Oskar Schindler (rövidített cikk)

Oskar Schindler (1908-1974) a morvaországi Svitavyban született (Zwittau), amely akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia egyik tartománya volt. Ez a német katolikus származású férfi a II. világháború során közel 1200 zsidót mentett meg az Auschwitzba deportálástól. 1936-tól a Német Katonai Hírszerzésnél dolgozott, majd 1939 februárjában belépett a náci pártba. Az opportunista üzletemberről, aki ráadásul szeretett nagy lábon élni, aligha hihette volna bárki, hogy emberéleteket fog megmenteni a háború alatt.

Lengyelország német megszállását követően Schindler Krakkóba költözött, és a nácik a gazdasági szférát érintő „árjásítási” programját kihasználva megvásárolt egy korábban zsidó tulajdonban álló zománcárut gyártó üzemet, és Emalia néven megalapította a gyárát. Bár két másik gyára is volt, csak az Emaliában alkalmazott zsidó kényszermunkásokat a közeli krakkói gettóból. 1943. márciusban, a gettó felszámolásakor megengedte a zsidó munkásainak, hogy éjszakára a gyár viszonylagos biztonságában maradjanak. Működésének csúcspontján, 1944-ben az Emalia 1700 munkást foglalkoztatott; közülük legalább 1000-en zsidó kényszermunkások voltak, akiket végül a plaszowi koncentrációs táborba internáltak.

Az Emaliában foglalkoztatott rabok ugyanúgy ki voltak téve a plaszowi tábor brutalitásnak, mint a többiek, azonban Schindler kenőpénzzel és személyes diplomáciával újra meg újra közbenjárt az érdekükben. Hogy alátámaszthassa állítását, miszerint a dolgozók fontosak a német háborús célok szempontjából, hadianyaggyártó részleggel bővítette az Emaliát. A saját alkalmazottaiként bejelentett mintegy 1000 zsidó kényszermunkáson kívül a közeli gyárakban dolgozó további 450 zsidónak is megengedte, hogy az Emaliában lakjon. E védelem és egyes üzleti manőverei miatt a német hatóságok korrupcióval gyanúsították és azzal, hogy jogosulatlan segítséget nyújtott a zsidóknak. Az SS és a rendőrség tisztjei háromszor is őrizetbe vették, vádat emelni azonban nem tudtak ellene.

1944 októberében Schindler engedélyt kapott rá, hogy áthelyezze a gyárát a morvaországi Brünnlitzbe (Brnenec). Egyik asszisztense több névsort is összeállított arról a mintegy 1200 zsidó fogolyról, akiknek a munkájára az új gyárban szükség volt - ezek a jegyzékek kollektíven „Schindler listája” vonultak be a köztudatba. Bár a brünnlitzi üzemet hadianyaggyárként tartották nyilván, mindössze egy vagonnyi éles lőszert gyártott közel nyolc hónapos működése során. A létjogosultságát Schindler fiktív termelési adatok feltüntetésével igazolta a német hatóságok előtt.

1949-ben Schindler és felesége Argentínába emigrált. 1962-ben az izraeli Yad Vashem holokauszt-emlékmúzeum a „Világ Igaza” elismerést adományozta neki a háború során tett életmentő erőfeszítéseiért, mégis pénz és ismertség nélkül halt meg Németországban 1974 októberében. Története akkor kapott nagyobb figyelmet, amikor Steven Spielberg 1993-ban elkészítette Schindler listája című nagy sikerű filmjét. Oskar Schindler tevékenysége összességében mintegy 800 zsidó férfi és 300-400 zsidó nő túlélését segítette elő a holokauszt idején.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.