Animációs térkép

A holokauszt után

Ahogy a szövetséges csapatok a náci Németország ellen indított offenzívák sorozatával egyre beljebb hatoltak Európába, elérték a koncentrációs táborokat és felszabadították a foglyokat. A foglyok közül sokan a Németország belsejébe irányított halálmenetek túlélői voltak. A felszabadítás után sok zsidó túlélő nem tudott vagy nem akart visszatérni Kelet-Európába az antiszemitizmus miatt, és mert a közösségeik megsemmisültek a holokauszt során. Azok közül, akik mégis visszatértek, sokan veszélyben érezték magukat. A holokauszt sok hontalan túlélője indult nyugatra, a szövetségesek által felszabadított területekre, ahol a lakhelyüket elhagyni kényszerült személyek (displaced persons) számára felállított táborokban és menekültközpontokban szállásolták el őket, amíg arra vártak, hogy elhagyhassák Európát.

szöveg

Amikor a szövetséges erők 1945 májusában legyőzték a náci Németországot, a holokauszt több tízezernyi zsidó túlélőjét szabadították fel Európa koncentrációs táboraiban.

Minden szövetséges hatalom egy-egy megszállási zónát foglalt el Németországban és Ausztriában. Berlint és Bécset is megszállási zónákra osztották fel.

A menekültek ellátása és elszállásolása érdekében a szövetséges erők menekülttáborokat hoztak létre a megszállási zónákban és Olaszországban.

A több száz tábor az ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatóságának a felügyelete alá tartozott.

Nagyon sok lakhelyét elhagyni kényszerült zsidó tartózkodott a Németország amerikai és brit megszállási övezeteiben található táborokban és központokban.

Ők jelentős támogatást kaptak különböző zsidó szervezetektől. 1947 közepére a lakhelyét elhagyni kényszerült zsidó népesség száma elérte a közel 250 000 főt.

A holokauszt borzalmai és a háborút követő antiszemitizmus és erőszak a legtöbb túlélőt arra ösztönözték, hogy elhagyja Európát.

A zsidó túlélők számára egyre inkább Palesztina volt a legnépszerűbb úti cél, míg sokan mások az Egyesült Államokba szerettek volna eljutni.

Azonban az Egyesült Államok és különösen a britek, akiknek irányítása alá tartozott Palesztina, továbbra is korlátozták a zsidók bevándorlását.

Több ezer zsidó menekült igyekezett a korlátozások ellenére eljutni Palesztinába.

Európát átszelő menekülési útvonalakon indultak el, majd embert próbáló hajóúton keltek át a tengeren.

A háború után Kelet-Európából a szövetségesek által megszállt övezetek és Palesztina felé irányuló szervezett emigráció neve „Brihah”, ami héberül „menekülést” jelent.

A brit haditengerészet a Palesztinába tartó, menekülteket szállító hajók mintegy 90 százalékát feltartóztatta.

A brit hatóságok a menekülteket erőszakkal táborokba szállították, elsősorban a Földközi-tengeren található Ciprus szigetére.

1948-ra a britek több mint 50 000 zsidó menekültet szállítottak a nyomorúságos körülmények között működő ciprusi internálótáborokba.

Az „Exodus 1947” nevű bevándorló hajón Európába is szállítottak vissza menekülteket, akiket ezután bebörtönöztek.

Izrael Állam 1948. május 14-i kikiáltása új korszakot nyitott, ettől kezdve a zsidók minden korlátozás nélkül bevándorolhattak az új államba.

1948 és 1951 között a lakhelyük elhagyására kényszerült európai zsidók több mint fele szabadon eljutott Izraelbe.


Bejelölések


  • US Holocaust Memorial Museum

Megosztás

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.