Zsidó fegyveres ellenállás a gettókban és táborokban, 1941–1944

1941 és 1943 között a nácik által megszállt Kelet-Európa nagyjából 100 zsidó gettójában alakult ki földalatti ellenállási mozgalom. Ezek fő célja lázadások szervezése, a gettókból való kitörés és a németek ellen harcoló partizán egységekhez való csatlakozás volt. A zsidók tudták, hogy a lázadások nem állítják meg a németeket, és hogy csak néhányan tudnak megszökni és csatlakozni a partizánokhoz. A zsidók ennek ellenére is az ellenállás mellett döntöttek. Még a gettóknál is kedvezőtlenebb körülmények között, a náci koncentrációs táborok némelyikében, sőt még a treblinkai, sobibori és auschwitzi haláltáborokban is sikerült ellenállást és felkeléseket szervezniük a foglyoknak. Emellett a kruszynai (1942), Minsk Mazowiecki-i (1943) és janowskai (1943) táborokban is voltak fogolylázadások. Több tucat táborban szerveztek szökési akciót azzal a céllal, hogy csatlakozzanak a partizánok egységeihez.