Ben egy négygyermekes, vallásos zsidó családból származott. 1939. szeptember 1-jén Németország megszállta Lengyelországot. Miután a németek elfoglalták Varsót, Ben a szovjetek által megszállt Kelet-Lengyelországba menekült. Nem sokkal később azonban visszatért a családjához a varsói gettóba. Bent a gettón kívüli munkaszolgálatra osztották be, ahol segített embereket kicsempészni a gettóból. Így ismerte meg Vladka (Fagele) Peltelt, a Zsidó Harci Szövetség (ZOB) tagját, akit aztán feleségül vett. Később a gettón kívül elrejtőzött és nem zsidó lengyelnek adta ki magát. A varsói gettóban 1943-ban kirobbant lázadás alatt Ben a lázadók több tagjával közösen mentette ki a gettóban harcolókat, a csatornákon keresztül kihozták, és elrejtették őket Varsó „árja” oldalán. A lázadás után Ben nem zsidó személynek adta ki magát, és elmenekült Varsóból. Felszabadítását követően újra találkozhatott apjával, anyjával és húgával.
A Varsó fölötti egész égbolt vörös volt. Teljesen vörös. Olyan hatalmas tűz égett a gettóban, hogy az egész várost bevilágította. A következő héten, nem, azon a héten volt virágvasárnap. Többé már nem lehettem a… a szüleimmel a rejtekhelyen. Azon a virágvasárnapon kimentem a Krasinski térre (Plac Krasinski), ahol állt egy templom, egy nagyon régi templom, és úgy éreztem, hogy a legbiztonságosabb hely abban a templomban van. Bementem a templomba, részt vettem misén és hallgattam a papot. Egy szót sem szólt az utcai harcokról, a több száz halottról és a tűzről. Jó kereszténynek kiadva magam végighallgattam az egész prédikációt. Aztán… Lengyelországban az volt a szokás, hogy a mise után a pap kiment a templom elé, és üdvözölte a híveket… az embereket. Valószínűleg máshol is van ilyen, de Lengyelországban hagyomány volt. És köszöntött minden lengyelt, az utca másik oldalán volt egy körhinta és egy játszótér, szólt a zene, és az emberek… a szépen felöltözött gyerekeket felrakták a körhintára. Vasárnap. Virágvasárnap. És… hallottuk a zenét, én meg ott álltam a csoportban, és figyeltem a tömb másik oldalát, a lángokban álló gettót. Időről időre sikolyokat hallottunk. „Nézd. Nézd. Leugranak a tetőkről.” Mások olyan megjegyzéseket tettek, hogy „Sülnek a zsidók.” Ez csak szabad fordítás lengyelről. De egyetlen együttérző szót sem hallottam. Lehet, hogy voltak, akik máshogy gondolkoztak, de én nem hallottam ilyet. Szívszorító érzés volt, hogy álltam tehetetlenül, semmit sem tehettem, ott kellett állnom és néznem. És még csak nem is tiltakozhattam, még azt sem mutathattam ki, hogy dühös vagyok. Időnként úgy érez… éreztem, hogy fizikailag tennem kell valamit akkor is, ha az életemmel fizetek érte, és ordítani akartam, de nem tettem. Nem ordítottam, nem tettem semmit. Csak fájdalmat éreztem. De ez a jelenet valószínűleg egész életemben elkísér majd.
We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.