Ben egy négygyermekes, vallásos zsidó családból származott. 1939. szeptember 1-jén Németország megszállta Lengyelországot. Miután a németek elfoglalták Varsót, Ben a szovjetek által megszállt Kelet-Lengyelországba menekült. Nem sokkal később azonban visszatért a családjához a varsói gettóba. Bent a gettón kívüli munkaszolgálatra osztották be, ahol segített embereket kicsempészni a gettóból. Így ismerte meg Vladka (Fagele) Peltelt, a Zsidó Harci Szövetség (ZOB) tagját, akit aztán feleségül vett. Később a gettón kívül elrejtőzött és nem zsidó lengyelnek adta ki magát. A varsói gettóban 1943-ban kirobbant lázadás alatt Ben a lázadók több tagjával közösen mentette ki a gettóban harcolókat, a csatornákon keresztül kihozták, és elrejtették őket Varsó „árja” oldalán. A lázadás után Ben nem zsidó személynek adta ki magát, és elmenekült Varsóból. Felszabadítását követően újra találkozhatott apjával, anyjával és húgával.
A háború [a német invázió] véget ért, és a németek bevonultak. Ekkor az életem egy új szakasza vette kezdetét. Mindannyian éhesek voltunk. Emlékszem, hogy a város boldogan üdvözölte német bevonulókat. Én nem voltam ott, mert nem a mi környékünkön tartották a felvonulást. Én a zsidónegyedben éltem. De emlékszem, hogy… Emlékszem, hogy az emberek mondták, hogy parádé van a főutcán, ahol a németek, a győzedelmes németek bevonultak Lengyelországba. És… abban az időben inkább az érdekelt mindenkit, hogy találjon magának egy darab kenyeret. Végül hallottuk, hogy néhány teherautó érkezett egy tőlünk nem messze lévő sarokra… és… kenyeret osztottak. Szóval természetesen, a családból először én… a fiatalok, én, a fivérem és a… nővérem, mind rohantunk… a teherautóhoz, ami a kenyeret hozta. És… így volt. Láttuk a teherautókat, a kenyeret hozó nagy teherautókat, a szemünk csillogott, hogy kenyeret fogunk kapni. Olyan sok ember állt sorba, hogy a kenyeret nem kezdték el kiosztani. Két német volt a… teherautón, akik a kenyeret dobálták ki és ott, és ott láttam, hogy az egészet, a kenyér kiosztását kamerával vették. Én is ott vártam a sorban, hogy kaphassak kenyeret, de… valahogy felismert az egyik szomszédom. Azt mondta, „Te mit keresel itt? Ez a kenyér a lengyeleké.” „Ezért vagyok itt” – mondtam. „Te zsidó vagy” – felelte. Ez volt az első nap, valószínűleg sokkolt engem, sosem fogom elfelejteni.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
