Tengelyhatalmak a II. világháborúban
A tengelyszövetség három fő tagja Németország, Olaszország és Japán volt. E három ország elismerte a német és olasz dominanciát a kontinentális Európában, valamint a japán uralmat Kelet-Ázsia felett. A II. világháború alatt öt másik európai állam csatlakozott a tengelyszövetséghez. Németország valamennyi európai tengelyhatalmi szövetségese részt vett eltérő mértékben a zsidók üldözésében és elpusztításában a holokauszt idején.
A legfontosabb tények
-
1
A tengelyhatalmakkal (Németország, Olaszország, Japán) a szövetséges hatalmak álltak szemben (Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetésével).
-
2
A második világháború alatt öt másik nemzet csatlakozott a tengelyhatalmakhoz: Magyarország, Románia, Bulgária, Szlovákia és Horvátország.
-
3
A tengelyszövetség hanyatlása és bukása 1943-ban kezdődött.
Főbb szövetségek a II. világháború alatt (1939-1945)
A második világháborúban két jelentős szövetség jött létre: a tengelyhatalmak és a szövetséges hatalmak.
A későbbiekben tengelyszövetségnek nevezett szövetség három fő résztvevője Németország, Olaszország és Japán volt. Ezeket az országokat Adolf Hitler német diktátor, Benito Mussolini olasz diktátor és Hirohito japán császár vezette. 1940 szeptemberében a három ország a háromhatalmi egyezménnyel tette hivatalossá szövetségét. Ezt követően öt másik ország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez és vált tengelyhatalommá: Bulgária, Horvátország, Magyarország, Románia és Szlovákia. Németországnak mind a hat európai tengelyhatalmi szövetségese szerepet vállalt a holokausztban, részt vett a zsidók megsemmisítésében, vagy átadta őket a németeknek, akik elpusztították őket.
A szövetséges hatalmakat Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezette. Ezeket az országokat Winston Churchill brit miniszterelnök, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin, a Szovjetunió vezetője irányította. Az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatának 1942. január 1-ei aláírásával hivatalosan is szövetségre léptek. Tizenöt másik független állam is aláírta a nyilatkozatot ezen a napon. Aláírta további nyolc, akkoriban a tengelyhatalmak által megszállt állam száműzetésben lévő kormánya is. 1945 márciusáig huszonegy másik állam üzent hadat Németországnak, és írta alá a nyilatkozatot.
A szövetségesekkel ellentétben a tengelyhatalmak nem alakítottak ki intézményeket a külpolitika koordinálására vagy közös katonai műveletek irányítására. Mindazonáltal kölcsönös katonai és politikai támogatásra tettek ígéretet.
A tengelyszövetség megalakulása
Az 1930-as évek végén a tengelyszövetséget létrehozó három hatalom mindegyike területszerző hadjáratokat indított, amelyek miatt a világ nagyhatalmainak többsége eltávolodott tőlük.
Olaszország 1935. október 3-án szállta meg Etiópiát (akkor még Abesszínia néven).
Japán már 1931. szeptember 18-án elfoglalta Mandzsúriát (Kína egy részét). Ezután 1937. július 7-én Japán megszállta Kína többi részét, és ezzel megindult a csendes-óceáni háború.
Németország 1938-ban kezdte meg háború előtti terjeszkedését Ausztria és a Szudétavidék (Csehszlovákia része) annektálásával. 1939 márciusában a németek felosztották Csehszlovákia többi részét a németek által ellenőrzött Cseh–Morva Protektorátus és az újonnan létrehozott szatellitállam, Szlovákia között.
Más államok elleni agressziójuk miatt Németországnak, Olaszországnak és Japánnak kevés partnere maradt a világ országai között. Hogy véget vessenek elszigeteltségüknek, a három nemzet közeledni kezdett egymáshoz, szerződéseket és paktumokat kötött.
