Animációs térkép

Mentés

Az európaiak zöme ugyan félelemből vagy közömbösségből nem tett semmit, azonban egy bátor kisebbség az életét kockáztatta azért, hogy segítsen a nácik által megszállt Európa zsidóságán. Ez a segítség sokféle formában érkezett. 1943 őszén a dán ellenállási mozgalom az ország szinte teljes zsidó népességét áthajózta a biztonságot jelentő semleges Svédországba. Más országokban egyházak, árvaházak és családok adtak menedéket zsidóknak vagy segítettek azoknak, akik bújkáltak. A svéd diplomata, Raoul Wallenberg és mások bátran felléptek a zsidók megmentése érdekében. Ezek a bátor és lelkiismeretes akciók azonban az üldözöttek közül csak nagyon kevés ember életét mentették meg.

szöveg

A holokauszt idején több ezer hétköznapi ember kockáztatta a saját életét, hogy segítsen a zsidóknak a németek által megszállt területeken.

1943 augusztusában a dán kormány inkább lemondott ahelyett, hogy engedett volna a német követeléseknek. A német rendőrség 1943. október 1-jén éjjel kezdte meg a zsidók letartóztatását.

A lépés ellen egyházak, a dán királyi család, illetve különböző társadalmi és gazdasági szervezetek is tiltakoztak.

Október folyamán a polgári lakosság széles körű támogatását élvező dán ellenállás elbújtatta, és titokban a part menti városokba szállította a dániai zsidókat.

Apró hajóikon a halászok 7200 zsidót, Dánia majdnem teljes zsidó lakosságát áthajózták a semleges Svédország biztonságába.

Dél-Franciaországban Le Chambon-sur-Lignon települése és a közeli városok jelentettek menedéket több ezer zsidó, köztük sok gyermek számára.

A helyiek befogadták a zsidó menekülteket az otthonukba, és sokukat csempészték át a biztonságot jelentő semleges országokba.

A túlnyomóan protestáns vallású, hugenotta népességet a vallásos meggyőződés és az üldözöttek iránti együttérzés vezérelte.

Ez a rendkívüli mentőakció mutatja, hogy a besúgók állandó fenyegetése ellenére létezett a szomszédok iránt érzett szolidaritás.

Mások a megszállt Európából kivezető menekülési útvonalakat alakítottak ki.

A Marseille-ben tartózkodó amerikai újságíró, Varian Fry a német megszállást követően Franciaországban rekedt zsidókat mentett meg.

Fry segítőinek hálózata iratokat hamisított és titkos menekülési útvonalakat alakított ki. A csoport antifasiszta, zsidó és nem zsidó menekülteken segített, köztük művészeken és más értelmiségieken, például Marc Chagall festőn,
Alfredo Mendizabel katolikus filozófuson és Hannah Arendt írón.

Fry folyamatos megfigyelés alatt állt, többször kihallgatták és őrizetbe vették.

Földalatti tevékenységével az Egyesült Államok Külügyminisztériumát és a Vichy-kormány haragját is kivívta, és 1941 szeptemberében kiutasították Franciaországból.

Bár csak 13 hónapot töltött az országban, Fry mintegy 2000 ember megmenekülésében segédkezett.

További nem zsidó származású személyek igyekeztek felhívni a figyelmet a náci népirtás terveire, hogy beavatkozásra késztessék a szövetségeseket.

A római katolikus Jan Karski a lengyel ellenállás tagja volt.

Szinte fotografikus memóriájának köszönhetően futárként közvetített titkos üzeneteket a földalatti ellenállási mozgalom és az emigráns lengyel kormány között.

Többször is becsempészték a varsói gettóba és az izbicai tranzittáborba, így tanúja volt azoknak a szörnyűségeknek, amelyeket a zsidóknak kellett elszenvedniük.

1942-ben figyelmeztette a londoni székhelyű emigráns lengyel kormányt és számos vezető brit hivatalnokot, hogy a náci Németország az európai zsidóság kiirtását tervezi.

1943-ban ugyanezt az üzenetet Franklin D. Roosevelt elnökhöz is eljuttatta. Figyelmeztetéseit mindenhol hitetlenkedve vagy közönnyel fogadták.

Budapesten Raoul Wallenberg svéd diplomata egy nagyszabású mentőakciót vezetett.

1944 júliusában kezdte meg a védelmet jelentő svéd menlevelek kiosztását, és több mint 30 védett házat is létrehozott.

1944 novemberében, amikor a zsidókat Budapestről halálmenetben ausztriai munkatáborokba vezényelték, Wallenberg kiszabadította azokat, akik menlevéllel vagy hamisított iratokkal rendelkeztek.

Ő és segítőtársai több tízezer zsidó életét mentették meg.

1945 januárjában Wallenberg egy szovjet hivatalnokokkal szervezett találkozóra tartva eltűnt. A feltételezések szerint megölték vagy meghalt valamelyik szovjet börtönben.

Az ilyen és ehhez hasonló elszigetelt mentőakciók, rendkívüli bátorságról, elkötelezettségről és emberbaráti szeretetről tanúskodnak, de nem voltak alkalmasak a náci népirtás megfékezésére.

A veszélyeztetett lakosságnak csak egy nagyon kis százalékát sikerült megmenteni. Az európaiak zöme nem segítette, de nem is hátráltatta a „végső megoldást”.

Kívülállóként nézték végig több millió ember halálát.


Bejelölések


  • US Holocaust Memorial Museum

Share This