Blanka a lengyelországi Lódz városában élő, összetartó család egyetlen gyermeke volt. Édesapja 1937-ben halt meg. Lengyelország német megszállása után Blanka és édesanyja Lódzban maradt Blanka nagymamájával, aki nem tudott utazni. 1940-ben több rokonukkal együtt őket is a lódzi gettóba kényszerítették, ahol Blanka egy pékségben dolgozott. Később ő és édesanyja a lódzi gettó kórházában dolgozott, egészen 1944-ig, amikor a ravensbrücki táborba deportálták őket Németországban. Ravensbrückből a sachsenhauseni altáborba kerültek. Blankát arra kényszerítették, hogy egy repülőgépgyárban dolgozzon (Arado-Werke). Édesanyját egy másik táborba küldték. 1945 tavaszán a szovjet erők felszabadították Blankát. Elhagyott házakban megszállva Blankának sikerült visszajutnia Lódzba. Megtudta, hogy minden rokona meghalt, és az édesanyja sem élte túl. Ezután Blanka nyugatra, Berlinbe ment, végül egy menekülttáborba érkezett. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Ravensbrück azonban maga volt a pokol. Levetkőztettek minket. Átestünk egy orvosi vizsgálaton, ami – még azt sem mondanám, hogy „kínos” volt, mert a vizsgálatot végző személyeket sem lehet embernek nevezni. Még az állatok is különbek voltak náluk. Sokan voltunk ott fiatal lányok, akik sosem estek még át nő… nőgyógyászati vizsgálaton. és lehet, hogy gyémántokat vagy ilyesmit kerestek, ki tudja. Ezt kellett kiállnunk. Életemben sosem láttam azelőtt ehhez hasonló széket. Minden pillanatban megaláztak minket.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
