<p>Jesse Owens amerikai olimpiai futó és több olimpiai atléta versenyez a 100 méteres síkfutás első selejtezőjének tizenkettedik futamán. Berlin, Németország, 1936. augusztus 3.</p>

A náci olimpia, Berlin, 1936.

A LEGFŐBB TÉNYEK

2016-ban van a Berlinben 1936-ban megrendezett olimpiai játékok 80. évfordulója.

A náci Németország propagandacélokra használta az 1936-os olimpiai játékokat. Egy új, erős, egységes Németország képét mutatta, miközben leplezte az antiszemita és rasszista politikát, valamint az erősödő militarizmust.

A nyári játékok története során első alkalommal indultak mozgalmak Európában és az Egyesült Államokban az 1936-os berlini olimpia bojkottálására a náci Németországban uralkodó szörnyű emberi jogi helyzet miatt.

Bár a bojkottmozgalom végül elbukott, fontos precedenst teremtett a későbbi mozgalmak számára, amelyek igyekeztek felhívni a világ figyelmét az emberi jogok tiprására az olimpiai játékoknak otthont adó országokban.

BEVEZETÉS

1936 augusztusában Adolf Hitler náci diktatúrája két hétre álarc mögé rejtette rasszista, militarista jellegét, amikor otthont adott a nyári olimpiai játékoknak. Átmenetileg háttérbe helyezve az antiszemita és a területi terjeszkedést célzó politikát, a rezsim a sporteseményt arra használta, hogy a békés, toleráns Németország látszatával kápráztassák el a sok külföldi látogatót és újságírót.

Az 1936. évi olimpiai játékok javasolt bojkottálásának elutasításával az Egyesült Államok és más nyugati demokráciák elszalasztották a lehetőséget, hogy állást foglaljanak, ami – a kortársak állítása szerint – elbizonytalaníthatta volna Hitlert, és megerősíthette volna a náci zsarnoksággal szembeni nemzetközi ellenállást.

A játékok befejeztével Németország felgyorsította terjeszkedési politikáját, valamint a zsidók és az „állam ellenségeinek” üldözését, ami végül a II. világháborúhoz és a holokauszthoz vezetett.

AZ 1936-OS NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK

1931-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Berlinnek ítélte az 1936-os nyári olimpia megrendezésének jogát. A döntés Németország visszatérését jelezte a nemzetközi közösségbe az I. világháborúban elszenvedett vereség miatti elszigeteltsége után.

Két évvel később a náci párt vezére, Adolf Hitler lett Németország kancellárja, és a nemzet törékeny demokratikus rendszerét hamarosan egypártrendszerű diktatúrává formálta, ahol üldözték többek között a zsidókat, a romákat (cigányokat) és minden politikai ellenfelet. A német élet minden területének irányítására irányuló náci törekvések a sportra is kiterjedtek.

Az 1930-as évek német sportjának képi világa az „árja” faj felsőbbrendűségének és fizikai rátermettségének mítoszát hirdette. A német szobrászok és egyéb művészek idealizálták a sportolók kidolgozott izomtónusait és hősies erejét, és kiemelték a látszólagos árja arcvonásokat. Az ilyen ábrázolások jól tükrözték, hogy a náci rezsim milyen jelentős hangsúlyt fektetett az edzettségre, amely a katonai szolgálat előfeltétele is volt.

KIZÁRÁS A NÉMET SPORTBÓL

1933 áprilisában a német sportegyesületek bevezettek egy rendeletet, amely szerint csak árják lehettek tagjaik között. A „nem árjákat”, vagyis a zsidó, részben zsidó és roma (cigány) sportolókat szisztematikusan kizárták a német sportlétesítményekből és egyesületekből. A Német Ökölvívó Szövetség 1933 áprilisában zsidó származása miatt kizárta az amatőr bajnokot, Erich Seeliget. (Seelig később az Egyesült Államokban folytatta ökölvívó-karrierjét.) Egy másik zsidó sportolót, Daniel Prennt – Németország legmagasabban rangsorolt teniszezőjét – szintén kihagyták Németország Davis-kupa csapatából. Gretel Bergmannt, a világklasszis magasugrót 1933-ban kirúgták német klubjából, 1936-ban pedig a német olimpiai csapatból.

