„Eutanázia-központok”, Németország 1940–1945

A nácik szóhasználatában az „eutanázia” a németek által az állítólagos genetikai betegségeik és rendellenességeik miatt „életre méltatlannak” ítéltek személyek szisztematikus meggyilkolását jelentette. 1939 őszétől Bernburg, Brandenburg, Grafeneck, Hadamar, Hartheim és Sonnenstein településeken elgázosító létesítményeket állítottak fel. Az orvosok kiválasztották a betegeket, akiket ezután az egyik ilyen központosított elgázosító létesítménybe vittek, és kivégeztek. Miután a közfelháborodás miatt kénytelenek voltak felhagyni a központosított kivégzésekkel, az orvosok a továbbiakban országszerte halálos injekciókat adattak be az „eutanáziára” kijelölt betegeknek a klinikákon és kórházakban. Ebben a formában az „eutanáziaprogram” a háború végéig folytatódott és bővült.