<p>Eugenetikai poszter, amelynek címe „A nürnbergi törvény a vér és a német becsület védelméért”.  Az illusztráción Közép-Németország határainak stilizált térképe látható, amelyen az árják és a nem árják közötti házasságok tiltott fokozatait bemutató sematikus ábra, valamint a német vér védelméről szóló törvény szövege látható. Az oldal alján lévő német nyelvű szövegben a következő áll: „A vér tisztaságának megőrzése a német nép túlélésének záloga”.</p>

Nürnbergi törvények

Az 1935 szeptemberében a náci Németországban elfogadott nürnbergi törvények két törvényből álltak: ezek a birodalmi állampolgársági törvény és a német vér és német becsület védelméről szóló törvény. A törvények a náci ideológia mögött meghúzódó számos fajelméletet testesítették meg. Ezek biztosították a jogi keretet a németországi zsidók szisztematikus üldözéséhez.

Adolf Hitler 1935. szeptember 15-én jelentette be a nürnbergi törvényeket. Németország parlamentje (a Reichstag), amelyet akkor teljes egészében náci képviselők alkottak, elfogadta a törvényeket. Az antiszemitizmus kiemelt jelentőségű volt a náci párt számára, ezért Hitler rendkívüli ülésre hívta össze a parlamentet a párt éves gyűlésén, amelyet a németországi Nürnbergben tartottak.

BIRODALMI ÁLLAMPOLGÁRSÁGI TÖRVÉNY

A nácik régóta keresték azt a jogi meghatározást, amely a zsidókat nem vallási hovatartozás, hanem faji antiszemitizmus alapján definiálja. A németországi zsidókat nehéz volt ránézésre azonosítani. Sokan felhagytak a hagyományos szokásokkal és külsőségekkel, és integrálódtak a többségi társadalomba. Volt, aki már nem gyakorolta a zsidó vallást, sőt, elkezdte ünnepelni a keresztény ünnepeket – főleg a karácsonyt – a nem zsidó szomszédaival. Sokan mások keresztényekkel házasodtak vagy áttértek a keresztény hitre.

A birodalmi állampolgársági törvény és a végrehajtásának részleteit tisztázó rendeletek szerint csak „német vagy rokon vérből származó” személyek lehettek német állampolgárok. A törvény meghatározta, hogy ki német, és ki nem, illetve ki zsidó, és ki nem az. A nácik elutasították azt a hagyományos nézetet, miszerint a zsidók egy vallási vagy kulturális közösség tagjai. Ehelyett azt állították, hogy a zsidók egy születés és vér alapján meghatározott fajhoz tartoznak.

Bár a náci ideológia állhatatosan ragaszkodott hozzá, a zsidók fajként való meghatározásának semmilyen tudományos alapja nem volt. A náci törvényhozók ezért a leszármazást vették alapul a faj meghatározásához. Azok a személyek, akiknek legalább három nagyszülője a zsidó vallási közösségbe született, jogilag zsidónak minősültek. A zsidó vallási közösségbe született nagyszülők „fajilag” zsidónak számítottak. A „faji” státust gyermekeik és unokáik is örökölték. A törvény értelmében a németországi zsidók nem állampolgárok, hanem az „állam alattvalói” voltak.

A németországi zsidók ezen jogi meghatározása több tízezer olyan emberre volt érvényes, akik nem tekintették magukat zsidónak, vagy akiket sem vallási, sem kulturális kötelékek nem fűztek a zsidó közösséghez. Például a judaizmusról a kereszténységre áttért embereket is zsidóként határozta meg. Azokat is zsidóknak tekintette, akiknek a szülei vagy a nagyszülei tértek át a keresztény hitre. A törvény mindannyiukat megfosztotta német állampolgárságuktól és alapvető jogaiktól.

A meghatározást tovább bonyolította, hogy voltak olyan németországi lakosok, aki a nürnbergi törvények alapján nem számítottak sem németnek, sem zsidónak. Ők voltak azok, akiknek csak egy vagy két nagyszülőjük született a zsidó vallási közösségbe. A „vegyes származású” személyek elnevezése a Mischling (keverék) volt. Ugyanazokat a jogokat élvezték, mint a „fajtiszta” németek, de ezeket a jogokat a későbbi jogszabályokkal folyamatosan korlátozták.

A NÉMET VÉR ÉS NÉMET BECSÜLET VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY

A második nürnbergi törvény, a német vér és német becsület védelméről szóló törvény megtiltotta a házasságkötést a zsidók és a nem zsidó németek között. Továbbá bűncselekménnyé nyilvánította a köztük lévő nemi kapcsolatot is. Az ilyen kapcsolatokat „fajgyalázásnak” minősítették (Rassenschande).

A törvény azt is megtiltotta a zsidóknak, hogy 45 évesnél fiatalabb német szolgálólányokat alkalmazzanak, mivel azt feltételezték, hogy a zsidó férfiak fajgyalázásra kényszerítenék őket. A fajgyalázás vádjával több ezer embert ítéltek el – vagy egyszerűen eltüntették őket a koncentrációs táborokban.

A NÜRNBERGI TÖRVÉNYEK JELENTŐSÉGE

A nürnbergi törvények visszafordították az emancipáció folyamatát, amely során a németországi zsidók a társadalom teljes értékű tagjaivá és az ország egyenjogú állampolgáraivá váltak. Ennél is fontosabb, hogy alapot teremtett a későbbi zsidóellenes intézkedéseknek azáltal, hogy jogilag különböztette meg a németeket és a zsidókat. A zsidókat a történelem során először nem a hitük, hanem születésük – vagy felmenőik születése – miatt fenyegette üldözés. A náci Németországban semmilyen hitvallás, cselekedet vagy kijelentés hatására sem válhatott német egy zsidóból. Sok német, akik évek óta vagy soha nem gyakorolták a judaizmust, a náci terror szorításában találták magukat.

Bár a nürnbergi törvények kifejezetten csak a zsidókat emelték ki, a Németországban élő feketékre és romákra (cigányokra) is érvényesek voltak. A zsidók, színes bőrűek és romák faji idegenekként való meghatározása megkönnyítette németországi üldöztetésüket.

A II. világháború során sok Németországgal szövetségben álló vagy tőle függő ország vezette be a nürnbergi törvények helyi megfelelőjét. 1941-re Olaszország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária, Vichy-Franciaország és Horvátország is a nürnbergi törvényekhez hasonló zsidóellenes jogszabályokat hozott.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.