During the deportation of survivors of a pogrom in Iasi to Calarasi or Podul Iloaei, Romanians halt a train to throw off the bodies ... [LCID: 60517i]

Pogromok

A pogrom orosz eredetű szó, melynek jelentése „pusztítás, erőszakos rombolás”. Történelmi fogalomként olyan erőszakos támadásokra utal, amelyeket a nem zsidó lakosság követett el az Orosz Birodalom területén és más országokban élő zsidók ellen. Az első pogromnak nevezett atrocitás az 1821-es odesszai zsidóellenes zavargás volt. A „pogrom” mint leíró fogalom akkor vált bevetté, amikor 1881 és 1884 között II. Sándor cár meggyilkolását követően kiterjedt zsidóellenes zavargások söpörtek végig Ukrajna és Dél-Oroszország területén. A cári Oroszországhoz hasonlóan a holokauszt idején Németországban és Kelet-Európában a zsidókkal szembeni gazdasági, társadalmi és politikai ellenérzések felerősítették hagyományos, vallási alapú antiszemitizmust. Ez szolgált a pogromok ürügyéül.

A pogromok elkövetői helyileg szerveződtek, esetenként a kormány és a rendőrség biztatására. Zsidó áldozataikat megerőszakolták, meggyilkolták és kifosztották házaikat. Az 1917-es bolsevik forradalmat követő polgárháború során ukrán nacionalisták, lengyel tisztviselők és a Vörös Hadsereg katonái pogromszerű erőszakos tevékenységekben vettek részt Nyugat-Fehéroroszországban (Belarusz) és Lengyelország Galícia tartományában (ma Nyugat-Ukrajna), amelyek során több tízezer zsidót öltek meg 1918 és 1920 között.

Amikor a nácik 1933-ban magukhoz ragadták a hatalmat Németországban, Adolf Hitler nyilvánosan elítélte a „zavargásokat” és az erőszakos cselekedeteket. A gyakorlatban azonban a zsidók elleni utcai erőszakot nem csupán megtűrték, hanem bizonyos időszakokban ösztönözték is, mivel a vezetők úgy számoltak, hogy az erőszak „felkészíti” a német társadalmat a látszólag a „rend helyreállítására” bevezetett kegyetlen, antiszemita jogi és közigazgatási intézkedésekre. Az 1938. november 9-10-én bekövetkezett, kristályéjszaka néven elhíresült utcai zavargássorozat például egy szórványosabban előforduló, zsidókkal szemben elkövetett utcai erőszakkal teli hosszabb időszak betetőzése volt. Az erőszakos utcai cselekmények a bécsi zavargásokkal kezdődtek, miután márciusban Ausztriát Németországhoz csatolták (Anschluss). A kristályéjszakát számos új zsidóellenes törvény követte 1938 és 1939 őszén és telén. A náci rezsim első két hónapja szintén egy utcai erőszakkal teli időszak volt, amelynek tetőpontjaként 1933. április 7-én kiadtak egy törvényt a zsidók és a kommunisták közszolgálatból való kizárására. A nürnbergi faji törvények 1935. szeptemberi bejelentése előtti nyáron több német városban is rendszeresen követtek el erőszakot a zsidók ellen. Az ilyen utcai zavargások során zsinagógákat gyújtottak fel, zsidó tulajdonban lévő házakat és vállalkozásokat semmisítettek meg, és fizikailag bántalmazták a zsidókat. A kristályéjszaka messze a legnagyobb, legpusztítóbb és legegyértelműbben összehangolt „pogrom” volt.

A II. világháború során az Einsatzgruppen nevű mozgó kivégzőegységek parancsot kaptak Reinhard Heydrich biztonsági rendőrfőnöktől, hogy hunyjanak szemet az újonnan elfoglalt szovjet területeken a helyi lakosság által elkövetett pogromok fölött, sőt ösztönözzék azokat. A többek közt Bialystokban, Kovnóban, Lembergben (Lviv) és Rigában végrehajtott, többé-kevésbé spontán pogromok kiegészítették a németek politikáját, amely teljes zsidó közösségek szisztematikus kiirtására irányult a Szovjetunióban. 1941. június 29-én, amikor a náci Németország és tengelyhatalmi szövetségese, Románia megtámadta a Szovjetuniót, az időnként német katonák által is támogatott román tisztek és katonai egységek legalább 8000 zsidót öltek meg a Moldva tartomány legnagyobb városában, Jászvásáron (Iasi) végrehajtott pogrom során. 1941. július 10-én pedig a Lengyelország byalistoki tartományában található, először a szovjetek, majd a németek által megszállt Jedwabne városka lengyel lakói vettek részt több száz zsidó szomszédjuk meggyilkolásában. Bár a „pogromért” felelős felbujtók kilétére nem sikerült teljesen fényt deríteni, a kutatók legalább a német rendőrség jelenlétét dokumentálták a városban az öldöklések idején.

1941 nyarának végére az egyre gyakoribb korrupció, fosztogatás, a régi sérelmek kiegyenlítése, a fontos gazdasági erőforrások megsemmisülése, valamint a korábbi kommunisták beszivárgása a „pogromokat” elkövető csoportokba arra késztette a németeket, hogy felhagyjanak a keleti fronton folytatott gyakorlatokkal. A német SS- és rendőri egységek tisztogatást végeztek a sietve toborzott kiegészítő rendőri alakulatokon belül, és a Szovjetunió megszállt területein megkezdték a teljes zsidó közösségek szisztematikus és irányított lemészárlását.

Bár a németek megsemmisítő eljárásként nem alkalmazták tovább a pogromokat, azok a II. világháború végeztével sem szűntek meg. A lengyelországi Kielcében 1946. július 4-én helyi lakosok támadtak a túlélő és visszatérő zsidókra, miután az a hamis híresztelés terjedt el, hogy rituális gyilkosság céljából elraboltak egy keresztény gyermeket. A csőcselék legalább 42 embert megölt, és mintegy további 50-et megsebesített.

A kielcei pogrom volt az egyik tényező, amelynek hatására a holokausztot túlélő zsidók több százezres tömegei kezdtek nyugat felé vándorolni. Ez a Brihah néven ismert mozgalom vezette a lengyel és a más kelet-európai országokból származó zsidókat az Olaszországban és a megszállt Németország és Ausztria nyugati övezeteiben található menekülttáborokba. Az erőszakos pogromoktól való félelem volt az egyik ok, ami miatt a zsidók nagy többsége el akarta hagyni a háború utáni Európát.

További ajánlott irodalom

Brass, Paul R. (szerk.) Riots and Pogroms. New York: New York University Press, 1996.

Gross, Jan T. Fear: Anti-semitism in Poland After Auschwitz: An Essay in Historical Interpretation. New York: Random House, 2006.

Kielce, July 4, 1946: Background, Context and Events. Chicago: The Polish Educational Foundation in North America, 1996.

Klier, John D., és Shlomo Lambroza (szerk.) Pogroms: Anti-Jewish Violence in Modern Russian History. Cambridge: Cambridge University Press, 1992.

Meducki, Stanislaw. "The Pogrom in Kielce on 4 July 1946." Polin: Studies in Polish Jewry 9 (1996): 158-169.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.