A nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék (rövidített cikk)
A németországi Nürnbergben hivatalosan 1945. november 20-án, mindössze hat és fél hónappal a fegyverletétel után megkezdődtek a német vezetők Nemzetközi Katonai Törvényszék (IMT) előtti perei; ezek a háború utáni időszak legismertebb háborús bűntetteket vizsgáló perek. A szövetséges nemzetek mindegyike - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Franciaország - egy-egy bírót és ügyészi csapatot biztosított az eljáráshoz, melynek szabályait a kontinentális és az anglo-amerikai bíráskodási rendszer érzékeny összehangolásával állították fel. A tolmácsok minden mozzanatot szimultán fordítottak angol, francia, német és orosz nyelvre.
Hosszas viták eredményeként 24 alperes képviselte a náci diplomáciai, gazdasági, politikai és katonai vezetés keresztmetszetét a vádlottak padján (közülük azonban csak 21-en jelentek meg végül a bíróság előtt). Adolf Hitler, Heinrich Himmler és Joseph Goebbels felelősségre vonására soha nem került sor, mivel mindhárman véget vetettek életüknek még a háború befejezése előtt. Az IMT a béke és az emberiség elleni bűnök, valamint háborús bűntettek elkövetésének vádját hozta fel az érintettek ellen. Az emberiség elleni bűntettek közé a bíróság meghatározásában olyan cselekedetek tartoztak, mint a „politikai, faji vagy vallási alapon történő gyilkosságok, kivégzések, bebörtönzések, deportálások ... vagy üldözések”. Annak érdekében, hogy a II. világháború kezdete előtt a náci német törvények értelmében elkövetett bűnök is tárgyalhatók legyenek, negyedik vádpontként azt hozták fel mindannyiuk ellen, hogy a fenti bűncselekmények elkövetésére összeesküvést szőttek. A vádlottak szabadon választhattak maguknak ügyvédet. A tárgyalásokat nap mint nap 400 látogató kísérte figyelemmel, 23 különböző ország 325 tudósítójával együtt.
Az amerikai főügyész, Robert Jackson úgy döntött, hogy a szemtanúk vallomásai helyett inkább a nácik saját feljegyzéseire és dokumentumaira építi fel érvelését. Ezek a Nürnbergben bemutatott bizonyítékok és vallomások képezik a holokauszttal kapcsolatos mai tényismereteink nagy részét, az auschwitzi halálgyárról, a varsói gettó elpusztításáról, és a hatmillió zsidó áldozattal kapcsolatos becslésről szóló információkat is beleértve.
A bírák 1946. október 1-jén hirdettek ítéletet. A bűnösség megállapításához négyből három bírónak egyet kellett értenie. Tizenkét vádlottat halálra ítéltek; Herman Goering öngyilkosság elkövetésével menekült meg az akasztófától. Az IMT három vádlottat életfogytiglani, négyet pedig 10-től 20 évig terjedő börtönbüntetésre ítélt; hármukat felmentették.