Ahogy a háború előtt erősödött az antiszemitizmus, Hessy családja Franciaországba, Párizsba menekült Németországból. A német hadsereg 1940 júniusában legyőzte a franciákat. Hessy családját a dél-franciaországi szabad zónába („zone libre”) csempészték. 1941-ben a család amerikai vízumot kapott, de a vízum lejárt, mielőtt el tudtak volna utazni, és nem lehetett meghosszabbítani. 1942-ben kubai belépési vízumot kaptak, és itt telepedtek le, mielőtt 1949-ben Amerikába költöztek.
Csatlakoztunk egy csoporthoz, akikkel átmentünk a megszállt területről a szabad zónába. Akkor még Nizza is a szabad zónában volt. Ebben a csoportban aztán találkoztunk olyanokkal, akik szintén Párizsból érkeztek… ismerősökkel… egy darabig teherautóval mentünk, aztán át kellett kelnünk az erdőn, egy mocsáron keresztül… nagyon-nagyon csendben, mert állítólag egy német tábor volt az erdő túloldalán. Az út végén… egy másik teherautó várt ránk. Én… akkor nem tudtam ezekről a részletekről. Csak azt tudtam, hogy volt ott egy nagyon rémisztő francia férfi, akinek egy hatalmas kés volt az övén, elővette, és azt mondta a gyerekeknek, hogy aki kinyitja a száját, annak kivágja a nyelvét. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot. Az egész út alatt így összeszorítottam a számat. Kivéve egyszer, amikor nem tudtam magam türtőztetni, és megkérdeztem apám barátját, aki a kezemet fogta: „Most mit csinálunk?” Azt mondta: „Sportolunk. Futunk. Ez egy sport.” Én pedig azt feleltem: „Utálom ezt a sportot.” Aztán megláttam a késes embert, és csöndben maradtam. A kisgyerekek, például a húgom, Noemi, mind csokoládét kaptak. Megkapták az összes csokoládét, amit csak elő lehetett keríteni a háború alatt, hogy csendben maradjanak. Átértünk a szabad zónába, és apám azonnal beadta az amerikai bevándorlási vízumkérelmet.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