A német sportklubokból kizárt zsidó sportolók elkülönült zsidó szövetségekbe – mint például a Makkabi és a Pajzs csoportokba – tömörülek és rögtönzött, szegregált létesítményeket használtak. Ezeket a zsidó sportlétesítményeket viszont össze sem lehetett hasonlítani az erős pénzügyi támogatást élvező német csoportokkal. A romákat (cigányokat), például a szintó ökölvívót, Johann Rukelie Trollmannt, szintén kizárták a német sportéletből.

ZSIDÓ SPORTOLÓK

A nemzetközi közvélemény megnyugtatása érdekében tett jelképes gesztusként a német hatóságok engedélyezték, hogy a részben zsidó vívó, Helene Mayer képviselje Németországot a berlini olimpiai játékokon. Ezüstérmet nyert női egyéni vívásban, és a többi német érmeshez hasonlóan a dobogón ő is a náci karlendítést használta. Az olimpia után Mayer visszatért az Egyesült Államokba. Egyetlen másik zsidó sportoló sem szállt versenybe Németország színeiben.

Ennek ellenére kilenc zsidó sportoló ért el érmes helyezést a náci olimpián, Mayert és öt magyart is beleértve. Az Egyesült Államokból hét zsidó férfi sportoló utazott Berlinbe. Néhány európai olimpiai versenyzőhöz hasonlóan ezekre a fiatalemberekre is nyomást gyakoroltak a zsidó szervezetek, hogy bojkottálják a játékokat. Mivel a legtöbbjük akkor még nem teljesen fogta fel a zsidók és egyéb csoportok nácik általi üldözésének mértékét és célját, a részvétel mellett döntöttek.

1936 augusztusában a nyári olimpia idejére a náci rezsim álarc mögé rejtette erőszakos, rasszista politikáját. Ideiglenesen eltávolították a legtöbb zsidóellenes feliratot, az újságok pedig mérsékelték kemény retorikájukat. Az olimpia remek lehetőséget jelentett arra, hogy a békés, toleráns Németország hamis látszatát mutassák a sok külföldi látogatónak és újságírónak.

BOJKOTTMOZGALMAK

Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Csehszlovákiában és Hollandiában mozgalmak indultak az 1936-os olimpia bojkottálására. Az 1936-os olimpián való részvételről zajló viták az Egyesült Államokban voltak a legintenzívebbek, ahonnan hagyományosan az egyik legnagyobb csapat érkezett a játékokra. A bojkott néhány híve egy ellen-olimpia szervezését támogatta. Ezek közül a legnagyobb az 1936 nyarára, a spanyolországi Barcelonába tervezett „népi olimpia” volt. 1936 júliusában kitört a spanyol polgárháború, ezért az esemény meghiúsult, miután sportolók ezrei kezdtek a helyszínre érkezni.

Számos ország egyéni zsidó sportolói a berlini olimpiai játékok bojkottja mellett döntöttek. Az Egyesült Államok egyes zsidó sportolói és a zsidó szervezetek, köztük az Amerikai Zsidó Kongresszus és a Zsidó Munkabizottság a bojkottot támogatták. Azonban amikor az Egyesült Államok Amateur Athletic Union elnevezésű sportszervezete 1935 decemberében a részvétel mellett szavazott, más országok is követték a példáját, és a bojkottmozgalom kudarcba fulladt.

A JÁTÉKOK ELŐKÉSZÜLETEI

A nácik nagyon gondosan készültek az augusztus 1. és 16. között megrendezett nyári játékokra. Hatalmas sportkomplexumot építettek, az emlékműveket és a házak falait az ünnepélyes, nyüzsgő Berlin utcáin olimpiai zászlókkal és horogkeresztekkel borították be.

