Treblinka (rövidített cikk)
1941 novemberében a német hatóságok létrehozták a később Treblinka I. néven ismertté vált kényszermunkatábort a Lengyelország megszállt területén fekvő Varsótól 80 kilométernyire északkeletre, majd 1942 júliusában befejezték a Treblinka II-es kivégzőközpont építését is. 1943 novemberéig körülbelül 870-925 000 zsidó lelte itt halálát a németek és kollaboránsaik tevékenysége nyomán. A varsói gettóból, valamint a radomi, bialystoki és lublini körzetből, a theresienstadti koncentrációs táborból, illetve Görögország (Trákia) és Jugoszlávia (Macedónia) bolgárok által elfoglalt területeiről deportálták ide a zsidókat. Rajtuk kívül romákat (cigányokat) és keresztény vallású lengyeleket is meggyilkoltak a Treblinka II-ben.
A treblinkai halálgyár telephelyét sűrűn körbevették fákkal. A személyzetét körülbelül 25-35 német tiszt, valamint egy 90-150 fős kiegészítő őrség alkotta, amely korábbi szovjet hadifoglyokból vagy ukrán és lengyel civilekből tevődött össze. Foglyaik 50-60 vagonból álló vasúti szerelvényeken érkeztek, amelyek először a közeli Malkinia állomására futottak be. Innen egy-egy alkalommal 20 vagont továbbítottak a táborba, ahol a német SS- és rendőrségi személyzet azt mondta a deportáltaknak, hogy tranzittáborba érkeztek, és minden értéküket át kell adniuk.
Az áldozatokat arra kényszerítették, hogy egy kerítéssel körbevett úton - melyet „cső”-nek neveztek - meztelenül végigfussanak, egyenesen a „zuhanyzó” felirattal ellátott gázkamrákba. Miután az ajtókat bezárták, az épületen kívül elhelyezett motor szénmonoxidot pumpált a helyiségbe, megölve a bent lévőket. Az életben hagyott zsidó foglyok csoportjait arra utasították, hogy távolítsák el a holttesteket, és temessék tömegsírokba őket. Ezeket a kényszermunkásokat bizonyos idő elteltével szintén megölték, és helyükre másokat állítottak az újonnan érkezettek közül. Azokat, akik túl gyengék voltak ahhoz, hogy besétáljanak a gázkamrákba, egy kórháznak álcázott épületben lőtték agyon.
1942 őszén a tábori hatóságok elkezdték kiemelni a holttesteket a tömegsírokból, majd elégették őket, hogy eltüntessék a tömegmészárlás bizonyítékait. Ezt a borzalmas munkát zsidó foglyokkal végeztették el. 1943. augusztus 2-án némelyeknek sikerült fegyvereket szerezniük a tábori fegyverraktárból, de lelepleződtek - ekkor több száz fogoly rohamozta meg a főkaput, hogy elmeneküljenek. Sokukat géppuskákkal lőtték agyon, abból a több, mint 300 emberből pedig, akiknek sikerült elszökniük, később 200-at újra elfogtak, és megöltek. A Treblinka I-es kényszermunkatábor egészen 1944 júliusáig folytatta működését. A szovjet csapatok közeledtének hírére a személyzet megölte a maradék 300-700 zsidó foglyot, és még a szovjetek megérkezése, vagyis július vége előtt felszámolták a tábort.