German soldiers lead blindfolded Polish hostages to an execution site. [LCID: 64265b]

Lengyel áldozatok

Miután a németetek 1939 szeptemberében legyőzték a lengyel hadsereget, kegyetlen elnyomó rendszert kényszerítettek a lengyelekre: civilek ezreit végeztéki ki, tömegeket sújtó kényszermunka-programokat vezettek be, százezreket száműztek lakhelyükről.

A legfontosabb tények

  • 1

    A német politika fő célja a lengyel nemzet és kultúra elpusztítása, valamint a lengyel parasztok és munkások munkaerejének könyörtelen kizsákmányolása volt.

  • 2

    A németek legyilkoltak többezer mindenféle hátterű polgári vezetőt. Még többeket koncentrációs táborokba zártak.

  • 3

    Nagy számban telepítettek be etnikai németeket azokra a lengyel területekre, amelyek kiürültek az őslakos lengyelek tömeges deportálása következtében

Lengyelországot a németek kivételes brutalitással foglalták el.

A nácik alacsonyabb rendű fajként tekintettek a lengyelekre. Miután 1939 szeptemberében Németország katonailag legyőzte Lengyelországot a németek beindították a terrorhadjáratot azzal a céllal, hogy elpusztítsák a lengyel nemzetet és kultúrát és a lengyeleket egy vezető nélküli csoporttá alacsonyítsák, melynek parasztokból és munkásokból álló tagjai a német elöljáróknak dolgoznak.

Lengyelország németek általi lerohanását követő hetekben a német SS, rendőrség és katonai egységek lengyel civilek ezreit, köztük a nemesség, papság és az értelmiség számos tagját lőtték agyon. 1940 tavaszán a német megszálló hatóságok elindították az AB-Aktiont, egy akciótervet azzal szándékkal, hogy szisztematikusan eltávolítsák a „vezető réteg” tagjainak tekinthető lengyeleket. A cél az volt, hogy megszabaduljanak azoktól a lengyelektől, akik leginkább alkalmasnak látszottak arra, hogy megszervezzék a német uralommal szembeni ellenállást, továbbá, hogy behódolásra kényszerítsék a lengyel lakosságot. A németek tömeges kivégzések során tanárok, papok és más értelmiségiek ezreit lőtték agyon. Náci tisztviselők ezreket juttattak a frissen épített auschwitzi, stutthofi és más németországi koncentrációs táborokba, melyekben a nemzsidó lengyelek képezték a foglyok többségét 1942 márciusáig.

Hitler szándéka az volt, hogy „germanizálja” Lengyelországot oly módon, hogy a lengyel lakosság helyére német telepeseket költöztet. Eszerint csak annyi lengyel maradhatna, amennyi az alapvető munka ellátásához szükséges, a többieket elüldözné vagy megöletné. Első lépésben a náci kormányzók az elcsatolt területeken (mint például Arthur Greiser Warthegauban és Albert Forster Danzig-Nyugat-Poroszországban) erőszakkal deportáltattak lengyelek százezreit a Főkormányzóság területére. Több mint 500.000 etnikai németet telepítettek be ezekre a területekre. 1942-43-ban az SS és a rendőrségi egységek germanizálási műveleteket hajtottak végre a Főkormányzóság Zamosc régiójában, 100.000 lengyel civilt köztük 30.000 gyereket telepítettek ki erőszakkal. Sok család szétszakadt, számos áldozatot koncentrációs táborba vagy kényszermunkára vittek és több mint 4.000 germanizálásra alkalmas gyereket szállítottak a Birodalom területére. Összesen legalább 20.000 lengyel gyereket szakítottak el családjuktól és vittek a Birodalom területére, ahol a „germanizálási” politika elszenvedői lettek.

Azonban amíg a háború zajlott, Németországnak szüksége volt a lengyel munkaerőre. A náci hatóságok bevezették a kötelező munkavégzést a fizikailag ép lengyelek számára ideértve a gyerekeket is egészen 12 éves kortól. A német hatóságok előírták, hol és hogyan lehet lengyeleket alkalmazni és azt is, hogy lengyeleket be lehet hívni a Birodalom területén végzendő munkára. A rendőrség az utcákon és vonatokon, piacokon és templomokban, falvakban és városnegyedekben tartott razziákon szedte össze a lengyeleket, hogy meglegyen a munkaerő-keretszám. Azokat a lengyeleket, aki megpróbálták elkerülni a munkára való behívást a német hatóságok koncentrációs táborokba küldték és családjaikat megbüntették. 1939 és 1945 között legalább másfél millió lengyel állampolgárt vittek el német területen végzendő kényszermunkára és százezreket zártak be náci koncentrációs táborokba.

Mi természetesen egy olyan korszak túlélői voltunk, amelyben minden 14 évnél idősebb fizikailag ép embernek napi 10 órát kellett dolgoznia heti 6 napon át. Máskülönben elvittek volna Németországba kényszermunkatáborba vagy munkára a német hadi gépezet gyáraiban. – Wallace Witkowski beszámolója a nemzsidó lengyelek nehéz életkörülményeiről

A náci hatóságok válogatás nélkül alkalmaztak megtorló intézkedéseket válaszul az ellenállási akciókra. A németek ellen elkövetett támadásokra tömeges letartóztatásokkal és civilek kivégzésével válaszoltak és rendszeresen tartottak fogva civileket túszul, akiket az ellenállási akciókat követő megtorlásban agyonlőttek. Azokon a területeken, ahol partizánakciók voltak a németek „rendteremtő” műveletek során elüldözték a civileket és sokakat koncentrációs táborba küldtek.

Franciaországban megalakult a lengyel menekültkormány Wladyslaw Sikorski vezetésével, melyet Franciaország megszállása után Londonba költöztettek. A kormányt lengyel földön a földalatti „Delegatura” képviselte, melynek egyik feladata a lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajowa) tevékenységeinek koordinálása volt. A lengyel ellenállás szervezte az 1944 augusztusában Varsóban kirobbant tömeges erőszakos lázadást a németek ellen. A két hónapon át tartó felkelést a németek végül leverték, az összecsapásokban több mint 200.000 lengyel vesztette életét.

Nehéz feladat megbecsülni a náci politika áldozatainak számát. Becslések szerint a németek 1,8 és 1,9 millió nemzsidó lengyel civilt öltek meg a második világháború folyamán. A németek további 3 millió lengyel állampolgárságú zsidót gyilkoltak meg.

Kérdések megvitatásra

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.