Tibi gerincét. A kísérletek után ajándékokat hozott nekünk... A későbbi kísérletek során tűket szúrt a fejünkbe. A szúrások nyomai még ma is láthatóak. Egy nap elvitte Tibit. A testvérem napokig távol volt. Amikor visszahozták, a feje teljesen be volt kötve. A karjaim között halt meg.3Footnote 33

Mengele a gyermekeket saját kísérleteihez és a KWI-A munkájának támogatásához is felhasználta. Közreműködött a szemszín kialakulásának kutatásában, és egy kollégája által biztosított anyagot csepegtetett az auschwitzi gyermekek és újszülöttek szemébe. Az utóhatás az irritációtól és bedagadástól kezdve a megvakulásig, sőt a halálig terjedt.

Egy fogoly, akit a Mengele kísérleteihez kiválasztott zsidó ikrek gondozására osztottak be, később leírta, hogyan reagáltak a gyerekek érzelmileg és fizikailag a beavatkozásokra:

Vérmintákat vettek, először először az ujjakból, majd az artériákból, néha két vagy három alkalommal is ugyanattól az áldozattól. A gyerekek sikoltoztak, és megpróbáltak elhúzódni vagy eltakarni magukat. A személyzet ilyenkor erőszakhoz folyamodott. […] Csepegtettek is a szemükbe... Egyes gyermekpárok mindkét szemükbe kaptak cseppet, mások csak az egyikbe. […] Ezeknek az eljárásoknak az eredménye fájdalmas volt az áldozatok számára. Súlyos szemhéjduzzanattól, égő érzéstől szenvedtek…4Footnote 44

Az igazságszolgáltatás elkerülése

1945 januárjában, amikor a szovjet Vörös Hadsereg előrenyomult Nyugat-Lengyelországon keresztül, Mengele a tábor SS-személyzetének többi tagjával együtt elmenekült Auschwitzból. A következő hónapokat a gross-roseni koncentrációs táborban és annak altáboraiban töltötte, szolgálatot teljesítve. A háború utolsó napjaiban felöltötte a német hadsereg egyenruháját, és csatlakozott egy katonai egységhez. A háború befejezését követően az egység megadta magát az amerikai katonai erőknek.

Mengele német katonatisztnek adta ki magát, és amerikai hadifogságba esett. Az amerikai hadsereg 1945 augusztusának elején szabadon engedte, nem tudván, hogy Mengele neve már szerepelt a körözött háborús bűnösök listáján.

1945 végétől 1949 tavaszáig Mengele álnéven, mezőgazdasági munkásként dolgozott a bajorországi Rosenheim közelében. Innen fel tudta venni a kapcsolatot a családjával. Amikor a háborús bűnöket felgöngyölítő amerikai nyomozók tudomást szereztek Mengele auschwitzi bűntetteiről, megpróbálták felkutatni és letartóztatni. A nyomozók azonban a Mengele családja által elmondott hazugságok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Mengele meghalt. A letartóztatására tett amerikai erőfeszítések arra kényszerítették Mengelét, hogy felismerje, hogy Németországban nem volt biztonságban. Családja anyagi támogatásával 1949 júliusában egy újabb álnéven Argentínába emigrált.

1956-ra Mengele berendezkedett Argentínában, és olyannyira biztonságban érezte magát, hogy José Mengele néven szerzett argentin állampolgárságot. 1959-ben azonban megtudta, hogy a nyugatnémet ügyészek tudomására jutott, hogy Argentínában tartózkodik, és le akarják tartóztatni. Mengele Paraguayba emigrált, és ott is állampolgárságot szerzett. 1960 májusában az izraeli hírszerzés ügynökei Argentínában elfogták Adolf Eichmannt, és Izraelbe vitték, hogy bíróság elé állítsák. Jól sejtve, hogy az izraeliek őt is keresik, Mengele elmenekült Paraguayból. Németországban élő családja támogatásával élete hátralévő részét álnéven a brazíliai São Paulo közelében töltötte. 1979. február 7-én Mengele agyvérzést kapott és megfulladt, miközben a brazíliai Bertioga közelében lévő üdülőhelyen úszott. São Paulo egyik külvárosában temették el „Wolfgang Gerhard” álnéven.

Mengele holttestének felfedezése és azonosítása

1985 májusában Németország, Izrael és az Egyesült Államok kormánya megállapodott abban, hogy együttműködnek Mengele felkutatásában és bíróság elé állításában. A német rendőrség rajtaütést hajtott végre a Mengele-család egyik barátjának otthonában, a németországi Günzburgban, és bizonyítékot talált arra, hogy Mengele meghalt, illetve, hogy São Paulo közelében eltemették. A brazil rendőrség 1985 júniusában megtalálta Mengele sírját, majd exhumálta a holttestét. Amerikai, brazil és német igazságügyi szakértők egyértelműen azonosították a maradványokat, melyek valóban Josef Mengeléhez tartoztak. Ezt a következtetést 1992-ben DNS-vizsgálattal is megerősítették.

Mengelének harmincnégy éven át sikerült elkerülnie a letartóztatást, és soha nem állították bíróság elé.