Propaganda (rövidített cikk)
A náci rezsim a propaganda eszközével mozgósította a német lakosságot hódító háborúi támogatására. Ez a rasszista és antiszemita agitáció alapvető szerepet játszott azok felbujtásában, akik az európai zsidók elleni népirtást végrehajtották, és ez biztosította további milliók hallgatólagos hozzájárulását is a faji alapon történő üldözésekhez és tömeggyilkosságokhoz.
1933-ban a náci hatalomátvételt követően Adolf Hitler létrehozta a Joseph Goebbels vezette Birodalmi Információs- és Propagandaminisztériumot. Ennek az intézmények az volt a célja, hogy biztosítsa a náci üzenet sikeres közvetítését a művészet, zene, színház, filmek, könyvek, rádió, oktatási anyagok és a sajtó eszközein keresztül. Elsősorban a film töltött be fontos szerepet a faji alapú antiszemitizmust, a német katonai erőfölényt, valamint az ellenségek - náci értelmezés szerinti - veleszületett gonoszságát megfogalmazó gondolatok terjesztésében. A náci filmek „alsóbbrendű” lényekként ábrázolták a zsidókat, akik beszivárognak az árja társadalomba. Más alkotások, mint pl. a Leni Riefenstahl rendezésében készült „Triumph des Willens” (Az akarat diadala, 1935), Hitlert és a nemzetiszocialista mozgalmat dicsőítették. A német újságok, elsősorban a Der Stürmer (Rohamozó), olyan képregényeket nyomtattak ki, amelyek antiszemita gúnyrajzokon keresztül ábrázolták a zsidókat.
Miután a német csapatok benyomultak a szovjet területekre, a náci propaganda apokaliptikus képet festett mind az otthon maradt lakosság, mind az elfoglalt területeken szolgáló katonák számára arról - összekapcsolva a szovjet kommunizmust az európai zsidósággal -, hogy mi történne, ha a szovjetek nyernék meg a háborút.