Animációs térkép

A holokauszt után

Ahogy a szövetséges csapatok a náci Németország ellen indított offenzívák sorozatával egyre beljebb hatoltak Európába, elérték a koncentrációs táborokat és felszabadították a foglyokat. A foglyok közül sokan a Németország belsejébe irányított halálmenetek túlélői voltak. A felszabadítás után sok zsidó túlélő nem tudott vagy nem akart visszatérni Kelet-Európába az antiszemitizmus miatt, és mert a közösségeik megsemmisültek a holokauszt során. Azok közül, akik mégis visszatértek, sokan veszélyben érezték magukat. A holokauszt sok hontalan túlélője indult nyugatra, a szövetségesek által felszabadított területekre, ahol a lakhelyüket elhagyni kényszerült személyek (displaced persons) számára felállított táborokban és menekültközpontokban szállásolták el őket, amíg arra vártak, hogy elhagyhassák Európát.

szöveg

Amikor a szövetséges erők 1945 májusában legyőzték a náci Németországot, a holokauszt több tízezernyi zsidó túlélőjét szabadították fel Európa koncentrációs táboraiban.

Minden szövetséges hatalom egy-egy megszállási zónát foglalt el Németországban és Ausztriában. Berlint és Bécset is megszállási zónákra osztották fel.

A menekültek ellátása és elszállásolása érdekében a szövetséges erők menekülttáborokat hoztak létre a megszállási zónákban és Olaszországban.

A több száz tábor az ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatóságának a felügyelete alá tartozott.

Nagyon sok lakhelyét elhagyni kényszerült zsidó tartózkodott a Németország amerikai és brit megszállási övezeteiben található táborokban és központokban.

Ők jelentős támogatást kaptak különböző zsidó szervezetektől. 1947 közepére a lakhelyét elhagyni kényszerült zsidó népesség száma elérte a közel 250 000 főt.

A holokauszt borzalmai és a háborút követő antiszemitizmus és erőszak a legtöbb túlélőt arra ösztönözték, hogy elhagyja Európát.

A zsidó túlélők számára egyre inkább Palesztina volt a legnépszerűbb úti cél, míg sokan mások az Egyesült Államokba szerettek volna eljutni.

Azonban az Egyesült Államok és különösen a britek, akiknek irányítása alá tartozott Palesztina, továbbra is korlátozták a zsidók bevándorlását.

Több ezer zsidó menekült igyekezett a korlátozások ellenére eljutni Palesztinába.

Európát átszelő menekülési útvonalakon indultak el, majd embert próbáló hajóúton keltek át a tengeren.

A háború után Kelet-Európából a szövetségesek által megszállt övezetek és Palesztina felé irányuló szervezett emigráció neve „Brihah”, ami héberül „menekülést” jelent.

A brit haditengerészet a Palesztinába tartó, menekülteket szállító hajók mintegy 90 százalékát feltartóztatta.

A brit hatóságok a menekülteket erőszakkal táborokba szállították, elsősorban a Földközi-tengeren található Ciprus szigetére.

1948-ra a britek több mint 50 000 zsidó menekültet szállítottak a nyomorúságos körülmények között működő ciprusi internálótáborokba.

Az „Exodus 1947” nevű bevándorló hajón Európába is szállítottak vissza menekülteket, akiket ezután bebörtönöztek.

Izrael Állam 1948. május 14-i kikiáltása új korszakot nyitott, ettől kezdve a zsidók minden korlátozás nélkül bevándorolhattak az új államba.

1948 és 1951 között a lakhelyük elhagyására kényszerült európai zsidók több mint fele szabadon eljutott Izraelbe.


Bejelölések


  • US Holocaust Memorial Museum

Share This