Treblinka (rövidített cikk)

1941 novemberében a német hatóságok létrehozták a később Treblinka I. néven ismertté vált kényszermunkatábort a Lengyelország megszállt területén fekvő Varsótól 80 kilométernyire északkeletre, majd 1942 júliusában befejezték a Treblinka II-es kivégzőközpont építését is. 1943 novemberéig körülbelül 870-925 000 zsidó lelte itt halálát a németek és kollaboránsaik tevékenysége nyomán. A varsói gettóból, valamint a radomi, bialystoki és lublini körzetből, a theresienstadti koncentrációs táborból, illetve Görögország (Trákia) és Jugoszlávia (Macedónia) bolgárok által elfoglalt területeiről deportálták ide a zsidókat. Rajtuk kívül romákat (cigányokat) és keresztény vallású lengyeleket is meggyilkoltak a Treblinka II-ben.

A treblinkai halálgyár telephelyét sűrűn körbevették fákkal. A személyzetét körülbelül 25-35 német tiszt, valamint egy 90-150 fős kiegészítő őrség alkotta, amely korábbi szovjet hadifoglyokból vagy ukrán és lengyel civilekből tevődött össze. Foglyaik 50-60 vagonból álló vasúti szerelvényeken érkeztek, amelyek először a közeli Malkinia állomására futottak be. Innen egy-egy alkalommal 20 vagont továbbítottak a táborba, ahol a német SS- és rendőrségi személyzet azt mondta a deportáltaknak, hogy tranzittáborba érkeztek, és minden értéküket át kell adniuk.

Az áldozatokat arra kényszerítették, hogy egy kerítéssel körbevett úton - melyet „cső”-nek neveztek - meztelenül végigfussanak, egyenesen a „zuhanyzó” felirattal ellátott gázkamrákba. Miután az ajtókat bezárták, az épületen kívül elhelyezett motor szénmonoxidot pumpált a helyiségbe, megölve a bent lévőket. Az életben hagyott zsidó foglyok csoportjait arra utasították, hogy távolítsák el a holttesteket, és temessék tömegsírokba őket. Ezeket a kényszermunkásokat bizonyos idő elteltével szintén megölték, és helyükre másokat állítottak az újonnan érkezettek közül. Azokat, akik túl gyengék voltak ahhoz, hogy besétáljanak a gázkamrákba, egy kórháznak álcázott épületben lőtték agyon.

1942 őszén a tábori hatóságok elkezdték kiemelni a holttesteket a tömegsírokból, majd elégették őket, hogy eltüntessék a tömegmészárlás bizonyítékait. Ezt a borzalmas munkát zsidó foglyokkal végeztették el. 1943. augusztus 2-án némelyeknek sikerült fegyvereket szerezniük a tábori fegyverraktárból, de lelepleződtek - ekkor több száz fogoly rohamozta meg a főkaput, hogy elmeneküljenek. Sokukat géppuskákkal lőtték agyon, abból a több, mint 300 emberből pedig, akiknek sikerült elszökniük, később 200-at újra elfogtak, és megöltek. A Treblinka I-es kényszermunkatábor egészen 1944 júliusáig folytatta működését. A szovjet csapatok közeledtének hírére a személyzet megölte a maradék 300-700 zsidó foglyot, és még a szovjetek megérkezése, vagyis július vége előtt felszámolták a tábort.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.