Emanuel Ringelblum és az Oneg Sábbát archívum létrehozása
A legfontosabb tények
-
1
Emanuel Ringelblum (1900–1944) varsói történész, politikai aktivista és szociális munkás volt, aki kiemelkedő szerepet játszott a zsidó önsegélyező törekvésekben.
-
2
Ringelblum titkos szervezetet alapított a varsói gettóban, amelynek célja az volt, hogy pontosan rögzítse a németek által megszállt Lengyelországban a gettó fennállása alatt zajló eseményeket. Ez az archívum „Oneg Sábbát” („Szombat Öröme”, másképpen Ringelblum-archívum) néven vált ismertté.
-
3
A háború után csak részben került elő a Ringelblum-archívum, amely felbecsülhetetlen értékű forrásanyag a gettó életéről és a lengyelországi zsidókra vonatkozó német intézkedésekről.
Emanuel Ringelblum a II. világháború előtt
Ringelblum 1900. november 21-én született Buczacz városában (Bucsács, amely akkor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, a két világháború között Lengyelországhoz tartozott, jelenleg pedig Ukrajnához tartozik). Ringelblum 1927-ben doktorált történelemből a Varsói Egyetemen. Varsóban ismerkedett meg későbbi feleségével, Yehudis Hermannal. 1930-ban született meg fiuk, Uri.
Emanuel Ringelblum fiatalon csatlakozott a szocialista-cionista politikai párthoz, a Po'alei Zion Baloldalhoz, és aktív szerepet vállalt a zsidó közéletben – középiskolai tanárként és az Amerikai Zsidó Egyesített Elosztási Bizottság (American Jewish Joint Distribution Committee – JDC) munkatársaként.
Ringelblum komoly hírnévre tett szert a lengyel-zsidó élet történészeként is. Más lengyel-zsidó történészekkel együtt történeti társaságot alapított. A csoport egyik vezető tudósa és a társaság kiadványainak szerkesztője lett. 1939-ig már 126 saját tudományos cikket publikált. Ez a tudományos produktivitás előrevetítette a varsói gettóban végzett termékeny munkásságát.
1938 novemberében a JDC-nek végzett munkája részeként Ringelblum a lengyel határvárosba, Zbaszynba utazott. Ott hatezer németországi zsidó menekült éhesen és fázva a határon rekedt, mivel nem engedték be őket Lengyelországba, miután kiutasították őket Németországból. Ringelblum öt hetet töltött Zbaszynban. Megszervezte a határon rekedt menekültek megsegítését, létrehozva egy segélyező hivatalt, egy jogi osztályt és egy bevándorlási részleget. Emellett kulturális programokat is szervezett.
Ringelblumra a Zbaszynban szerzett tapasztalatai nagy hatással voltak, és felkészítették őt a háború alatti varsói munkájára.
A II. világháború kitörése és az archívum létrehozása
Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német megszállásakor Ringelblum épp csak visszatért Varsóba Svájcból, ahol a Po'alei Zion Baloldal küldöttje volt a 21. Cionista Világkongresszuson, Genfben. Bár sok fontos zsidó vezető elmenekült a lengyel fővárosból, Ringelblum nem volt hajlandó távozni. Varsó ostroma alatt részt vett a heves tűz alatt álló polgári védelmi őrségekben, és segített a légitámadásokban megsérülteknek is. Folytatta munkáját a JDC-ben, ahol részt vett a gyorssegélyek kiutalásának és a menekültek támogatásának megszervezésében.
A háború során Ringelblum két fő háború előtti tevékenységi köre – a történelemtudomány és a szociális munka – összekapcsolódott. A varsói zsidó közösségi önsegélyező szervezet, az Aleynhilf egyik vezetője lett. Részt vett a menekülteknek és az népkonyháknak nyújtott segélyek koordinálásában. Emellett segített megszervezni a gettó épületeinek lakóit összefogó és támogató „házbizottságok” kiterjedt hálózatát, és megpróbálta őket az Aleynhilf társadalmi bázisává tenni.
Ringelblum részt vett a gettóban a jiddis kultúrát terjesztő társaság (Yidishe Kultur Organizatsye; YIKOR) megalapításában is. Legfontosabb kezdeményezése azonban az Oneg Sábbát földalatti archívum – a varsói gettó titkos archívumának – létrehozása volt. Az Oneg Sábbát elnevezés a hagyományos sábbáti, szombati közösségi együttlétekre utal – az archívum létrehozói is Sábbát napján tartották rendszeres, titkos összejöveteleiket. A Ringelblum által 1939 októberében egyszemélyes krónikaként indított archívum a gettó 1940. novemberi körülzárása után szervezett földalatti műveletté nőtte ki magát, több tucat munkatárssal.
Ringelblum és az archívum sorsa
Ringelblum és családja 1943 márciusában megszökött a varsói gettóból. Varsó nem zsidó részében rejtőztek el. Ringelblum később, a varsói gettólázadás idején visszatért a gettóba. Ekkor elfogták és a Trawniki táborba deportálták. Miután egy lengyel férfi és egy zsidó nő segítségével megszökött, visszatért bujkáló családjához. Rejtekhelyüket 1944 márciusában felfedezték. A családot és a többi zsidót, akikkel együtt bujkáltak, a varsói gettó romjaihoz vitték, és ott mindannyiukat megölték.
Tragikus módon az archívumnak csak az első két részét találták meg a háború után. Ezeket a varsói Zsidó Történeti Intézet őrzi. Ez az egyik legfontosabb dokumentumgyűjtemény a lengyel zsidóság holokauszt alatti sorsáról.
