Chelmno (rövidített cikk)

A holokauszt során az SS legalább 152 000 embert pusztított el a chelmnói haláltáborban, mintegy 50 kilométerre északnyugatra a lengyelországi Lodz városától. Ez volt az első olyan állandósult létesítmény, amelyben tömegesen gázosítottak el zsidókat. A kivégzőközpont a Chelmno város területén álló egyik urasági birtokból, valamint egy közeli, hatalmas erdei tisztásból állt. A tábori állomány és az őrök a város más épületeiben szálltak meg, a birtokot és az erdei tábort pedig magas fakerítésekkel vették körül.

Az SS és a rendőrség 1941. december 8-án kezdte meg a gyilkosságokat Chelmnóban. Első áldozataik a közeli területeken élő zsidó lakosok voltak, akiket teherautókon szállítottak a helyszínre. Az SS-tisztek, akik gyakran orvosok fehér köpenyére emlékeztető ruhát hordtak, azt mondták a deportáltaknak, hogy Németországba viszik őket munkásnak, de először meg kell fürdeniük. Bevezették őket a házba, ahol le kellett vetkőzniük, és át kellett adniuk az értékeiket. Az őrök egy rámpán terelték le a meztelen embereket egy nagyméretű teherautó rakterébe, melyben egyszerre 50-70 személy fért el. Amikor a jármű megtelt, az ajtókat bezárták. Egy szerelő csövet csatlakoztatott a teherautó kipufogójához, és beindította a motort, mire a raktér megtelt szénmonoxiddal, a foglyok pedig megfulladtak. Ezután a csövet leszerelték, és a teherautóval az erdei táborhelyre hajtottak, ahol a holttesteket tömegsírba borították. A még életben maradt foglyokat agyonlőtték.

1942. január 16-án az SS és rendőrség zsúfolt tehervagonokban deportálni kezdte a lodzi gettó zsidó lakosságát a chelmnói táborba. Ezek a transzportok olyan zsidókat érintettek, akik eredetileg Németországból, Ausztriából, Bohémiából, Morvaországból és Luxemburgból érkeztek. A Chelmnóban meggyilkolt további áldozatok közé tartozott több ezer roma (cigány), valamint sok száz lengyel és szovjet hadifogoly. Több tucat zsidó deportáltat kényszerítettek arra, hogy vegyék ki a holttesteket a teherautókból, és temessék tömegsírokba őket. Mivel a sírok gyorsan megteltek, és a bomló tetemek szaga kezdte átjárni a közeli falvakat, 1942 nyarán az SS és a rendőrség elrendelte, hogy a testeket inkább égessék el a vasúti pályák anyagából készített szabadtéri „kemencék”-ben. A temetéseket végző kényszermunkásokat bizonyos idő elteltével szintén megölték, és helyükre másokat állítottak az újonnan érkezettek közül.

Az SS és a rendőrség 1943 márciusáig vezetett Chelmóban a gyilkosságokat, majd 1944 júniusa és júliusa alatt egy rövid időre újrakezdték, ezzel támogatva a lodzi gettó zsidó lakosainak likvidálást. 1944 szeptemberétől kezdve a zsidó foglyok egy részét arra kényszerítették, hogy kiássák és elégessék a tömegsírokba temetett holttestek maradványait, és ezáltal eltüntessék a mészárlások nyomait. A munka elvégzése után az SS és a rendőrök a 80 fős különítménynek mintegy felét kivégezték. A németek a szovjet hadsereg közeledtének hírére 1945. január 17-én elhagyták a chelmnói haláltábort.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.