Tudósok és oktatók szerepe
A zsidók és más csoportok üldözése nem Hitler és más náci fanatikusok intézkedéseinek eredménye. A náci vezetőknek szükségük volt a különböző területeken dolgozó szakemberek aktív segítségére és együttműködésére, akik sok esetben nem voltak meggyőződéses nácik. A tanárok és az egyetemi oktatók aktívan részt vettek vagy egyetértettek a zsidók szakterületükről való kiűzésével, és más módon is együttműködtek a náci rezsimmel a faji üldözés körülményeinek megteremtésében.
Tudósok
Akárcsak más területeken, a felsőoktatás világában is számos szakember – egyetemi kancellároktól a dékánokon át a professzorokig – vett aktívan részt a zsidó munkatársak kiszorításában, illetve végrehajtotta az elbocsátásukra irányuló felszólítást.
Tudósok, kutatók, különösen a történeti embertan vagy fizikai antropológia, a pszichiátria és a genetika területén tevékenykedő tudományos szakértők, akik már a nácik hatalomra kerülése előtt az örökléstan lelkes támogatói voltak, a náci faji politika nyilvános szószólóiként léptek fel. Némelyikük kutatásokat végzett annak megállapítására, hogy vitatott „faji” származás esetén ki volt „zsidó” és ki nem. Szinte az összes ismertebb genetikus, pszichiáter és antropológus részt vett azon speciális örökletes betegségügyi bíróságok ülésein, amelyek a megfelelő eljárás látszatával kívánták felruházni a kényszersterilizációs programot, míg mások szakértői véleményekkel támogatták azt. Tudományos szakemberek tartottak tanfolyamokat az SS-orvosok számára.
A rendőrség égisze alatt dolgozó kriminálpszichológusok tanulmányokat végeztek a németországi roma és szinti kisebbségekről. Kutatásaikat, amelyek azt a meggyőződést tükrözték, hogy ez a csoport antiszociális, és genetikailag hajlamos a bűnözői magatartásra, a háború alatt az SS arra használta fel, hogy a romákat Auschwitz-Birkenauba deportálja.
Oktatók
Az általános iskolai tanároknak be kellett lépniük a Náci Pedagógusszövetségbe, és a többi közalkalmazotthoz hasonlóan hűségesküt kellett tenniük Hitlernek mint a Führernek. A pedagógusok a „fajok” közötti különbségekről és más újonnan kidolgozott, a náci oktatási miniszter által előírt témáról oktattak. Ezáltal legitimálták azt a náci meggyőződést, hogy a zsidóság egy „idegen faj”, amely biológiai veszélyt jelent az erős és egészséges német népre. Ugyanakkor a tanteremben és azon kívül is volt lehetőség az egyéni mérlegelésre.
„Iskola, az én szeretett iskolám.” – Gisela Glaser beszámolója szerint az osztálytársai és a tanárai ujjongtak, amikor őt és a családját koncentrációs táborba deportálták.