Náci olimpia, Berlin, 1936 (rövidített cikk)
1936 augusztusában Adolf Hitler náci diktatúrája két hétre álarc mögé rejtette rasszista, militarista jellegét, amikor otthont adott a nyári olimpiai játékoknak. A sportesemény remek lehetőséget jelentett arra, hogy a békés, toleráns Németország látszatával kápráztassák el a sok külföldi látogatót és újságírót. A rendezés jogát még 1931-ben ítélte Berlinnek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, két évvel az előtt, hogy a náci párt vezére, Adolf Hitler Németország kancellárja lett. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Csehszlovákiában és Hollandiában mozgalmak indultak a játékok bojkottálására, számos ország egyéni zsidó sportolói is a bojkott mellett döntöttek. Azonban amikor az Egyesült Államok Amateur Athletic Union elnevezésű sportszervezete 1935 decemberében a részvétel mellett szavazott, más országok is követték a példáját, és a szélesebb körű bojkottmozgalom elhalt.
A nácik nagyon gondosan készültek az augusztus 1-16. között megrendezett nyári játékokra: hatalmas sportkomplexumot építettek, az emlékműveket és a házak falait Berlin utcáin olimpiai zászlókkal és horogkeresztekkel borították be. A legtöbb turista nem volt tudatában annak, hogy csak ideiglenesen, az ő kedvükért tűntek el a zsidóellenes feliratok, és a berlini romák rendőri begyűjtéséről sem szereztek tudomást. A náci hatóságok azt is elrendelték, hogy a külföldi látogatókra vonatkozóan felfüggesszék a német homoszexuális-ellenes törvények érvényességét.
1936. augusztus 1-jén Hitler megnyitotta a XI. olimpiai játékokat. Egy új szertartást is bevezettek: magányos futó érkezett fáklyával a kezében az ősi játékok helyszínéről, a görögországi Olümpiából. A berlini viadalon végül minden eddiginél több, negyvenkilenc ország képviseltette magát a világ minden tájáról. Németország állította ki a legnagyobb csapatot 348 sportolóval, és az USA küldöttsége volt a második legnagyobb 312 taggal, köztük 18 afroamerikaival. A Szovjetunió nem vett részt a berlini olimpián.
Az atlétikai képek segítségével kapcsolatot teremtettek a náci Németország és az ókori Görögország között, ezzel is szimbolizálva a náci mítoszt, mely szerint a felsőbbrendű német kultúra jogos örököse a klasszikus antikvitás „árja” kultúrájának. Ezek az elrendezett propagandakísérletek jóval az olimpiai játékok után is folytatódtak, például a nácibarát német filmrendező, Leni Riefenstahl sokat vitatott „Olimpia” című dokumentumfilmjének 1938-as nemzetközi kiadásával. Németország győztesen jött ki a XI. Olimpiáról, és a későbbi jelentések tanúsága szerint Hitler eltökélten szőtte tovább a német terjeszkedéssel kapcsolatos grandiózus terveit. A zsidók üldöztetése újraindult. Két nappal az olimpia után Wolfgang Fürstner kapitány, az olimpiai falu vezetője öngyilkosságot követett el, mivel zsidó származása miatt elbocsátották a katonai szolgálatból.