A Róma–Berlin tengely
Olaszország és Németország 1936-ban kezdett szorosabb kapcsolatokra törekedni, miután a Nemzetek Szövetsége szankciókat szabott ki Olaszországra Abesszínia megszállása miatt, és miután megszűnt Olaszország szövetsége Nagy-Britanniával és Franciaországgal. 1936. október 25-én Németország és Olaszország barátsági szerződést kötött, amelyben közös külpolitika folytatására köteleződtek el. Mussolini egy héttel későbbi beszéde alapján a szövetség a Róma–Berlin tengely néven vált ismertté.
Az antikomintern paktum
1936. november 25-én, egy hónappal azután, hogy Németország és Olaszország barátsági szerződést kötött, a náci Németország és a császári Japán aláírta az antikomintern paktumot. Ebben a két ország arra tett ígéretet, hogy kölcsönös támogatni fogják egymást a harcban a Kommunista Internacionálé jelentette fenyegetés ellen. Bár a paktum nem említi a Szovjetuniót, az egyezség az akkoriban Japánnal ellenséges viszonyban álló ország ellen irányult. Olaszország 1937. november 6-án csatlakozott a paktumhoz.
Az acélpaktum
1939. május 22-én Németország és Olaszország a Barátsági és Szövetségi Paktum aláírásával a politikai szövetséget katonai szövetséggé terjesztette ki. A Mussolini által acélpaktumnak nevezett megállapodásban Németország és Olaszország katonai együttműködésre és kölcsönös védelmi támogatásra köteleződött el.
A II. világháború 1939. szeptember 1-jén kezdődött, amikor Németország megtámadta Lengyelországot. Két nappal később Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Az acélpaktum ellenére Olaszország eleinte semleges maradt. 1940. június 10-én, nem sokkal azelőtt, hogy Németország legyőzte Franciaországot, Olaszország Németország szövetségeseként csatlakozott a háborúhoz. Az olasz hadsereg hadsereg behatolt Franciaországba, illetve brit érdekeltségeket támadott meg Észak- és Kelet-Afrikában.
A háromhatalmi egyezmény
1940. szeptember 27-én Németország, Olaszország és Japán aláírta a háromhatalmi egyezményt. Ez a paktum hivatalossá tette a szövetséget a három, később tengelyhatalomnak nevezett ország között.
Az egyezményben Japán elismerte „Németország és Olaszország vezetését Európában az új rend megteremtésénél”. Cserébe Németország és Olaszország elismerte „Japán vezetését a nagy kelet-ázsiai térben az új rend megteremtésénél”.
Az aláírók megállapodtak abban, hogy támogatják egymást egy olyan nemzet támadása esetén, amellyel az aláírók egyike sem állt önállóan háborúban. Ez a rendelkezés az Egyesült Államoknak szánt figyelmeztetés volt, hogy maradjon távol Németország és Olaszország európai és észak-afrikai háborúitól, illetve, hogy tartózkodjon a Japán kelet-ázsiai hódításaiba való beavatkozástól.
Németország nyomást gyakorol más európai államokra, hogy csatlakozzanak a tengelyhatalmakhoz
1940 júliusában, alig néhány héttel Franciaország legyőzése után Hitler úgy döntött, hogy a náci Németország a következő tavasszal megtámadja a Szovjetuniót. Ehhez Németországnak biztosítania kellett a nyersanyagellátást, meg kellett szereznie az áthaladási jogot a német csapatok számára, és biztosítania kellett más európai államok együttműködését vagy a harcokban való részvételét. Németország ígéretekkel és nyomásgyakorlással igyekezett rábírni azokat az európai államokat, amelyek szimpatizáltak a náci rezsimmel, hogy csatlakozzanak a tengelyhez. A náci Németország gazdasági segélyt ajánlott fel Szlovákiának. Katonai védelmet és szovjet területet ajánlott fel Romániának. Továbbá, figyelmeztette Magyarországot, hogy Németország visszavonhatja a csehszlovák és román területek Magyarország általi annektálásához nemrégiben nyújtott támogatását.
