Janusz Korczak
Janusz Korczak ismert orvos és író volt, aki 1911 és 1942 között zsidó árvaházat működtetett Varsóban. Korczak a munkatársaival együtt még akkor is a gyerekekkel maradt, amikor a német hatóságok 1942 augusztusában Treblinkába deportálták őket.
Janusz Korczak volt Henryk Goldszmit lengyel zsidó orvos és író álneve. Goldszmit először az 1900-as évek elején vált híressé gyerekeknek szóló mesekönyveivel, és a felnőtteknek írt gyermeknevelési szakkönyveivel. Goldszmit egy erősen asszimilált lengyel zsidó családban született Varsóban az 1870-es évek végén, és gyermekorvosnak tanult. Úttörő nézeteket alakított ki a gyermekneveléssel kapcsolatban, és arra ösztönözte a felnőtteket, hogy szeretettel és tisztelettel bánjanak a gyermekekkel. Ahogy írói hírneve egyre nőtt, Goldszmit Janusz Korczak néven vált ismertté Lengyelország-szerte.
1911-ben Korczak elvállalta egy új varsói zsidó árvaház vezetését. Közeli munkatársával, Stefania „Stefa” Wilczyńskával évtizedeken át a saját gyermeknevelési filozófiája szerint működtették a gyermekotthont. Az otthonban minden gyermeknek voltak kötelességei és jogai, és mindenki felelős volt a tetteiért. Magát az árvaházat „gyermekköztársaságként” üzemeltették. A fiatal lakosok rendszeresen bíróságot hívtak össze, hogy meghallgassák a panaszokat, majd igazságot szolgáltassanak.
Korczak emellett központi szerepet adott az otthon gyermekeinek a Mały Przegląd (Kis Napló) előállításában. A Mały Przegląd a lengyel nyelvű cionista napilap, a Nasz Przegląd (Mi Naplónk) rendszeresen megjelenő melléklete volt. Ellentétben sok más gyermekújsággal abban az időben, a gyerekek maguk választották ki a témákat, amelyekről írtak, és ők határozták meg azt is, hogy mi jelenjen meg az újság oldalain.
Korczak országos ismertségét tovább növelte, hogy „az öreg doktor” néven rádióműsorokat kezdett készíteni. Meséket olvasott fel, interjúkat készített gyerekekkel, és olyan közvetlen stílusban tartott előadásokat, hogy heti műsora népszerűvé vált mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek körében. Az 1930-as évek közepén a Lengyelországban felerősödő antiszemitizmus miatt Korczaktól elvették ezt a lehetőséget. Az 1939. szeptember 1-jei lengyelországi német megszállást követő hetekben azonban rövid időre ismét rendszeresen szerepelt a rádióban. Korczak igyekezett bátorítani és megnyugtatni hallgatóságát egészen addig, amíg még ugyanabban a hónapban a náci Németország és a Szovjetunió fel nem osztotta egymás között Lengyelországot.
1940 októberében a német hatóságok létrehozták a varsói gettót. A zsidó közösségnek kellett kifizetnie annak a falnak a felépítését, amely elválasztotta a területet a város többi részétől. A túlzsúfolt és hiányosan ellátott gettóban rendkívül nehéz körülmények uralkodtak. Az éhínség és a betegségek több tízezer ember halálát okozták, és sok gyermek árván és felügyelet nélkül maradt.
Korczak gettónaplója feljegyzi állandó küzdelmeit, hogy élelemmel és gyógyszerekkel lássa el a gondjaira bízott, egyre növekvő számú gyermeket. Bár saját egészségi állapota is kezdett megromlani, Korczak az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy adományokat gyűjtött és élelmiszert vitt a gyermekotthonba. Naplójában azt is leírja, hogyan próbálta megőrizni a gyerekek szellemi és érzelmi épségét. A kis létszámú személyzet mindent megtett, hogy a gettó nyomorúságos körülményei között is fenntartsa az otthon normális napi rutinjának legalább a látszatát. A gyermekek figyelmét a tanulmányaikra összpontosították, és előadásokat, koncerteket, valamint színházi előadásokat szerveztek.
1942 júliusának végén a német hatóságok megkezdték több százezer zsidó tömeges deportálását a varsói gettóból a treblinkai megsemmisítőtáborba. Korczaknak a gettón kívüli lengyel barátai felajánlották, hogy segítenek neki elmenekülni a deportálások elől, elrejtik vagy hamis személyazonossági okmányokkal látják el. Korczak azonban nem akart elmenekülni. Munkatársaival együtt úgy döntöttek, hogy nem próbálkoznak szökéssel, hanem gondoskodnak a gyerekekről, ameddig csak lehet.
1942 augusztusának elején a német hatóságok deportálták a varsói gettó összes gyermekotthonának lakóit. Augusztus 5-én vagy 6-án reggel a meglepetésszerűen megjelenő német rendőrök felszólították Korczak munkatársait, hogy ürítsék ki az épületet. Korczak, Wilczyńska és a maroknyi személyzet többi tagja gyorsan összegyűjtötte a gyerekeket odakint. Elkötelezett gondozóik segítségével közel kétszáz gyermek gyalogolt a gettó zsúfolt utcáin keresztül az Umschlagplatz-ra, azaz a deportálás színhelyére. Korczak és a személyzet megpróbálta megóvni a gyerekeket a pániktól. Szemtanúk beszámolói szerint a csoport rendezetten és méltóságteljesen vonult végig a gettón.
Miután megérkeztek az Umschlagplatz-ra, Korczak és munkatársai a gyerekekkel együtt felszálltak a vasúti kocsikra. Ezek a vonatok a deportáltakat a Varsótól mintegy száz kilométerre északkeletre található treblinkai haláltáborba szállították. A forró és túlzsúfolt marhavagonokban uralkodó körülmények rendkívül komoly veszélyt jelentettek a szorosan összezsúfolt, alultáplált és beteg emberek számára. Sokan már a deportáltakat szállító vonatokon meghaltak. Csaknem minden zsidót, aki 1942 nyarán túlélte a halálos utat a varsói gettóból a treblinkai haláltáborba, röviddel a megérkezése után meggyilkoltak. A gyerekeket és felügyelőiket szinte biztosan mind megölték még aznap, amikor Treblinkába érkeztek.
Janusz Korczak íróként, orvosként és gyermekjogi harcosként befutott pályája a mai napig inspirálja a pedagógusokat és a gyermekekkel foglalkozó szakembereket. Korczak egyformán büszke volt lengyelségére és zsidóságára. A lengyel és zsidó közösségek egyaránt elismerik életművét és a rábízott gyermekekért hozott áldozatát.