A náci fajelmélet
A náci fajelmélet bemutatása
Adolf Hitler és a nácik úgy vélték, hogy az emberiség különálló fajokból áll.
A nácik hiedelmei szerint minden fajnak sajátos tulajdonságai vannak. Ezek a tulajdonságok a nácik nézetei szerint generációról generációra öröklődnek, és az egyes fajok valamennyi tagja ugyanazon öröklött tulajdonságokkal rendelkezik. A nácik elmélete szerint e tulajdonságok határozzák meg a faj egyedeinek megjelenését, intellektusát, kreativitását, erejét.
A nácik gondolatvilágában egyes fajok előnyösebb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint mások. A náci gondolkodás szerint a legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező fajok uralkodnak a többi faj felett.
A nácik árja fajelmélete
Hitler és a nácik a németeket az „árja” fajba sorolták, az árjákat pedig a legkiemelkedőbb fajnak tartották. Ezért a nácik a német árjákra mint „felsőbbrendű fajra” tekintettek.
A nácik idealizált elképzelése szerint az árják szőkék, kék szeműek, atletikusak, magasak. A nácik a propagandaplakátokon, -fényképeken és -filmekben olyan embereket jelenítettek meg, akik megfeleltek ennek az ideálnak. Ugyanakkor sokan voltak, akiket noha a nácik árja németeknek tekintettek, mégsem így néztek ki. Adolf Hitler például barna hajú és átlagos testmagasságú volt. A nácik nem kizárólag a haj- vagy szemszín alapján üldöztek vagy gyilkoltak embereket.
A nácik úgy vélték, hogy a németeket meg kell védeniük az alsóbbrendű fajoktól, és ahhoz, hogy erősek maradjanak, meg kell őrizniük a fajuk tisztaságát. Hitler és a nácik szerint a zsidóság jelentette a legnagyobb fenyegetést az árja fajra.
A nácik zsidókkal szembeni faji alapú diszkriminációja
A nácik a zsidóságot faji, nem pedig vallási alapon határozták meg. Azt állították, hogy a zsidók egy különálló fajhoz tartoztak. Azt is kijelentették, hogy a zsidók minden más fajhoz képest alsóbbrendűek. A zsidóságnak a nácik által meghatározott kategóriájába olyanok is beleszámítottak, akik nem gyakorolták a zsidó vallást.
Hitler és a nácik azt állították továbbá, hogy a „zsidó faj” különösen veszélyes, mert kihasznál és megkárosít más fajokat. Így aztán „élősködő fajként” hivatkoztak a zsidókra. Úgy vélték, hogy a zsidók különösen az árja faj megsemmisítésére törnek. Ezekre a hamis és előítéletes hiedelmekre hivatkozva kezdték a nácik üldözni a zsidókat. Külön akarták választani a zsidókat és az árja németeket. Megkísérelték rákényszeríteni a zsidókat, hogy hagyják el Németországot.
A nácik sikertelen kísérletei a fajok mérésen alapuló meghatározására
A nácik megkísérelték tudományos alapon igazolni fajelméletüket. Orvosokat és más tudósokat vontak be, akik megpróbálták fajokba sorolni az embereket. Megmérték és leírták az emberek fizikai tulajdonságait, például az orruk, koponyájuk, szemük és hajuk jellegzetességeit.
Ezek a kategorizálási kísérletek nem tudták igazolni a náci fajelméletet. Ezzel szemben éppen azt bizonyították, hogy az embereket nem lehet tudományos alapon fajokra osztani. Az emberiség ugyanis természetesen módon sokféle. A tudományos áttörés elmaradása azonban nem állította meg a nácikat.
A nácik faji alapon meghozott intézkedései
A náci fajelmélet meghatározta, hogy a nácik hogyan bántak az emberekkel Németországban. Azok az emberek, akiket a nácik árjákként azonosítottak, élvezhették a náci gazdaság- és társadalompolitika előnyeit. Azokat, akiket a nácik nem-árjáknak minősítettek (beleértve a zsidókat), üldözést és diszkriminációt szenvedtek el. A nürnbergi faji törvények például megfosztották a zsidókat az állampolgári jogoktól. A törvények tiltották az úgynevezett fajkeveredést is. Emellett a nácik kényszersterilizációt hajtottak végre bizonyos, általuk alsóbbrendűnek tartott csoportokon, így akadályozták, hogy a fogyatékkal élők, a romák és a németországi feketék gyermekeket vállalhassanak.