Miután 1940–1941 késő őszén és telén Olaszországnak nem sikerült legyőznie Görögországot, Németország számára nehézséget okozott a délkeleti színtér biztosítása a Balkánon. Azzal, hogy sikeresen visszaverte az olasz erőket, Görögország lehetővé tette, hogy szövetségese, Nagy-Britannia megvethesse a lábát a kontinentális Európában. Görögország leigázása és a britek európai szárazföldről való kiűzése érdekében a náci Németország arra törekedett, hogy Jugoszláviát és Bulgáriát is bevonja a tengelyhatalmi szövetségbe.
Magyarország
Azzal, hogy 1938-ban neki adta Csehszlovákia egy részét, és 1940 szeptemberében jóváhagyta Észak-Erdély Romániától való elcsatolását, Németország és Olaszország lekötelezte Magyarországot. Magyarország vezetői a náci Németország által nyújtott gazdasági kedvezményekhez is hozzá akartak jutni. Magyarország 1940. november 20-án csatlakozott a tengelyhatalmi szövetséghez.
Románia
Miután 1940 októberében katonai missziót kért és kapott Németországtól, Románia 1940. november 23-án csatlakozott a tengelyhatalmakhoz. A románok azt remélték, hogy a Szovjetunió német megszállásának támogatásával és olajszállítmányok biztosításával megszabadulhatnak a szovjet fenyegetéstől, visszaszerezhetik a Szovjetunió által 1940 júniusában elcsatolt tartományokat, és elnyerhetik a németek támogatását Észak-Erdély visszacsatolásához.
Szlovákia
Szlovákia szuverén államként mind politikailag, mind gazdaságilag Németországtól függött. Így Szlovákia is követte a többi ország példáját, és 1940. november 24-én csatlakozott a tengelyszövetséghez.
Bulgária
A bolgár vezetők kezdetben ellenálltak a német nyomásnak, hogy csatlakozzanak a tengelyszövetséghez. Nem akartak háborúba keveredni a Szovjetunióval. Ugyancsak el akarták kerülni az ellenséges viszonyt Jugoszláviával, amely névlegesen Görögország szövetségese volt. Bulgária végül mégis csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, miután a németek görög területeket ajánlottak fel nekik Trákiában. Ezen túl a németek mentesítették Bulgáriát a Szovjetunió elleni invázióban való részvétel alól. Bulgária 1941. március 1-jén lépett be a tengelyszövetségbe.
Jugoszlávia
Jugoszlávia 1941. március 25-én vonakodva csatlakozott a tengelyhatalmakhoz. Azért tett így, mert a németek beleegyeztek, hogy tiszteletben tartják a jugoszláv semlegességet a Görögország elleni háborúban, és nem követeltek áthaladási jogokat a tengelyszövetség csapatai számára. Két nappal később a szerb tisztek, akik ellenezték a háromhatalmi egyezményt, megbuktatták az azt aláíró jugoszláv kormányt. Ez feldühítette Hitlert. Németország április 6-án megtámadta Jugoszláviát, és hamarosan Olaszország és Magyarország is csatlakozott az invázióhoz. Jugoszláviát 1941. április közepére a tengelyhatalmak legyőzték, feldarabolták és megszállták. Ennek következtében Jugoszlávia valójában soha nem vált tengelyhatalommá.
Horvátország
Jugoszlávia feldarabolásának részeként a tengelyhatalmak létrehoztak egy szatellitállamot, a Független Horvát Államot. Vezetői a fasiszta Ustaša mozgalomból kerültek ki. A Független Horvát Állam 1941. június 15-én csatlakozott a tengelyhatalmakhoz.
