Elie Wiesel

Soha nem feledem azt az éjszakát, a táborban töltött első éjszakát, amely egyetlen hosszú és hétpecsétes éjszakává változtatta az életemet.
Soha nem feledem azt a füstöt.
Soha nem feledem a gyermekek apró arcát, akiknek teste a szemeim előtt alakult át füstté a csendes égbolt alatt.
Soha nem feledem azokat a lángokat, amelyek örök időkre elemésztették a hitemet.
Soha nem feledem azt a sötét csendet, amely egy örökkévalóságra megfosztott az életkedvemtől.
Soha nem feledem azokat a pillanatokat, amikor meggyilkolták az Istenemet, a lelkemet, és hamuvá porlasztották álmaimat.
Soha nem feledem el ezeket, még akkor sem, ha arra ítéltetek, hogy olyan hosszú ideig éljek, mint maga az Isten.
- Elie Wiesel, Az éjszaka, részlet¹  

Ki volt Elie Wiesel?

Elie Wiesel (1928–2016) az egyik legismertebb holokauszt-túlélő volt, egyben világhírű író és az emberi jogi harcos. Első könyve, Az éjszaka arról szól, hogy milyen szenvedéseket élt át tizenévesként Auschwitzban – a művet ma a holokausztirodalom klasszikusaként tartják számon. 1986-ban megkapta a Nobel-békedíjat.

Wiesel 1928. szeptember 30-án született az erdélyi Máramarossziget (Sighet) városában (amely ekkor Romániához, de 1940 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott). 1944-ben családjával együtt Auschwitzba deportálták. A családból csak ő és a három nővére közül ketten élték túl a holokausztot.

A II. világháborút követően Wiesel újságíróként dolgozott, számos könyvet írt, egyetemeken tanított és emberjogi aktivistaként tevékenykedett. A 1972 és 1976 között a City University of New York judaisztika tanszékének kitüntetett professzora volt. 1976-ban a Boston University bölcsésztudományok Andrew W. Mellon-professzora lett és megkapta az egyetemi professzori címet. Az 1982-83-as tanévben Wiesel volt az első bölcsésztudományokkal és társadalomfilozófiával foglalkozó tudós, aki Henry Luce ösztöndíjas vendégprofesszorként oktatott a Yale Egyetemen.

Wiesel fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy az emberek emlékezzenek a holokausztra, és tanuljanak belőle Az ő kezdeményezésének és munkájának köszönhető az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának (United States Holocaust Memorial Museum) megalapítása. Maga is elszenvedője volt egy népirtásnak, ami arra ösztönözte, hogy szót emeljen a világszerte elnyomott népekért. A Nobel-bizottság indoklásában úgy fogalmazott, Wiesel „az emberiség hírvivője: üzenete a békéről, az engesztelésről és az emberi méltóságról szól”.

Elie Wiesel 2016. július 2-án, 87 évesen halt meg.

Elie Wiesel elhurcolása a holokauszt során

1944 márciusában a náci Németország elfoglalta szövetségesét, Magyarországot. 1944. május 15. és július 9. között a német hatóságok a magyar hivatalnokok közreműködésével közel 440 ezer zsidót deportáltak – elsősorban Auschwitzba, ahol a nagyrészüket megölték. Máramarossziget zsidó lakosait az elsők között vitték el – Wiesel, szülei és három lánytestvére is köztük voltak. Wiesel ekkor 15 éves volt. 

A Wiesel-család Auschwitz-Birkenauba került, amely koncentrációs táborként és megsemmisítő táborként is működött. Amikor a család megérkezett, Wiesel édesanyját, Sárát és húgát, Cippórát gázkamrába küldték, és meggyilkolták. Két nővére, Beatrix és Hilda kényszermunkát végzett a táborban. 

Wieselre és apjára, Slomóra szintén kényszermunka várt. Wieselt az Auschwitz III-as tábor (Monowitz) szintetikus gumit előállító Buna gyárába küldték. Apjával együtt később átszállították Buchenwaldba, ahol Slomó életét vesztette. 

