Rasszizmus: áttekintés (rövidített cikk)

A rasszisták olyan emberek, akik abban hisznek, hogy bizonyos belső, örökölt tulajdonságok biológiailag meghatározzák az emberi viselkedést; doktrínájuk szerint a nemzeti-etnikai hovatartozás hordozója a vér. Ez az elmélet – a faji alapú antiszemitizmust is beleértve (ami a zsidók elleni téves, biológiai alapú elképzelésekre épülő előítéleteket vagy gyűlöletet jelent) – mindig is szerves részét képezte a német nemzetiszocializmus, azaz a nácizmus ideológiájának. A nácik az egész emberiség történelmét úgy fogták fel, mint a különböző fajú emberek biológiailag meghatározott küzdelmét. Hatalomra kerülésük után, 1935-ben elfogadták az úgynevezett Nürnbergi törvényeket, amelyek a zsidó mivolt feltételezett biológiai meghatározását tartalmazták. Fajelméletük értelmében a németek és más észak-európai népek „árják”, azaz felsőbbrendű fajhoz tartoznak. Emiatt a II. világháború során a náci orvosok olyan áltudományos kísérleteket folytattak, melyeknek célja ennek a felsőbbrendűségnek, illetve a nem árják alsóbbrendűségének bizonyítása volt. Bár a kísérletek érdekében számtalan nem árja foglyot öltek meg, az emberiség biológiai alapú faji különbségeiről szóló elméleteikre semmilyen bizonyítékot nem tudtak találni.

A náci fajelmélet példátlan mértékű mészárlást eredményezett. Vezetőik a II. világháború során úgynevezett „etnikai nagytakarítás”-ba kezdtek az elfoglalt keleti régiókban, Lengyelország és a Szovjetunió területén. Ez a politika magában foglalta az általuk ellenségesnek titulált „fajok”, így például az európai zsidók kivégzését és megsemmisítését, valamint a szláv népek vezetőinek elpusztítását, de a szellemileg vagy testileg fogyatékos emberekre is kiterjedt. Úgy tekintették őket, mint akik biológiai fenyegetést jelentenek az árja faj tisztaságára nézve, ezért a náci orvosok gondos tervezés után nekiláttak az ország intézményeiben lakó fogyatékosok meggyilkolásának, melyet szépen kifejezve „eutanázia” névvel illettek.