Lisl Winternitz

Lisl egy kétgyermekes zsidó család fiatalabbik gyermekeként látta meg a napvilágot Prágában, Csehszlovákia fővárosában, ahol a helyi zsidó közösség múltja a tizenegyedik századig vezethető vissza. Lisl családja a Karlova utcában lakott a város Karlin kerületében. Lisl apjának padlóburkolatokat forgalmazó nagykereskedése volt.

1933–39: 12 éves voltam, amikor 1939. március 15-én a német megszálló erők bevonultak Prágába. Aznap az iskolában a tanár rám kiáltott, hogy „Te koszos, mocskos zsidó!”, és arcon köpött. Szinte minden nap újabb és újabb korlátozó intézkedéseket hoztak a zsidók ellen. Nem mehettünk nyilvános helyekre, és az élelmiszerjegyeinkre vörös „J” betűt pecsételtek, és ezekkel csak bizonyos üzletekben és bizonyos órákban vásárolhattunk.

1940–44: 1941 decemberében deportálták Petert, a bátyámat. Indulás előtt még sikerült küldenie nekünk egy egyszavas üzenetet: „Terezin”. Aztán 1942-ben a szüleimet és engem is deportáltak, szintén a [theresienstadti] terezini gettóba. Szeptemberében 5000 csehszlovákiai zsidót küldtek Terezinből Auschwitzba, és a szüleim és én is rajta voltunk a listán. Peter, aki úgy határozott, hogy velünk marad, egyike volt a négy embernek, aki önként jelentkezett átszállításra. A létszám így 5004-re emelkedett, ezért az eredeti listáról négy embert visszaküldtek a gettóba – az egyik ezek közül én voltam.

Lislt egy gázmaszkokat gyártó munkakülönítménybe osztották, és a háború végéig Terezinben maradt. Később megtudta, hogy szüleit és bátyját Auschwitzban megölték.