Wiesel első könyve: La Nuit (Az éjszaka)

A háborút követően Wiesel Párizsban tanult, majd újságíróként dolgozott. Közel egy évtizeden át hallgatott az auschwitzi és buchenwaldi táborokban átélt szenvedéseiről. 1954-ben azonban François Mauriac francia író interjút készített vele, és rábeszélte, hogy törje meg ezt a csendet. Ezt követően írta meg első művét, amely a La Nuit (Az éjszaka) címet kapta. 1958-as első megjelenése óta a La Nuit (Az éjszaka) című kötetet további 30 nyelvre lefordították, és több millió példányt adtak el belőle. 

Az éjszaka című könyvében Wiesel megfogalmazza, mit élt át a holokauszt alatt a nácik foglyaként.  A kötetben leírja egyebek mellett:

• hogyan fogták el és hurcolták el családjával és szomszédjaival együtt Máramarosszigeten,
• hogyan szállították marhavagonokban az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborba,
• hogyan zajlott a kiválasztás folyamata, amelynek során édesanyját és húgát az azonnali halált jelentő gázkamrákba küldték,
• őt, édesapját és két nővérét pedig kényszermunkára ítélték,
• mi történt az Auschwitz-Birkenauból a buchenwaldi koncentrációs táborba tartó halálmenet során.

Emellett Wiesel arról is ír, milyen szörnyűséges mentális és fizikai gyötrelmeket élt át rabtársaival együtt – a táborban uralkodó brutális viszonyok minden emberségüktől megfosztották őket. Beszámol lelki küzdelmeiről és hitbéli válságáról is.  

Elie Wiesel, az író

Wiesel termékeny író és gondolkodó volt. Az éjszaka után több mint 40 könyvet írt, amelyekért számos irodalmi elismerésben részesült, például:

• A jeruzsálemi koldus (1968) című mű elnyerte a Prix Medicis díjat,
• A testamentum (1980) pedig a Prix Livre Inter díjat,
• Az ötödik fiú (1983) pedig megkapta Párizs városának irodalmi nagydíját.

Emellett írt egy kétkötetes memoárt is, amelynek első kötete a Minden folyó a tengerbe siet (1995), második kötete pedig And the Sea is Never Full (A tenger mégsem telik meg sosem) (1999) címmel jelent meg.

Elie Wiesel, az emberjogi aktivista

1978-ban Jimmy Carter amerikai elnök Wieselt bízta meg a holokauszttal foglalkozó elnöki különbizottság vezetésével. Wiesel a bizottság jelentésében javasolta, hogy az Egyesült Államok hozzon létre egy holokauszt-emlékművet és -múzeumot a fővárosban, Washingtonban. 

1980-ban Wiesel lett az Egyesült Államok Holokauszt Emléktanácsának (United States Holocaust Memorial Council) alapító elnöke. Ezt a testületet bízták meg a bizottság ajánlásainak megvalósításával. Wiesel úgy gondolta, az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma (United States Holocaust Memorial Museum) „élő mementóként” szolgál majd, amely arra fogja ösztönözni a jelen és a jövő generációit, hogy szembeszálljanak a gyűlölettel, megakadályozzák a népirtásokat, és tegyenek meg mindent az emberi méltóság megőrzéséért.

1992-ben Wiesel a Párizsban működő Egyetemes Kultúrakadémia (Universal Academy of Cultures) nevű emberjogi szervezet alapító elnöke lett.

Wiesel világszerte fellépett az emberi jogokért és a békéért, érdemei elismeréséül pedig megkapta az amerikai Elnöki Szabadságmedált, a Kongresszusi Aranymedált és a Szabadság-díjat, valamint a Francia Becsületrend nagykeresztjét. Több mint 100 felsőoktatási intézményben kapott díszdoktori címet. 

