Adolf Eichmann (rövidített cikk)

Adolf Eichmann egyike volt azoknak, akik központi szerepet játszottak az európai zsidóság deportálásában a holokauszt idején. Bár Németországban született, családjával együtt még gyermekkorában Ausztriába költözött. 1932-ben csatlakozott az osztrák nemzetiszocialista párthoz, illetve az SS-hez, és gyorsan haladt előre a náci szervezetek ranglétráján. Miután a németek 1938 márciusában bekebelezték Ausztriát, Bécsben megszervezte a Zsidó Kivándorlás Központi Hivatalát, amely 1938 augusztusa és 1939 júniusa között 110 000 ausztriai zsidó emigrációját „segítette elő”. A bécsi hivatal kényszeremigrációs erőfeszítései olyan sikeresnek bizonyultak, hogy működése birodalmi szintű modellé vált. A Birodalmi Biztonsági Főhivatal 1939. szeptemberi megalapítása után Eichmann a Gestapóhoz került, és a deportálásokért és egyéb „zsidó ügyekért” felelős ügyosztályok vezetője lett. Új pozíciója révén ő irányította azt a rendszert és folyamatot, amely több, mint 1,5 millió európai zsidót a megszállt Lengyelország és Szovjetunió területein működő különböző haláltáborokba és egyéb vesztőhelyekre juttatott.

1942 januárjában Eichmann részt vett a wannseei konferencián, ahol az európai zsidók megsemmisítésének végrehajtási tervét dolgozták ki. A vezérkarával szlovák, holland, francia és belga zsidók százezreinek deportálását szervezte meg, majd 1943-ban és 1944-ben a görög, észak-olasz és magyar zsidókét. Személyesen azonban csak Magyarországon vett részt a folyamatok lebonyolításában: 1944. április végétől július elejéig segítőivel mintegy 440 000 magyar zsidó elhurcolását felügyelte a különböző haláltáborokba.

A háború végén Eichmann amerikai fogságba került, azonban 1946-ban sikerült megszöknie. Később katolikus egyházi hivatalnokok segítségével Argentínába menekült, ahol Ricardo Klement álnéven élt. 1960-ban az Izraeli Biztonsági Szolgálat ügynökei elrabolták, és Izraelbe szállítva bíróság elé állították: ez a Jeruzsálemben lefolytatott per nemzetközi érdeklődést keltett a holokauszt témája iránt. 1961. december 15-én Eichmannt bűnösnek ítélték a zsidó nép ellen elkövetett tetteiért, és 1962. május 31-én éjfélkor felakasztották. Ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor Izrael állama élt a halálbüntetés eszközével. Eichmann hamvait a tengerbe szórták.