Elkövetők

AZ SS

A náci rezsim elit védelmi alakulatát képező SS tagjai kulcsszereplők voltak a „végső megoldás”, azaz az európai zsidók kiirtására irányuló terv kivitelezésében. A szervezetet a rendőrállammal együtt Heinrich Himmler, az SS vezetője és beosztottjai, köztük Reinhard Heydrich és Kurt Daluege hozták létre Adolf Hitler alatt, és ők irányították a rezsim ideológiai programjának végrehajtását. E program megvalósítása érdekében az SS számtalan tömeggyilkosságot követett el.

Az elfoglalt szovjet területeken az SS és a rendőrség parancsnokainak (például Friedrich Jeckeln és Hans-Adolf Prützmann) és az Einsatzgruppen nevű mozgó kivégzőegységek vezetőinek, többek között Arthur Nebe, Karl Jäger, Walter Stahlecker, Emil Rasch és Otto Ohlendorf irányításával könyörtelenül és szisztematikusan végeztek ki férfiakat, nőket és gyermekeket. Lengyelország megszállás alatt lévő területein az SS emberei, például Odilo Globocnik, Wilhelm Koppe, Christian Wirth, Franz Stangl, Oswald Pohl, Richard Glücks és Rudolf Höss gázkamrákkal felszerelt központokat létesítettek a hatékonyabb tömeggyilkosság érdekében.

EGYÉB KULCSSZEREPLŐK

Az SS önmagában azonban nem lett volna képes ilyen mértékű népirtásra. A „végső megoldás” kivitelezéséhez a katonai igazgatás és a német polgári hatóságok együttműködése és részvétele is szükséges volt.

A tömeges deportálási műveletekben például a Birodalmi Biztonsági Főhivatalt vezető Adolf Eichmann, a Német Állami Vasút igazgatója, Albert Ganzenmüller, és a Német Külügyminiszter, Joachim von Ribbentrop is közreműködött. Az SS által Lengyelország és a Szovjetunió megszállt területein elkövetett gyilkosságok, illetve deportálások végrehajtásához a többek közt Hans Frank, Erich Koch és Hinrich Lohse által irányított megszálló polgári hatóságok együttműködésére is szükség volt.

Az Einsatzgruppen szállításáról és utánpótlásáról a Wilhelm Keitel and Alfred Jodl irányítása alatt álló Wehrmacht (a német fegyveres erők) gondoskodott. Emellett olyan parancsnokok utasítására, mint Walter von Reichenau és Erich Manstein, a Wehrmacht tevőlegesen is részt vett a zsidók, más szovjet civilek és különösen a szovjet hadifoglyok tömeges kivégzésében.

A Walther Funk által vezetett, s a német központi bank szerepét betöltő Reichsbank az elrabolt pénzek és aranyak letéti bankjaként az SS gyilkosságainak finanszírozásában segített.

Mindezzel párhuzamosan német orvosok és más egészségügyi dolgozók a nácik által irányított „eutanáziaprogram” keretében több tízezer, szellemi vagy testi fogyatékossága miatt ápolásra szoruló embert küldött a halálba. A haláltáborokban dolgozó kollégáik pedig etikátlan és kegyetlen orvosi kísérleteket végeztek, és „szelektálások” során döntötték el, hogy melyik fogoly maradhat életben, és kinek kell meghalnia.

Egyes német iparmágnások, mint Gustav Krupp, valamint magánkézben lévő német iparvállalatok, például az I.G. Farben és a Krupp az Albert Speer és Fritz Sauckel által irányított kényszermunkaprogramok dolgozóit alkalmazták. Az I.G. Farben egyik leányvállalata állította elő a gázkamrákban alkalmazott Zyklon-B gázt.