Az I. világháború (rövidített cikk)

A huszadik század első nagy nemzetközi konfliktusa az I. világháború volt, amely 1914 augusztusától kezdve a következő négy év során számos fronton zajlott, s amelynek gyújtószikráját a Habsburg főherceg, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása jelentette. A háború során az antant hatalmak - Nagy-Britannia, Franciaország, Szerbia és a birodalmi Oroszország (a később hozzájuk csatlakozó Olaszországgal, Görögországgal, Portugáliával, Romániával és az Egyesült Államokkal együtt) - harcoltak a központi hatalmakat alkotó Németország és Ausztria-Magyarország (valamint a későbbiekben csatlakozó ottomán Törökország és Bulgária) ellen. Ahogy a harcok egyre inkább belesüllyedtek a költséges csaták és a lövészárok-hadviselés révén kialakult patthelyzetbe, a kezdeti lelkesedés is alábbhagyott. A nyugati front leghosszabb lövészárok- és erődrendszere több, mint 700 kilométeres távolságra nyúlt. Keleten ugyan a front nagy kiterjedése megakadályozta a hosszú árokrendszerekben vívott küzdelmek kialakulását, azonban a konfliktus itt is ugyanolyan heves volt, mint nyugaton. Szintén nagy összecsapásokra került sor Észak-Olaszországban, a Balkánon és az ottománok uralta Törökország területén. Szárazföldön, tengeren és - a történelem folyamán most először - a levegőben is folytak a harcok.

Az I. világháború a modern kori történelem egyik legpusztítóbb harca volt: közel tízmillió katona vesztette életét. Ez a szám messze felülmúlta a megelőző száz év összes háborús konfliktusában bekövetkezett halálesetek számát. A sérültek száma a becslések szerint elérte a 21 milliót. Mindezek a hatalmas veszteségek részben az új fegyverek, például a géppuska és a harci gázok, bevetésének tulajdoníthatók. 1916. július 1-e volt az a nap, amelyen a legtöbb halálos áldozat esett: a brit hadsereg csak a Somme folyónál 57 000 katonát veszített el. Összességében azonban Németország és Oroszország fizette a legnagyobb emberáldozatot: becslések szerint 1 773 700, illetve 1 700 000 katonájuk nem tért haza a háború után. Franciaország a mobilizált haderő 16%-át veszítette el, a kutatók azonban úgy tartják, hogy akár 13 000 000 nem harcoló személy is áldozatul eshetett az ellenségeskedés közvetlen vagy közvetett hatásainak. A halálozási arány a háború végén kirobbanó spanyolnátha-járvány – a világtörténelem leggyilkosabb járványa - következtében még magasabbra szökött, és milliók veszítették el az otthonukat. A vagyoni és ipari kár - különösen a háborúskodás legfőbb színtereiül szolgáló Franciaországban és Belgiumban - katasztrofális méreteket öltött.

1918. november 11-én 11:00 órakor véget értek a harcok a nyugati fronton. A „nagy háború”, ahogy a kortársak nevezték, befejeződött, Azonban a konfliktus messzeható nemzetközi, politikai, gazdasági és társadalmi következményei még hosszú évtizedeken át éreztették hatásukat.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.