Einsatzgruppen (mozgó kivégzőosztagok) (rövidített cikk)

Az Einsatzgruppen elnevezésű mozgó kivégzőosztagok olyan egységek voltak, amelyek főként német SS-katonákból és rendőrökből álltak. Ezek a csoportok a Szovjetunió 1941. júniusi lerohanásakor a német hadsereg mögött haladtak, mélyen behatolva a szovjet területekre, ahol – gyakran a helyi civilek vagy rendőri erők támogatásával – tömeggyilkos akciókat hajtottak végre. Áldozataik között voltak zsidók, romák, és a szovjet állam, valamint a Szovjet Kommunista Párt tisztviselői, de több ezer olyan személy is, akik mentális vagy fizikai fogyatékkal élőket gondozó intézményben laktak. A zsidók gettókba tömörítésének és haláltáborokba történő deportálásának később kialakított módszerével szemben a kivégzőosztagok közvetlenül az otthonaikban kutatták fel a zsidó közösségek tagjait és lemészárolták őket. Mindehhez a német hadsereg biztosította a logisztikai támogatást, beleértve például a szállítóeszközöket, a felszereléseket, az ellátást, a szállást, sőt esetenként a foglyokat őrző és szállító személyzetet is. Kezdetben a kivégzőosztagok főként csak a zsidó férfiakat ölték meg, 1941 nyarának végére azonban már amerre csak jártak, korra és nemre való tekintet nélkül végezték ki a zsidókat – férfiakat, asszonyokat és gyermekeket –, tömegsírokba temetve őket. Gyakran előfordult, hogy helyi informátorok és tolmácsok segítségével jutottak az adott település zsidó lakosainak nyomára, akiket az összegyűjtés után gyalog tereltek vagy teherautón szállítottak a kivégzés helyére. Itt már többnyire készen várták őket az árkok, de olyan is előfordult, hogy az áldozatoknak maguknak kellett megásniuk a sírjukat, mielőtt lelőtték őket.

Bár a kivégzőosztagok leggyakoribb módszere a sortüzelés volt, 1941 nyarának vége felé Heinrich Himmler – érzékelve az emberein a tömeges golyó általi kivégzések lelki terhét – indítványozta egy „könnyebb” megoldás kidolgozását. Így került sor a mozgó gázkamrák bevezetésére, amely az erre a célra átalakított teherautók zárt rakodóterébe visszavezetett kipufogógázzal (szén-monoxiddal) ölte meg a foglyokat. Ezek a járművek 1941 késő őszén jelentek meg a keleti fronton, és a sortüzekkel párhuzamosan alkalmazva pusztították a zsidókat és más áldozatokat szinte minden olyan területen, ahol az osztagok tevékenykedtek. 1943 tavaszára az egységek a Ordnungspolizei zászlóaljaival együtt összesen több mint egymillió szovjet zsidót és több tízezer szovjet politikai tisztet, partizánt, romát és intézeti ápoltat végeztek ki.