Kollaboráció
BEVEZETŐ
Európában az antiszemitizmus, a nacionalizmus, az etnikai jellegű gyűlölet, a kommunizmusellenesség és az opportunizmus a Németország által megszállt nemzetek sok polgárát ösztönözte arra, hogy együttműködjön a náci rezsimmel az európai zsidók megsemmisítésében és más náci faji politikai célok megvalósításában. Ez az együttműködés kulcsfontosságú eleme volt a „végső megoldás” kivitelezésének és a náci rezsim által üldözött különféle csoportok megsemmisítésének.
A holokauszt legkegyetlenebb atrocitásai közül jó néhányat a kollaboránsok követtek el.
NÉMETORSZÁG TENGELYHATALMI PARTNEREI
Németország európai tengelyhatalmi partnerei együttműködtek a náci rezsimmel azáltal, hogy kihirdették és betartatták a zsidóellenes törvényeket, és több esetben a németek kezére adták zsidó állampolgáraikat és/vagy a területükön tartózkodó zsidó lakosságot, akik aztán halál- vagy munkatáborokba kerültek.
A tengelyhatalmakhoz tartozó államok némelyikében a fasiszta félkatonai szervezetek – hol német irányítás alatt, hol önálló kezdeményezésként – terrorizálták, kirabolták és megölték a helyi zsidókat. A szlovákiai Hlinka-gárda, a romániai Vasgárda, a horvát usztasák és a magyar nyilaskeresztesek sok ezer zsidó meggyilkolásáért voltak felelősek saját országukban. A katonaság állomány, a rendőrség és a csendőrség ezekben és más országokban is kulcsszerepet játszott a zsidó lakosok tulajdonának kisajátításában, illetve a zsidóság összegyűjtésében és deportálásában.
Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban, Bulgáriában és a Vichy-Franciaországban a helyi rendőrség, a katonaság és a csendőrség szerepe döntő volt annak a németek által kezdeményezett politikának a végrehajtásában, hogy az irányításuk vagy befolyásuk alatt álló területeken lakó zsidó lakosságot a keleti haláltáborokba hurcolják.
Horvátország
Horvátország usztasa kormányzata saját koncentrációs táborokat épített. 1942 végére a horvát hatóságok Horvátország zsidó lakosságának több mint kétharmadát (mintegy 25 000 főt) kiirtottak, sokukat a jasenovaci táborkomplexumban. A horvát rendőrség és az usztasa milícia mintegy 320 000–340 000 szerb nemzetiségű áldozatot is meggyilkolt. Egyeseket Jasenovacba szállítottak, de a többségükkel a lakóhelyükön végeztek. A szlovák hivatalnokok 1942 folyamán a németekkel együttműködve Szlovákia zsidó lakosságának közel 80%-át deportálták.
Olaszország, Magyarország és Bulgária
Olaszország és Magyarország sok tekintetben együttműködött a németekkel, például antiszemita törvényeket is bevezettek, de a közvetlen német megszállásig nem deportálták a zsidókat.
Bulgária önként együttműködött a németekkel, és deportálta a zsidókat a Jugoszlávia tengelyhatalmak általi feldarabolása és Görögország megszállása révén szerzett területeiről. A bolgár hatóságok a lakosság ellenállása és a kormánypártok fenntartásai miatt megtagadták a zsidók deportálását a háború előtti Bulgária területéről. A zsidó közösség sok tagját azonban megfosztották a vagyonától, és a zsidó férfiakat 1943-44-ben kényszermunkára kötelezték.
Románia
A romániai csendőri és katonai egységek román és ukrán zsidókat gyilkoltak és deportáltak az országhoz csatolt Bukovina és Besszarábia területén, valamint a román fennhatóság alatt álló ukrajnai Transznisztriában. A román kormányzat azonban megtagadta a zsidók deportálását Románia központi területeiről (Moldvából, Havasalföldről, Dél-Erdélyből és a Bánságból).
A NÉMETEK ÁLTAL ELFOGLALT ORSZÁGOK ÉS TERÜLETEK
A németek által elfoglalt országok és területek lakosai közül sokan együttműködtek a megszálló német hatóságokkal.
A helyi segédcsapatok
Az észt, lett, litván, ukrán és német nemzetiségű kollaboránsok jelentős szerepet játszottak a zsidók kiirtásában Kelet- és Délkelet-Európában. Sokan szolgáltak őrként a haláltáborokban, és zsidók százezreinek az elgázosításában vettek részt. Mások, különösen a Délkelet-Európából származó német nemzetiségű lakosok, náci koncentrációs táborokban teljesítettek szolgálatot, leginkább 1942 után.
A lettek, litvánok, észtek, fehéroroszok és ukránok önálló csoportokat alakítottak ki, amelyeket ezután a német SS és a rendőrség átválogatott és átszervezett. Ezeknek a „partizán-” vagy „önvédelmi” csoportoknak a tagjai kezdettől fogva zsidók, valamint valós vagy vélt kommunisták százait ölték meg. A németek által átszervezett egységek kegyetlen és megbízható rendőri segédcsapatokká alakultak át, amelyek sok százezer zsidó, illetve a megszállt Szovjetunió területén élő több millió nem zsidó személy kivégzésében működtek együtt a német (polgári, katonai, SS- és rendőri) hatóságokkal.
