Árja

Az árja szó története igen régi időkre nyúlik vissza. Eredetileg olyan népcsoportokra használták, akik különböző rokon nyelveket beszéltek, ideértve a legtöbb európai és számos ázsiai nyelvet is. Idővel azonban a szóhoz újabb, az eredetitől eltérő jelentések is kapcsolódtak. A XIX. század végétől a huszadik század elejéig egyes tudósok átalakították az árjákat egy olyan mitikus „fajjá”, mely állításuk szerint felsőbbrendű a többinél. Németországban a nácik terjesztették ezt a hamis elképzelést, mely a német népet az „árja faj” tagjaként dicsőítették, ugyanakkor alacsonyabb rendűnek tartották a „nem árja” zsidókat, feketéket, vagy romákat és szintókat (cigányokat)

A legfontosabb tények

  • 1

    A náci Németországban az árja eredetileg azokat jelölte, akik a német társadalomhoz tartoztak, a nem árja pedig azokat, akik nem.

  • 2

    Az árja szó jó példa arra, hogy a látszólag semleges értelmű szavakat miként lehet átvenni, manipulálni azért, hogy szélsőséges eszközként szolgáljon ideológia célokat vagy gonosz szándékokat.

  • 3

    Az árja kifejezést gyakran helytelenül az emberek faji alapon történő csoportosítása során használták. Az árja azonban nem egy faj, így nem létezik „árja uralkodó faj” sem.

Az árja kifejezés eredete

A XIX. századi európai tudósok az árja kifejezést azon indoeurópai vagy indogermán népek megnevezésére használták, akik Indiában, Perzsiában (Iránban) és Európában telepedtek le évezredekkel korábban. A kategorizálás eredetileg a hasonlóságokat írta le a legtöbb európai nyelv és a szanszkrit, valamint a perzsa (fárszi) között. Az európai tudósok ezzel egyidejűleg a zsidókat és az arabokat szemitaként azonosították annak érdekében, hogy jelezzék a hasonlóságot a héber, az arab és más kapcsolódó nyelvek között. Ezt a nyelvészeti kategóriát később (helytelenül) úgy értelmezték, hogy etnikumra vagy fajra utal. Voltak írók, mint amilyen a francia fajelmélet-kutató, Arthur Gobineau (1816–1882), akik az árja kifejezést egyértelműen faji kategóriaként használták. Azt is állították, hogy az árják felsőbbrendűek a többi népcsoportnál. A kifejezés fajelméleti használata egy széles körű, ugyanakkor téves elképzeléshez vezetett az „árja faj” létezéséről. 

A szó használata a náci Németországban

Náci faji diagramok. Németország, 1935 és 1945 között.

Az árja kifejezést a huszadik század elején a tudósok és mások továbbra is használták a népcsoportok faji alapú csoportosítására, annak ellenére, hogy az eredeti meghatározás a nyelvek szerkezeti felépítésére vonatkozott. Egyes gondolkodók, köztük Houston Stewart Chamberlain (1855–1927), azt az elképzelést képviselték, hogy az árják faji és kulturális tekintetben egyaránt felsőbbrendűek a többi népcsoportnál.

A náci párt megalakulásától kezdve, vagyis az1920-as évektől Adolf Hitler és a nemzeti szocializmus ideológusai is ezt az elképzelést vallották. Átvették, manipulálták és szélsőséges célokra használták az „árja faj” létezésének és felsőbbrendűségének minden alapot nélkülöző gondolatát ideológiájukhoz és politikai szándékaikhoz igazítva. A náci tisztviselők ezzel az elképzeléssel támogatták azt a szemléletet, hogy a németek egy „felsőbbrendű fajhoz” tartoznak. Továbbá azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a „nem árja” kifejezés elsősorban a zsidókat jelöli, akik a legnagyobb fenyegetést jelentik a német társadalomra. Ugyanezt a kifejezést használták a roma és szintó (cigány) valamint a fekete népcsoportokra is. 

 Azt követően, hogy Hitlert kinevezték kancellárrá 1933-ban, már az első évektől a közélet számos területén, így a törvényhozásban is, elterjedt az árja kifejezés használata. Az első jelentős jogszabály melynek célja a zsidó állampolgárok jogainak korlátozása volt „Törvény a hivatásos közszolgálat helyreállításáról” néven vált ismertté. Ez a közszolgálati törvény, mely 1933. április 7‑én lépett életbe, tartalmazott egy Arierparagraph (árja paragrafus) elnevezésű részt is. Ez volt az első olyan jogszabály, amely eltiltotta a zsidókat (és sok esetben más, „nem árja” személyeket) egyes szervezetektől, foglalkozásoktól és a kizárta őket a közélet más területeiről is. A törvény kimondta, hogy a „nem árja származású köztisztviselőknek nyugdíjba kell vonulniuk”. Más szervezetek (a magánszervezeteket és a vallási szervezeteket is beleértve) szintén követték ezeket az intézkedéseket, és beillesztették az árja kiegészítést tagsági feltételeik közé. 

