Lithuanian collaborators guard Jews before their execution.

Kollaboráció

BEVEZETŐ

Európában az antiszemitizmus, a nacionalizmus, az etnikai jellegű gyűlölet, a kommunizmusellenesség és az opportunizmus a Németország által megszállt nemzetek sok polgárát ösztönözte arra, hogy együttműködjön a náci rezsimmel az európai zsidók megsemmisítésében és más náci faji politikai célok megvalósításában. Ez az együttműködés kulcsfontosságú eleme volt a „végső megoldás” kivitelezésének és a náci rezsim által üldözött különféle csoportok megsemmisítésének.

A holokauszt legkegyetlenebb atrocitásai közül jó néhányat a kollaboránsok követtek el.

NÉMETORSZÁG TENGELYHATALMI PARTNEREI

Németország európai tengelyhatalmi partnerei együttműködtek a náci rezsimmel azáltal, hogy kihirdették és betartatták a zsidóellenes törvényeket, és több esetben a németek kezére adták zsidó állampolgáraikat és/vagy a területükön tartózkodó zsidó lakosságot, akik aztán halál- vagy munkatáborokba kerültek.

A tengelyhatalmakhoz tartozó államok némelyikében a fasiszta félkatonai szervezetek – hol német irányítás alatt, hol önálló kezdeményezésként – terrorizálták, kirabolták és megölték a helyi zsidókat. A szlovákiai Hlinka-gárda, a romániai Vasgárda, a horvát usztasák és a magyar nyilaskeresztesek sok ezer zsidó meggyilkolásáért voltak felelősek saját országukban. A katonaság állomány, a rendőrség és a csendőrség ezekben és más országokban is kulcsszerepet játszott a zsidó lakosok tulajdonának kisajátításában, illetve a zsidóság összegyűjtésében és deportálásában.

Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban, Bulgáriában és a Vichy-Franciaországban a helyi rendőrség, a katonaság és a csendőrség szerepe döntő volt annak a németek által kezdeményezett politikának a végrehajtásában, hogy az irányításuk vagy befolyásuk alatt álló területeken lakó zsidó lakosságot a keleti haláltáborokba hurcolják.

Horvátország

Horvátország usztasa kormányzata saját koncentrációs táborokat épített. 1942 végére a horvát hatóságok Horvátország zsidó lakosságának több mint kétharmadát (mintegy 25 000 főt) kiirtottak, sokukat a jasenovaci táborkomplexumban. A horvát rendőrség és az usztasa milícia mintegy 320 000–340 000 szerb nemzetiségű áldozatot is meggyilkolt. Egyeseket Jasenovacba szállítottak, de a többségükkel a lakóhelyükön végeztek. A szlovák hivatalnokok 1942 folyamán a németekkel együttműködve Szlovákia zsidó lakosságának közel 80%-át deportálták.

Olaszország, Magyarország és Bulgária

Olaszország és Magyarország sok tekintetben együttműködött a németekkel, például antiszemita törvényeket is bevezettek, de a közvetlen német megszállásig nem deportálták a zsidókat.

Bulgária önként együttműködött a németekkel, és deportálta a zsidókat a Jugoszlávia tengelyhatalmak általi feldarabolása és Görögország megszállása révén szerzett területeiről. A bolgár hatóságok a lakosság ellenállása és a kormánypártok fenntartásai miatt megtagadták a zsidók deportálását a háború előtti Bulgária területéről. A zsidó közösség sok tagját azonban megfosztották a vagyonától, és a zsidó férfiakat 1943-44-ben kényszermunkára kötelezték.

Románia

A romániai csendőri és katonai egységek román és ukrán zsidókat gyilkoltak és deportáltak az országhoz csatolt Bukovina és Besszarábia területén, valamint a román fennhatóság alatt álló ukrajnai Transznisztriában. A román kormányzat azonban megtagadta a zsidók deportálását Románia központi területeiről (Moldvából, Havasalföldről, Dél-Erdélyből és a Bánságból).

A NÉMETEK ÁLTAL ELFOGLALT ORSZÁGOK ÉS TERÜLETEK

A németek által elfoglalt országok és területek lakosai közül sokan együttműködtek a megszálló német hatóságokkal.

A helyi segédcsapatok

Az észt, lett, litván, ukrán és német nemzetiségű kollaboránsok jelentős szerepet játszottak a zsidók kiirtásában Kelet- és Délkelet-Európában. Sokan szolgáltak őrként a haláltáborokban, és zsidók százezreinek az elgázosításában vettek részt. Mások, különösen a Délkelet-Európából származó német nemzetiségű lakosok, náci koncentrációs táborokban teljesítettek szolgálatot, leginkább 1942 után.

A lettek, litvánok, észtek, fehéroroszok és ukránok önálló csoportokat alakítottak ki, amelyeket ezután a német SS és a rendőrség átválogatott és átszervezett. Ezeknek a „partizán-” vagy „önvédelmi” csoportoknak a tagjai kezdettől fogva zsidók, valamint valós vagy vélt kommunisták százait ölték meg. A németek által átszervezett egységek kegyetlen és megbízható rendőri segédcsapatokká alakultak át, amelyek sok százezer zsidó, illetve a megszállt Szovjetunió területén élő több millió nem zsidó személy kivégzésében működtek együtt a német (polgári, katonai, SS- és rendőri) hatóságokkal.