Finnország
1941. június 26-án, négy nappal a tengelyhatalmak Szovjetunió elleni inváziója után Finnország „társhadviselő félként” belépett a Szovjetunió elleni háborúba. A finnek a Szovjetunióval vívott 1939–1940-es, úgynevezett téli háborúban elvesztett területeket akarták visszaszerezni. Finnország soha nem írta alá a háromhatalmi egyezményt, és nem lépett hivatalos szövetségre a náci Németországgal. Ugyanakkor lehetővé tette a német erők átvonulását és hadműveletek indítását finn területről. Továbbá, finn csapatok csatlakoztak a németekhez a harcokban. Mivel a náci Németország szövetségeseként működött közre, Finnországot néha tévesen a tengelyhatalmak egyikeként említik.
A tengelyszövetség felbomlása és veresége
1941. december 7-én Japán meglepetésszerű támadást indított az Egyesült Államok ellen Pearl Harborban. Németország és az európai tengelyhatalmak napokon belül hadat üzentek az Egyesült Államoknak. Válaszul az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió, Kína és huszonkét másik kormány hivatalosan kijelentette, hogy egyesített erővel fogják legyőzni a tengelyhatalmakat. A háború vége előtt további huszonegy kormány csatlakozott a szövetségükhöz.
Ennek következtében 1942 elején Németország és szövetségesei egy világméretű háborúban találták magukat. 1943 elejére az Európában és Afrikában felhalmozódó katonai veszteségek kezdték felőrölni a tengelyhatalmak egymás iránti elkötelezettségét.
Olaszország
Olaszország volt az első tengelyhatalom, amely feladta a harcot.
1943 júliusának végén az olasz Fasiszta Párt vezetői megbuktatták és letartóztatták Benito Mussolini fasiszta vezetőt és olasz diktátort. Olaszország 1943. szeptember 8-án megadta magát a szövetségeseknek.
A német hadsereg elfoglalta Olaszország északi felét, és kiszabadította Mussolinit a börtönből. Mussolini ezután létrehozta az Olasz Szociális Köztársaságot, amelynek székhelye az észak-olaszországi Salò városában volt, és amely teljes mértékben Németországtól függött.
Románia
1944. augusztus 23-án a diktátor, Ion Antonescu marsall megbuktatását követően Románia átállt a másik oldalra. A háború hátralévő részében a román csapatok a szovjet csapatok oldalán harcoltak.
Bulgária
Miután a szovjetek elutasították a fegyverszüneti ajánlatot, Bulgária 1944. szeptember 8-án megadta magát. A bolgár kommunisták vezette Hazafias Front puccsal ragadta magához a hatalmat a tengelyszövetség-barát bolgár kormánytól. Ezután az ország hadat üzent a náci Németországnak.
Finnország
1944. szeptember 19-én Finnország fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval.
Magyarország
1944 márciusában Németország arra kényszerítette Magyarországot, hogy fogadja el a német megszállást. A német megszállás elsődleges oka a megalapozott félelem volt, hogy Magyarország kihátrál a tengelyszövetségből, ahogyan hat hónappal korábban Olaszország is tette. Magyarország soha nem adta meg magát. A háború Magyarország számára 1945. április elején ért véget, amikor a Szovjetunió Vörös Hadserege a német és magyar fegyveres erők maradékát is kiszorította a magyar területekről.
Szlovákia
1944 augusztusának végén Szlovákiában nemzeti felkelés tört ki a nácibarát szlovák kormány ellen. Válaszul Németország megszállta Szlovákiát, hogy leverje a felkelést. Szlovákia a tengelyhatalmak oldalán maradt, amíg a szovjetek 1945 áprilisának elején el nem foglalták a fővárost, Pozsonyt.
Horvátország
A horvát Ustaša fanatikus megmaradt tagjai 1945 áprilisának végéig kitartottak Horvátországban, amikor a jugoszláv kommunisták vezette partizánok elfogták őket vagy átkergették a határon a németek által megszállt Szlovéniába és Ausztriába.
Németország
Hitler 1945. április 30-i öngyilkosságát követően a náci Németország május 8–9-én feltétel nélkül megadta magát a szövetségeseknek.
Japán
Tengelyszövetségi partnereinek vereségét követően Japán 1945 nyarán magára maradt. Japán hivatalosan 1945. szeptember 2-án adta meg magát.