A náci fajvédő háború
A náci ideológia, beleértve a fajelméletet, elvezetett a II. világháborúhoz (1939–1945).
A háború a náci fajelmélet része volt: a nácik úgy vélték, hogy a fajok arra rendeltettek, hogy háborút folytassanak egymás ellen. A háború szerintük az árja faj lehetősége volt területek és erőforrások megszerzésére. Kifejezetten Kelet-Európában akartak területeket szerezni. Azt tervezték, hogy eltávolítják, uralmuk alá hajtják vagy megsemmisítik az ott élő embereket. Úgy vélték, hogy az árja németeknek kell uralniuk ezeket a területeket, mert ők az állítólagos uralkodó faj. A nácik ezt a kiterjedt területet „élettérnek” (Lebensraum) nevezték. Céljaik elérésének érdekében a nácik megszállták és elfoglalták Kelet-Európa nagy részét, Lengyelországgal kezdve. A megszállt Kelet-Európában a nácik extrém brutalitást tanúsítottak, és az egész régióban elnyomták és irtották a lakosságot.
A holokauszt és a náci fajelmélet
A náci fajelmélet hatmillió zsidó elpusztításához vezetett. A nácik azt állították, hogy a zsidóság alsóbbrendű fajhoz tartozik. Azt is állították, hogy a zsidók egzisztenciális fenyegetést jelentenek Németországra nézve, és hogy el kell pusztítani őket. E fajgyűlölő elvektől vezérelve a nácik a II. világháború alatt népirtást hajtottak végre az európai zsidók ellen. Ez a népirtás a holokauszt.
Fontosabb dátumok
1925. július
Megjelenik Adolf Hitler Mein Kampf című könyvének első kötete
Mialatt börtönben ül a német kormány elleni puccskísérlete miatt, Adolf Hitler megírja Mein Kampf című könyvét. A cím jelentése: „Harcom”. A könyv részben önéletrajz, részben pedig politikai kiáltvány. Az első kötetet 1925 júliusában jelenteti meg a náci párt kiadója. A második kötet a következő évben jelenik meg. Hitler a Mein Kampfban ismerteti fajvédő, zsidógyűlölő világnézetét. Elgondolásai képezik a náci ideológia alapját, és súlyos következményekkel járnak, miután Hitler 1933-ban Németország kormányzója lesz.
1933. április 7.
„Törvény a hivatásos tisztviselői kar helyreállításáról”
1933 áprilisában a nácik életbe léptetik első zsidóellenes törvényüket „a hivatásos tisztviselői kar helyreállításáról”. E törvény lehetővé teszi a kormány számára, hogy elbocsásson kormányzati tisztviselőket – köztük zsidókat és a politikai ellenzék tagjait. A nácik állítása szerint a törvény megbízhatóbbá és hatékonyabbá teszi a kormányzat működését. Valójában a törvény a tisztogatást teszi lehetővé. Ez volt a nácik első kísérlete arra, hogy a zsidókat kizárják a német gazdasági, társadalmi és politikai életből.
1933. július 14.
Sterilizációs törvény
1933. július 14-én a náci német rezsim elfogadja a sterilizációs törvényt. Ezt „az örökletes betegségben szenvedők utánpótlásának megelőzéséről szóló törvénynek” nevezik. Rendelkezései lehetővé teszik a kormány számára, hogy bizonyos betegségekben szenvedő németeket erőszakkal sterilizáljanak. A törvény különösen azokra a személyekre vonatkozik, akiknél azon kilenc betegség közül diagnosztizálnak egyet, melyeket örökletes tényezők befolyásolnak, köztük az örökletes süketséget, az örökletes vakságot és skizofréniát. A nácik e törvény alapján mintegy négyszázezer embert sterilizálnak.