A németek a megszállás teljes időtartama alatt folytatták a rendőri, katonai és polgári adminisztrációs segéderők toborzását a Szovjetunió lakosságának különböző nemzetiségeiből.

Vichy-Franciaország

Franciaországban a Vichy-rezsim kormánya azzal segítette a németeket, hogy bevezette a Statut des Juifs (zsidó) törvényt, amely kimondta a zsidók külön fajba tartozását, és korlátozta a jogaikat. A Vichy-rezsim hatóságai is aktívan kollaboráltak, saját kezdeményezésre internálótáborokat hoztak létre az ország déli részén, ahova letartóztatott francia és külföldi zsidókat zártak. Segédkeztek abban is, hogy a zsidókat (zömükben Franciaországban tartózkodó külföldieket) a megszállt Lengyelország területén található haláltáborokba deportálják.

A kormányzat azokat a spanyol és más nemzetiségű személyeket is átadta a németeknek, akik a Spanyol Köztársaság védelmében harcoltak Franco felkelői ellen. Franco 1939-es győzelme és a konzervatív, autoriter rezsim megalapítása után ezek a spanyol republikánusok vagy „vörös spanyolok” Franciaországban kerestek menedéket a biztos üldözés és a lehetséges halálbüntetés elől. Miután a Vichy-kormány több ezer menekültet átadott a németeknek, koncentrációs táborba zárták őket, ahol ezrek haltak meg.

Norvégia, Belgium és Hollandia

Miután a németek 1940 áprilisában elfoglalták Norvégiát, a norvég fasiszta Vidkun Quisling miniszterelnöknek kiáltotta ki magát. A németek azonban hamar kiábrándultak az általa vezetett kormányból, és kialakították saját közigazgatásukat, Quislinget bábként használva fel. A miniszterelnök neve bekerült az angol szóhasználatba, a kifejezést azokra használják, akik a megszálló ellenséggel együttműködve elárulják saját hazájukat.

A norvég rendőri és félkatonai alakulatok segítettek az SS-nek és a német rendőrségnek abban, hogy a norvég zsidókat Auschwitz-Birkenauba deportálják. Belgiumban és Hollandiában a helyi civil és rendőri hatóságok szintén szorosan együttműködtek a németekkel a zsidók összegyűjtésében és deportálásában.

PROPAGANDA

A németek által megszállt országokban és Németország európai tengelyhatalmi szövetségeseinek területén helyi propagandisták segítették a megszálló német hatóságot vagy a kormányzatot abban, hogy legitimálják a tengelyhatalmak agresszív terjeszkedését és a faji és áttelepítési politikát. A propagandával különösen az európai zsidóság megsemmisítését és a náci Németország és tengelyhatalmi partnerei által üldözött egyéb csoportok tömeges kiirtását célzó törekvéseket igyekeztek igazolni.

A propaganda segített felszámolni a tömeges kisajátításokat, deportálásokat és gyilkosságokat övező ellenérzéseket. A tengelyhatalmak, különösen Németország és Olaszország, külföldi propagandistákat és szövetséges országokban élő vagy ott tartózkodó állampolgárokat is küldtek Afrikába és Ázsiába, akik rádióadásokon keresztül igyekeztek legitimálni az európai zsidók elleni erőszakot, és a náci Németország ellen harcoló szövetséges kormányok ellen uszítottak.

ÖSSZEGZÉS

A német hatóságoknak szükségük volt a tengelyhatalmi országok és a megszállt területeken élő helyi kollaboránsok segítségére a „végső megoldás” kivitelezésében.

A tengelyhatalmak kormányai, a rendőrség és a katonai hatóságok közreműködtek a zsidók összegyűjtésében és deportálásában, aktívan részt vettek tömeggyilkosságokban, és több esetben atrocitásokat követtek el zsidó polgártársaik ellen saját országhatáraikon belül.

A megszállt területeken (különösen keleten) a németek nagyban támaszkodtak a helyi kisegítő (polgári, katonai és rendőrségi) alakulatok segítségére a zsidó népesség megsemmisítésében.

Mind a tengelyhatalmi országok hatóságai, mind a németek által megszállt területek helyi segédcsapatai kulcsfontosságú szerepet játszottak a nem zsidó népesség ellen irányuló kisajátítások, deportálások és tömeggyilkosságok kivitelezésében is, különösen a németek által megszállt Lengyelországban, Szovjetunióban és Szerbiában.

További ajánlott irodalom

Curtis, Michael: Verdict on Vichy: Power and Prejudice in the Vichy France Regime. New York: Arcade Pub, 2002.

Davies, Peter: Dangerous Liaisons: Collaboration and World War Two. Harlow: Pearson Education, 2004.

Dahl, Hans Fredrik: Quisling: A Study in Treachery. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 1999

Deák István, Jan T. Gross, és Tony Judt: The Politics of Retribution in Europe: World War II and Its Aftermath. Princeton, NJ: Princeton University Press, 2000.

Gaunt, David, Paul A. Levine és Laura Palosuo (szerk.) Collaboration and Resistance During the Holocaust: Belarus, Estonia, Latvia, Lithuania. Bern: Peter Lang, 2004.

Tomasevich, Jozo: War and Revolution in Yugoslavia, 1941-1945: Occupation and Collaboration. Stanford: Stanford University Press, 2001.

Thank you for supporting our work

We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.

Fogalomtár