A nürnbergi törvények kihirdetése

A nem árja kifejezés ugyanakkor tág volt és pontatlan, és nélkülözte a „tudományosságot”. A közszolgálati törvény szerint a németek már akkor is „nem árjának” minősíthetők, ha csak egy nagyszülő zsidó volt. Az 1935. szeptemberi nürnbergi faji törvények ironikusan sokkal szűkebb jogi meghatározását adta a zsidó kifejezésnek. „Teljesen zsidó vérű” zsidóknak azok minősültek, akiknek nagyszülei közül hárman vagy négyen zsidók voltak. Bizonyos esetekben azok a személyek, akiknek két zsidó nagyszülője volt, és a zsidó közösség tagjai voltak, szintén „teljesen zsidó vérűnek” minősülhettek. 

Ahhoz, hogy valaki bizonyítani tudja „árja” származását, vissza kellett követnie a származását 1800-ig, illetve az SS tagjai esetében 1750-ig. Számos német családfakutatókat bízott meg, hogy kutassák fel az eredetüket a templomi, zsinagógai vagy hivatali levéltárakban a születési anyakönyvi kivonatok, keresztlevelek és halotti bizonyítványok segítségével. Miután befejeződött ez az időigényes kutatás, benyújtották az adatokat a Birodalmi Származáskutató Hivatalhoz (Reichsstelle für Sippenforschung) ellenőrzésre.

Az árja szót rendkívül nehéz volt faji értelemben pontosan meghatározni. A náci fajkutatók helytelenítették a használatát, mert nyelvészeti hasonlóságon alapultak, nem pedig örökletes fizikai vagy szellemi jellemzőkön. A náci tisztviselők a nürnbergi faji törvények elfogadása után már nem használták az árja és a nem árja kifejezést a törvényhozásban. Helyette a „német vagy azzal rokon vérű” kifejezést használták. Hivatalosan az európai származású személyek minősültek „rokon vérűeknek”. A belügyminiszter, Wilhelm Frick, azt állította, hogy a németországi nemzeti kisebbségek, például a lengyelek és a dánok, rokon vérűek, így jogosultak az állampolgárságra. A náci faji terminológia szerint a zsidók, a feketék, valamint a romák és szintók (cigányok) minősültek „nem európainak”. Ezáltal megtagadták tőlük a német állampolgárságot. Emellett megtiltották számukra, hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek, illetve házasságot kössenek „németekkel vagy rokon vérűekkel”.

A zavaros meghatározása ellenére az árja kifejezés nem hivatalosan továbbra is használatban maradt. Egyes nácik a kifejezést általános értelemben használták az észak-európaiakra. Azonban népszerű szófordulatként elkezdték használni mind Németországon belül, mind azon kívül nem csupán a németekre, hanem más európai nemzetiségekre is, így például az olaszokra, a norvégokra és a horvátokra. Bár a náci uralom alatt kegyetlenül üldözték a lengyeleket, oroszokat és más szláv népcsoportokat, őket is „árjáknak” tekintették. A fajelmélettel foglalkozó tudósok és antropológusok is úgy gondolták, hogy a szlávok is azonos fajhoz tartoznak, mint a skandinávok és a németek. Rokon vérűeknek tekintették őket. 

Jelentősebb gettók Európa megszállt területein

Amellett, hogy az árja szót főnévként népcsoportokra használták, melléknévként, a „nem zsidó” szinonimájaként is alkalmazták. Varsónak a németek által kijelölt zsidó gettón kívüli részét például a helyiek is gyakran „árja oldalnak” nevezték. 

Az árja egy másik kapcsolódó kifejezés alapjául is szolgált; ez az Arisierung („árjásítás”). Ez a kifejezés a zsidó vállalkozások és ingatlanok elkobzására és nem zsidóknak való átadására vonatkozott a náci Németországban és Európa németek által elfoglalt részében.

Mai használat

Az árja szó jó példa arra, miként változnak a szavak és a fogalmak az idők folyamán. Az árja kifejezést először az európai és amerikai kontextusban tudományos kifejezésként használták, mely azokat az ókori embereket jelölte, akik rokon nyelveket beszéltek. Idővel azonban az árja kifejezés egy faji kategóriára is vonatkozott. A náci rezsim pedig ezt a kategóriát vette át és használta faji alapú ideológiája alapfogalmaként.

Az utóbbi évtizedekben a fehérek felsőbbrendűségét hirdetők világszerte újra elkezdték használni a szót a nem zsidó, fehér emberek megnevezésére. A kifejezés használata egyben azt is jelenti, hogy támogatják a náci Németország faji eszméit és a népirtásait.

Thank you for supporting our work

We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.