Nürnbergi törvények

Az 1935 szeptemberében a náci Németországban elfogadott nürnbergi törvények két törvényből álltak: ezek a birodalmi állampolgársági törvény és a német vér és német becsület védelméről szóló törvény. A törvények a náci ideológia mögött meghúzódó számos fajelméletet testesítették meg. Ezek biztosították a jogi keretet a németországi zsidók szisztematikus üldözéséhez.

Adolf Hitler 1935. szeptember 15-én jelentette be a nürnbergi törvényeket. Németország parlamentje (a Reichstag), amelyet akkor teljes egészében náci képviselők alkottak, elfogadta a törvényeket. Az antiszemitizmus kiemelt jelentőségű volt a náci párt számára, ezért Hitler rendkívüli ülésre hívta össze a parlamentet a párt éves gyűlésén, amelyet a németországi Nürnbergben tartottak.

BIRODALMI ÁLLAMPOLGÁRSÁGI TÖRVÉNY

A nácik régóta keresték azt a jogi meghatározást, amely a zsidókat nem vallási hovatartozás, hanem faji antiszemitizmus alapján definiálja. A németországi zsidókat nehéz volt ránézésre azonosítani. Sokan felhagytak a hagyományos szokásokkal és külsőségekkel, és integrálódtak a többségi társadalomba. Volt, aki már nem gyakorolta a zsidó vallást, sőt, elkezdte ünnepelni a keresztény ünnepeket – főleg a karácsonyt – a nem zsidó szomszédaival. Sokan mások keresztényekkel házasodtak vagy áttértek a keresztény hitre.

A birodalmi állampolgársági törvény és a végrehajtásának részleteit tisztázó rendeletek szerint csak „német vagy rokon vérből származó” személyek lehettek német állampolgárok. A törvény meghatározta, hogy ki német, és ki nem, illetve ki zsidó, és ki nem az. A nácik elutasították azt a hagyományos nézetet, miszerint a zsidók egy vallási vagy kulturális közösség tagjai. Ehelyett azt állították, hogy a zsidók egy születés és vér alapján meghatározott fajhoz tartoznak.

Fénykép

Kivonatok a nürnbergi faji törvényekből (a birodalmi állampolgársági törvényből és a német vér és becsület védelméről szóló törvényből). (Fénykép)

Kivonatok a nürnbergi faji törvényekből (a birodalmi állampolgársági törvényből és a német vér és becsület védelméről szóló törvényből). Németország, 1935. szeptember 15.

Forrás:

• National Archives and Records Administration, College Park, MD

Bár a náci ideológia állhatatosan ragaszkodott hozzá, a zsidók fajként való meghatározásának semmilyen tudományos alapja nem volt. A náci törvényhozók ezért a leszármazást vették alapul a faj meghatározásához. Azok a személyek, akiknek legalább három nagyszülője a zsidó vallási közösségbe született, jogilag zsidónak minősültek. A zsidó vallási közösségbe született nagyszülők „fajilag” zsidónak számítottak. A „faji” státust gyermekeik és unokáik is örökölték. A törvény értelmében a németországi zsidók nem állampolgárok, hanem az „állam alattvalói” voltak.

A németországi zsidók ezen jogi meghatározása több tízezer olyan emberre volt érvényes, akik nem tekintették magukat zsidónak, vagy akiket sem vallási, sem kulturális kötelékek nem fűztek a zsidó közösséghez. Például a judaizmusról a kereszténységre áttért embereket is zsidóként határozta meg. Azokat is zsidóknak tekintette, akiknek a szülei vagy a nagyszülei tértek át a keresztény hitre. A törvény mindannyiukat megfosztotta német állampolgárságuktól és alapvető jogaiktól.

A meghatározást tovább bonyolította, hogy voltak olyan németországi lakosok, aki a nürnbergi törvények alapján nem számítottak sem németnek, sem zsidónak. Ők voltak azok, akiknek csak egy vagy két nagyszülőjük született a zsidó vallási közösségbe. A „vegyes származású” személyek elnevezése a Mischling (keverék) volt. Ugyanazokat a jogokat élvezték, mint a „fajtiszta” németek, de ezeket a jogokat a későbbi jogszabályokkal folyamatosan korlátozták.

A NÉMET VÉR ÉS NÉMET BECSÜLET VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY

A második nürnbergi törvény, a német vér és német becsület védelméről szóló törvény megtiltotta a házasságkötést a zsidók és a nem zsidó németek között. Továbbá bűncselekménnyé nyilvánította a köztük lévő nemi kapcsolatot is. Az ilyen kapcsolatokat „fajgyalázásnak” minősítették (Rassenschande).

A törvény azt is megtiltotta a zsidóknak, hogy 45 évesnél fiatalabb német szolgálólányokat alkalmazzanak, mivel azt feltételezték, hogy a zsidó férfiak fajgyalázásra kényszerítenék őket. A fajgyalázás vádjával több ezer embert ítéltek el – vagy egyszerűen eltüntették őket a koncentrációs táborokban.

A NÜRNBERGI TÖRVÉNYEK JELENTŐSÉGE

Fénykép

Diagram a következő felirattal: „Die Nürnberger Gesetze”. [Nürnbergi faji törvények]. (Fénykép)

Diagram a következő felirattal: „Die Nürnberger Gesetze”. [Nürnbergi faji törvények]. A diagram oszlopai a „Deutschblütige” [német vérűek], a „Mischling 2. Grades” [másodfokú keverékek], „Mischling 1. Grades” [elsőfokú keverékek] és a „Jude” [zsidó] kategóriákat mutatják be.

Forrás:

• US Holocaust Memorial Museum

A nürnbergi törvények visszafordították az emancipáció folyamatát, amely során a németországi zsidók a társadalom teljes értékű tagjaivá és az ország egyenjogú állampolgáraivá váltak. Ennél is fontosabb, hogy alapot teremtett a későbbi zsidóellenes intézkedéseknek azáltal, hogy jogilag különböztette meg a németeket és a zsidókat. A zsidókat a történelem során először nem a hitük, hanem születésük – vagy felmenőik születése – miatt fenyegette üldözés. A náci Németországban semmilyen hitvallás, cselekedet vagy kijelentés hatására sem válhatott német egy zsidóból. Sok német, akik évek óta vagy soha nem gyakorolták a judaizmust, a náci terror szorításában találták magukat.

Bár a nürnbergi törvények kifejezetten csak a zsidókat emelték ki, a Németországban élő feketékre és romákra (cigányokra) is érvényesek voltak. A zsidók, színes bőrűek és romák faji idegenekként való meghatározása megkönnyítette németországi üldöztetésüket.

A II. világháború során sok Németországgal szövetségben álló vagy tőle függő ország vezette be a nürnbergi törvények helyi megfelelőjét. 1941-re Olaszország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária, Vichy-Franciaország és Horvátország is a nürnbergi törvényekhez hasonló zsidóellenes jogszabályokat hozott.