1986-ban Elie Wiesel kapta a Nobel-békedíjat.. Sajtóközleményében a Nobel-bizottság a következőként méltatta Wieselt:

Wiesel az emberiség hírvivője fordul: üzenete a békéről, az engesztelésről és az emberi méltóságról szól. Hisz abban, hogy a gonosz ellen harcoló erők végül győzelmet arathatnak és keményen megdolgozott ezért a hitért. Üzenete személyes tapasztalatain alapul: Hitler haláltáboraiban elszenvedte a legteljesebb megaláztatást, és megtapasztalta, mit jelent az emberiesség teljes megszűnése. Üzenetét tanúságtétel formájában jelenítette meg, jelentős művek sorában ismételte meg és mélyítette tovább.²

A Nobel-békedíj átvételét követően három hónappal Elie Wiesel és felesége, Marion létrehozták az Elie Wiesel Alapítványt, amelynek küldetése, hogy világszerte előmozdítsa az emberi jogok és a béke ügyét, és ennek érdekében új fórumot teremtsen az emberiséget foglalkoztató sürgető etikai kérdések megvitatására.

Az Elie Wiesel-díj 

Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma évente adja át az Elie Wiesel-díjat olyan nemzetközileg elismert személyeknek, akik tetteikkel előmozdították a múzeum jövőképének megvalósulását: felléptek a gyűlölet és a népirtás ellen, és kiálltak az emberi méltóság mellett. A díj az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának legmagasabb elismerése, amelyet 2011-ben hoztak létre, és az első díjazottról, Elie Wieselről neveztek el.

Gyakori kérdések

Elie Wiesel megtalálta valaha a nővéreit?

A táborok felszabadítását követően Wiesel és két nővére, Beatrix és Hilda újra találkozhatott egymással. A háborút követően Wiesel egy franciaországi gyermekotthonba került, ahol fénykép készült róla, amely bekerült egy újságba. Hilda meglátta a fotót, így hamarosan Párizsban sor kerülhetett kettejük találkozására. Néhány hónappal később megtudták, hogy Beatrix is túlélte a háborút. Wiesel húgát, Cippórát megölték Auschwitzban. 

Túlélte valaki Elie Wiesel családjából a holokausztot?

Wiesel nővérei, Beatrix és Hilda túlélték a koncentrációs tábort. Szüleit, Sárát és Slomót, valamint húgát, Cippórát megölték.

Mikor halt meg Elie Wiesel?

Elie Wiesel 2016. július 2-án, 87 évesen halt meg.

Miért kapott Elie Wiesel Nobel-díjat?

Elie Wiesel az emberi jogokért és a békéért világszerte kifejtett erőfeszítései elismeréséül kapta meg a Nobel-békedíjat. 1986-ban a Nobel-bizottság így fogalmazott, „Wiesel az emberiség hírvivője: üzenete a békéről, az engesztelésről, és az emberi méltóságról szól”.

Hány éves volt Elie Wiesel Az éjszaka cselekményének végén?

Elie Wiesel 16 éves, amikor Az éjszaka cselekménye lezárul. 

Mely koncentrációs táborokban járt Elie Wiesel?

Wieselt és családját 1944 májusában deportálták Auschwitz-Birkenauba. Ezt követően az Auschwitz III-as táborba (más néven Monowitzba) küldték kényszermunkára, amely a tábor központi részétől több kilométerre működött. 1945 januárjában Wieselt a buchenwaldi koncentrációs táborba szállították. 

Hogyan írt Elie Wiesel a holokauszt előtti és utáni Istenbe vetett hitéről?

Elie Wiesel írásaiban, beszédeiben és interjúiban sokat foglalkozott Istennel való kapcsolatával. Az éjszaka elején beszámol róla, hogy fiatal korában vallásos nevelést kapott, és erősen hitt Istenben. Azonban Az éjszaka lapjain Wiesel bevallja, hogy miután szemtanúja volt Auschwitz borzalmainak, hite megkérdőjeleződött. Szabadulását követően több mint 50 évvel így írt a kérdésről: „Hogy hiszek-e benned, ó, Világegyetem Ura? Mára rájöttem, hogy valójában sosem veszítettem el a hitemet, még ott, életem legsötétebb óráiban sem.”³