A németek a megszállás teljes időtartama alatt folytatták a rendőri, katonai és polgári adminisztrációs segéderők toborzását a Szovjetunió lakosságának különböző nemzetiségeiből.
Vichy-Franciaország
Franciaországban a Vichy-rezsim kormánya azzal segítette a németeket, hogy bevezette a Statut des Juifs (zsidó) törvényt, amely kimondta a zsidók külön fajba tartozását, és korlátozta a jogaikat. A Vichy-rezsim hatóságai is aktívan kollaboráltak, saját kezdeményezésre internálótáborokat hoztak létre az ország déli részén, ahova letartóztatott francia és külföldi zsidókat zártak. Segédkeztek abban is, hogy a zsidókat (zömükben Franciaországban tartózkodó külföldieket) a megszállt Lengyelország területén található haláltáborokba deportálják.
A kormányzat azokat a spanyol és más nemzetiségű személyeket is átadta a németeknek, akik a Spanyol Köztársaság védelmében harcoltak Franco felkelői ellen. Franco 1939-es győzelme és a konzervatív, autoriter rezsim megalapítása után ezek a spanyol republikánusok vagy „vörös spanyolok” Franciaországban kerestek menedéket a biztos üldözés és a lehetséges halálbüntetés elől. Miután a Vichy-kormány több ezer menekültet átadott a németeknek, koncentrációs táborba zárták őket, ahol ezrek haltak meg.
Norvégia, Belgium és Hollandia
Miután a németek 1940 áprilisában elfoglalták Norvégiát, a norvég fasiszta Vidkun Quisling miniszterelnöknek kiáltotta ki magát. A németek azonban hamar kiábrándultak az általa vezetett kormányból, és kialakították saját közigazgatásukat, Quislinget bábként használva fel. A miniszterelnök neve bekerült az angol szóhasználatba, a kifejezést azokra használják, akik a megszálló ellenséggel együttműködve elárulják saját hazájukat.
A norvég rendőri és félkatonai alakulatok segítettek az SS-nek és a német rendőrségnek abban, hogy a norvég zsidókat Auschwitz-Birkenauba deportálják. Belgiumban és Hollandiában a helyi civil és rendőri hatóságok szintén szorosan együttműködtek a németekkel a zsidók összegyűjtésében és deportálásában.
PROPAGANDA
A németek által megszállt országokban és Németország európai tengelyhatalmi szövetségeseinek területén helyi propagandisták segítették a megszálló német hatóságot vagy a kormányzatot abban, hogy legitimálják a tengelyhatalmak agresszív terjeszkedését és a faji és áttelepítési politikát. A propagandával különösen az európai zsidóság megsemmisítését és a náci Németország és tengelyhatalmi partnerei által üldözött egyéb csoportok tömeges kiirtását célzó törekvéseket igyekeztek igazolni.
A propaganda segített felszámolni a tömeges kisajátításokat, deportálásokat és gyilkosságokat övező ellenérzéseket. A tengelyhatalmak, különösen Németország és Olaszország, külföldi propagandistákat és szövetséges országokban élő vagy ott tartózkodó állampolgárokat is küldtek Afrikába és Ázsiába, akik rádióadásokon keresztül igyekeztek legitimálni az európai zsidók elleni erőszakot, és a náci Németország ellen harcoló szövetséges kormányok ellen uszítottak.
ÖSSZEGZÉS
A német hatóságoknak szükségük volt a tengelyhatalmi országok és a megszállt területeken élő helyi kollaboránsok segítségére a „végső megoldás” kivitelezésében.
A tengelyhatalmak kormányai, a rendőrség és a katonai hatóságok közreműködtek a zsidók összegyűjtésében és deportálásában, aktívan részt vettek tömeggyilkosságokban, és több esetben atrocitásokat követtek el zsidó polgártársaik ellen saját országhatáraikon belül.
A megszállt területeken (különösen keleten) a németek nagyban támaszkodtak a helyi kisegítő (polgári, katonai és rendőrségi) alakulatok segítségére a zsidó népesség megsemmisítésében.
Mind a tengelyhatalmi országok hatóságai, mind a németek által megszállt területek helyi segédcsapatai kulcsfontosságú szerepet játszottak a nem zsidó népesség ellen irányuló kisajátítások, deportálások és tömeggyilkosságok kivitelezésében is, különösen a németek által megszállt Lengyelországban, Szovjetunióban és Szerbiában.
További ajánlott irodalom
Curtis, Michael: Verdict on Vichy: Power and Prejudice in the Vichy France Regime. New York: Arcade Pub, 2002.
Davies, Peter: Dangerous Liaisons: Collaboration and World War Two. Harlow: Pearson Education, 2004.
Dahl, Hans Fredrik: Quisling: A Study in Treachery. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 1999
Deák István, Jan T. Gross, és Tony Judt: The Politics of Retribution in Europe: World War II and Its Aftermath. Princeton, NJ: Princeton University Press, 2000.
Gaunt, David, Paul A. Levine és Laura Palosuo (szerk.) Collaboration and Resistance During the Holocaust: Belarus, Estonia, Latvia, Lithuania. Bern: Peter Lang, 2004.
Tomasevich, Jozo: War and Revolution in Yugoslavia, 1941-1945: Occupation and Collaboration. Stanford: Stanford University Press, 2001.