Az I. világháború (rövidített cikk)
A huszadik század első nagy nemzetközi konfliktusa az I. világháború volt, amely 1914 augusztusától kezdve a következő négy év során számos fronton zajlott, s amelynek gyújtószikráját a Habsburg főherceg, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása jelentette. A háború során az antant hatalmak - Nagy-Britannia, Franciaország, Szerbia és a birodalmi Oroszország (a később hozzájuk csatlakozó Olaszországgal, Görögországgal, Portugáliával, Romániával és az Egyesült Államokkal együtt) - harcoltak a központi hatalmakat alkotó Németország és Ausztria-Magyarország (valamint a későbbiekben csatlakozó ottomán Törökország és Bulgária) ellen. Ahogy a harcok egyre inkább belesüllyedtek a költséges csaták és a lövészárok-hadviselés révén kialakult patthelyzetbe, a kezdeti lelkesedés is alábbhagyott. A nyugati front leghosszabb lövészárok- és erődrendszere több, mint 700 kilométeres távolságra nyúlt. Keleten ugyan a front nagy kiterjedése megakadályozta a hosszú árokrendszerekben vívott küzdelmek kialakulását, azonban a konfliktus itt is ugyanolyan heves volt, mint nyugaton. Szintén nagy összecsapásokra került sor Észak-Olaszországban, a Balkánon és az ottománok uralta Törökország területén. Szárazföldön, tengeren és - a történelem folyamán most először - a levegőben is folytak a harcok.
Az I. világháború a modern kori történelem egyik legpusztítóbb harca volt: közel tízmillió katona vesztette életét. Ez a szám messze felülmúlta a megelőző száz év összes háborús konfliktusában bekövetkezett halálesetek számát. A sérültek száma a becslések szerint elérte a 21 milliót. Mindezek a hatalmas veszteségek részben az új fegyverek, például a géppuska és a harci gázok, bevetésének tulajdoníthatók. 1916. július 1-e volt az a nap, amelyen a legtöbb halálos áldozat esett: a brit hadsereg csak a Somme folyónál 57 000 katonát veszített el. Összességében azonban Németország és Oroszország fizette a legnagyobb emberáldozatot: becslések szerint 1 773 700, illetve 1 700 000 katonájuk nem tért haza a háború után. Franciaország a mobilizált haderő 16%-át veszítette el, a kutatók azonban úgy tartják, hogy akár 13 000 000 nem harcoló személy is áldozatul eshetett az ellenségeskedés közvetlen vagy közvetett hatásainak. A halálozási arány a háború végén kirobbanó spanyolnátha-járvány – a világtörténelem leggyilkosabb járványa - következtében még magasabbra szökött, és milliók veszítették el az otthonukat. A vagyoni és ipari kár - különösen a háborúskodás legfőbb színtereiül szolgáló Franciaországban és Belgiumban - katasztrofális méreteket öltött.
1918. november 11-én 11:00 órakor véget értek a harcok a nyugati fronton. A „nagy háború”, ahogy a kortársak nevezték, befejeződött, Azonban a konfliktus messzeható nemzetközi, politikai, gazdasági és társadalmi következményei még hosszú évtizedeken át éreztették hatásukat.