A legtöbb turista nem volt tudatában annak, hogy csak ideiglenesen, az ő kedvükért tűntek el a zsidóellenes feliratok, és a berlini romák rendőri begyűjtéséről sem szereztek tudomást, amelyet a német Belügyminisztérium rendelt el. 1936. július 16-án körülbelül 800 romát tartóztattak le Berlinben és környékén, majd rendőri felügyelet mellett egy speciális táborban internálták őket Berlin Marzahn nevű külvárosában.

A náci hatóságok azt is elrendelték, hogy a külföldi látogatókra vonatkozóan felfüggesszék a német homoszexuális-ellenes törvények érvényességét.

A JÁTÉKOK MEGNYITÓJA

1936. augusztus 1-jén Hitler megnyitotta a XI. olimpiai játékokat. A híres zeneszerző, Richard Strauss fanfárjai jelezték a főleg németekből álló tömegnek a diktátor érkezését. Több száz, a megnyitóra készült egyenruhát viselő sportoló vonult be a stadionba, csapatonként, betűrendben. Egy új szertartást is bevezettek: magányos futó érkezett fáklyával a kezében az ókori játékok helyszínéről, a görögországi Olümpiából.

A berlini viadalon minden korábbinál több, negyvenkilenc ország képviseltette magát a világ minden tájáról. Németország állította ki a legnagyobb csapatot 348 sportolóval. Az USA küldöttsége volt a második legnagyobb 312 taggal, köztük 18 afroamerikaival. A delegációt az Amerikai Olimpiai Bizottság elnöke, Avery Brundage vezette. A Szovjetunió nem vett részt a berlini olimpián.

PROPAGANDA

Németország ügyesen hirdette az olimpiát színes plakátokkal és magazinhirdetésekkel. Az sport képi világával kapcsolatot teremtettek a náci Németország és az ókori Görögország között, ezzel is szimbolizálva a náci mítoszt, amely szerint a felsőbbrendű német kultúra jogos örököse az ókor „árja” kultúrájának. Az ókori ideál ábrázolása az „árja” faji jellegeket hangsúlyozta: hősies, kék szemű, szőke emberek markáns arcvonásokkal.

Ezek az összehangolt propagandatevékenységek jóval az olimpiai játékok után is folytatódtak, például a nácibarát német filmrendező, Leni Riefenstahl sokat vitatott „Olimpia” című dokumentumfilmjének 1938-as nemzetközi bemutatásável. Őt a náci rezsim bízta meg az 1936-os nyári játékokról szóló film elkészítésével.

NÉMET GYŐZELMEK

Németország számára nagy siker volt a XI. olimpia. A német sportolók szerezték a legtöbb érmet, a német vendégszeretet és szervezés pedig kivívta a látogatók elismerését. A legtöbb újság beszámolói a New York Times tudósításához hasonlóan úgy vélték, hogy a játékok révén a németek „visszatértek a nemzetek családjába”, sőt „ismét emberivé” váltak. Sokan még abban is reménykedni mertek, hogy ez a békés időszak tartós maradhat. Csak kevés újságíró, például William Shirer ismerte fel, hogy a berlini csillogás csak álca, amely egy rasszista, elnyomó, erőszakos rezsimet takar.

A JÁTÉKOK UTÁN

A későbbi jelentések tanúsága szerint Hitler eltökélten szőtte tovább a német terjeszkedéssel kapcsolatos grandiózus terveit. A zsidók üldöztetése újraindult. Két nappal az olimpia után Wolfgang Fürstner kapitány, az olimpiai falu vezetője öngyilkosságot követett el, mivel zsidó származása miatt elbocsátották a katonai szolgálatból.

Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot. Alig három évvel az olimpia után a játékok „vendégszerető” és „békés” házigazdája kirobbantott egy leírhatatlan pusztításhoz vezető konfliktust, a II. világháborút. A játékok befejeztével Németország felgyorsította terjeszkedési politikáját, valamint a zsidók és az „állam ellenségeinek” üldözését, ami a holokausztban csúcsosodott ki.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.