Leah Pragában, Varsó egyik külvárosában nőtt fel Lengyelországban. Aktívan részt vett a Ha-Shomer ha-Tsa'ir (Hasomer Hacair) cionista ifjúsági mozgalomban. Németország 1939 szeptemberében lerohanta Lengyelországot. A zsidókat a varsói gettóba kényszerítették, amelyet a németek 1940 novemberében lezártak. A gettóban Leah együtt élt a Ha-Shomer ha-Tsa’ir tagjainak egy csoportjával. 1941 szeptemberében ő és az ifjúsági csoport más tagjai a gettóból a Ha-Shomer ha-Tsa’ir egyik tanyájára szöktek Zarkiba, amely Lengyelországban, Czestochowa város mellett található. 1942 májusában Leah a földalatti mozgalom futára lett, és hamis lengyel papírokkal utazott a krakkói gettó és a közelben lévő plaszówi tábor között. Ahogy a körülmények romlottak, Tarnówba menekült, de hamarosan úgy döntött, hogy visszatér Krakkóba. Leah nem zsidó lengyelnek adta ki magát Czestochowában és Varsóban, és a Zsidó Nemzeti Bizottság, valamint a Zsidó Harci Szövetség (ZOB) futára volt. Az 1944-es varsói felkelésen az Armia Ludowa (Népi Hadsereg) egyik zsidó egységében harcolt. Leah-t a szovjet csapatok szabadították fel. A háború után segítséget nyújtott az embereknek a Lengyelországból való emigráláshoz, ő maga Izraelbe költözött, később pedig az Egyesült Államokban telepedett le.
Hamarosan szervezkedni kezdtünk, és engem arra jelöltek ki… a vezetőink, úgy értem, akik a csoport élén álltak, mint például Yitzhak Zuckerman és mások – az ő nevét azért említem gyakrabban, mint másokét, mert a háborúban a Ha-Shomer ha-Tsa’ir szinte minden vezetője meghalt, kivéve talán Haika Grosmant. Szóval elkezdtük szervezni nemcsak azt, hogy legyen egy hely, ahol a zsidók összegyűlhetnek, hanem azt is, hogy felkutassuk a felszabadított zsidókat. Mert miután a szovjet hadsereg felszabadította őket, az emberek első reakciója az volt, hogy visszatérjenek a korábbi lakóhelyükre. Ez egy természetes ösztön volt, hogy megnézzék, vannak-e túlélők, megmaradt-e a ház, meg lehet-e még menteni valamit. Szóval engem erre a feladatra jelöltek ki egy másik lánnyal együtt. Őt Krysia Bidermannak hívták. Tulajdonképpen a valódi neve Sara Biderman volt, a Krysia az álneve volt a háborúban. Keresztül-kasul utaztunk Lengyelországban, túlélő zsidókat kerestünk, és találtunk is. És ezek a találkozások néha olyan érzelmesek voltak, tudja, erre nincsenek szavak. Mert még nem tudtuk teljesen feldolgozni, hogy valóban túléltük. Tudja, tele voltunk félelemmel, hogy megint fordul a kocka. Évekig úgy éltünk, mint az üldözött állatok. Ez a lelkünkbe ivódott. Nagyon nehéz megszabadulni ettől az érzéstől, és elhinni, hogy már nem vagyunk veszélyben. És ezek az önvédelmi mechanizmusok még mindig működtek, és az emberek sokszor nem szívesen vallották be, hogy zsidók. Sok helyen… nem akartak velünk szóba állni. Nem tudták, hogy kik vagyunk. De voltak olyan helyek is, ahol nagyon meleg fogadtatásban volt részünk. Emlékszem, arra már nem emlékszem, hogy hol volt, hogy mi volt a falu neve, de egy kis településre értünk, ahol volt egy zsidó család, és nagyon kedvesen fogadtak minket. Fáradtak voltunk, tudja, folyamatosan úton voltunk, és finom vacsorát kaptunk, ágyba fektettek minket, meg tudtunk mosakodni, igazi zsidó vendégszeretetben volt részünk, amilyen azelőtt létezett, de a háború alatt eltűnt, aztán lassan újra visszatért.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
